Keresés
Keresési eredmények
-
A javításhoz való jogról szóló irányelv jelentősége a fenntartható fogyasztás előmozdításában a fogyasztói szerződések tükrében
21-45Megtekintések száma:113A zöld átállás folyamata egyre több európai uniós szakpolitikát, jogágat és intézményt érint és ez alól nem kivétel a fogyasztóvédelmi jog sem. A fenntartható fogyasztás megvalósítása a fogyasztóvédelmi magánjogon keresztül elsőként 2019-ben majd nagyobb intenzitással 2024-ben kezdődött el.
A tanulmány legfőbb célja, hogy elemezze és értékelje a fenntartható fogyasztás célkitűzés recepcióját különösen a 2019/771 és 2024/1799 irányelvek alapján. A szerző által elvégzett értékelés szempontja között szerepel annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy az említett irányelvek milyen új jogintézményeket vezettek be a harmonizált kötelmi jogi szabályokban és ezek az új jogintézmények hogyan képesek egyszerre szolgálni a fogyasztók magas fokú védelmét és a fenntartható fogyasztás elérését.
A tanulmány nem törekszik arra, hogy egy komplex átfogó képet adjon a javítás felszabadítását körülvevő más jogági (versenyjogi és szellemi tulajdonjogi) kihívásokról, hanem a fogyasztóvédelmi magánjogi fókuszú elemzésben olyan szempontból kerülnek megemlítésre az egyes más jogágak, amennyiben fogyasztóvédelmi funkciót is el tudnak látni.
-
A mediáció lehetőségei a büntető igazságszolgáltatásban munkajogi szemmel
Megtekintések száma:152Mediation or agreement between perpetrator and victim in criminal law is a special form of damage reparation. Contrary to the simple reparation – where is no need to have a formal contract between the parties – mediation means a meeting between the parties to make an agreement that suits to both of them.
Development of mediation in criminal law has its roots in the birth of diversion. It was a formal legal procedure to rebuild the injured legal system and repair damages. The first programs of mediation have appeared in Canada and the United States.
Differently from the conciliation in labour law authorities have to define guidelines about forms of procedures outside the trial, about the process and modes of harmonization to preserve the prestige of state’s power of punish.
In the mediation process competence of making decisions are in the hand of the parties too. Parties have to order upon the agreement. This extra-jurisdictional form of agreement means that the potential victim gives up his right to accusation. This agreement frees the perpetrator from the criminal liability.
We can say that fundamental principles of mediation are the same in any fields of law, but mediation in criminal law has the most interesting and numerable specification because of the state power.
-
A szerv- és szövetadományozás polgári jogi érvényesíthetõsége, avagy jogi szabályozásának ellentmondásai
Megtekintések száma:131Developments in the last centuries in the fields of pharmacy and surgery have had a beneficial effect on the treatment of various diseases and injuries. As a result these two areas have attracted the support and admiration both of the scientific world and the general public.
The examination of the effects of taking part by human beings has become unavoidable in the healing process. This relationship is unusually complex regards scientific opportunities and fragile in respect of people’s defencelessness.
Important legal background material is available today relating to organ transplantations. It must be recognized, however, that this legal corpus has been a long time in the making and is still taking shape even today. Although people are trying to establish suitable legal framework for medical law, there are still some weak points and „prejudices”. Nowadays it is necessary to make an attempt at reconciling medical science and law not forgetting about the fact that their approaches are different.
Medical law is not just about damages. Informing about the topic, the rights and the possibilities, preventing the trials: all of these things are more important. First of all, this is a life-saving procedure and money can not „repair” the problem in that case. Although it sounds cliché, it is true: you can not replace the unpurchasable organ by money. On the other hand, this should be a teamwork between the donors and recipients. They have to cooperate. The „job” of the law – which tries to be objective while it makes rules- should be to consider both views.
It is well-known that the waitinglists are very long. What is the reason? What kind of solution is able to make the waiting-time shorter? These are very serious questions but the efficient transplantation is the most important. Transplantation is one thing and surviving it is another. And top of all that there is the problem of the „tragedy of the transplantation”: it is often said that donors have no rights. Which should/ can be preferred : the right to live or the right to voluntarism?! Can you decide which system (opt-in or opt-out donation system) gives better solution?!
Giving a right answer is not so easy. Opt-out system may increase the level of available organs but it does not mean necessarily that there will be more organs for donation with absolute certainty. That is why you can not say simply that the „donor-licence” is a bad idea. There are lot of „ingredients” you should consider: technical developments, public education and last but not least social acceptance. According to the law in the opt-out system doctors should not ask the relatives about their opinions but it is said they usually do it. Is this an efficient system?!
In my opinion an effective „dialogue” is needed -not only between law and medical science but between the organ donation systems, too- for the sake of a „flexible” legal background which can take part actively in our everydays in the 21st century.
-
A sérelemdíj funkció-analízise
97-117.Megtekintések száma:401A 2013. évi V. törvény (Ptk.) – felválta a korábbi, elméleti és gyakorlati ellentmondásoktól terhes nem vagyoni kártérítés jogintézményét – a személyiségi jogok megsértésének önálló szankciójaként vezeti be a sérelemdíjat, mely kettős funkcióval bír: egyrészt célja az, hogy akit személyiségi jogában megsértenek, olyan pénzbeli juttatásban részesüljön, amely az elszenvedett nem vagyoni sérelmeket hozzávetőlegesen kiegyensúlyozza, kompenzálja. Másrészt magánjogi büntetésnek is tekinthető a hasonló jogsértések megelőzése érdekében, preventív jelleggel.
A cél szerinti értelmezés szerint a sérelemdíj csak akkor kerülhet alkalmazásra, ha az képes betölteni a funkcióját, vagyis ha nem mutatható ki olyan nem vagyoni sérelem, amely arányos jóvátételére (elsődlegesen) hivatott lenne a sérelemdíj, akkor egyáltalán nincs helye megítélésének, hiszen a személyiséget érintetlenül hagyó jogsértések esetében kizárólag a büntető funkció érvényesülne, ami teljesen összeegyeztethetetlen a magánjog eredendően helyreállító, kiigazító jellegével.
A jogirodalom egyöntetű véleménye szerint az elsőbbség a kompenzációs funkcióé kell, hogy legyen és csak másodlagos helyet foglalhat el a magánjogi büntetés jelleg. Munkám alapján elmondható, hogy sérelemdíjra a bírák is elsősorban az elszenvedett immateriális sérelmeket orvosló, az elveszett életörömök pótlására szolgáló jogintézményként tekintenek és azt kizárólag preventív céllal nem ítélik meg, hanem az esetek döntő részében a prevenciós funkció a marasztalás összegét emelő tényezőként kerül értékelésre.
Tanulmányomban több szempontból kívánom elemezni, hogy a sérelemdíj kettős funkcióját a bíróságok hogyan értékelik az előttük fekvő ügyekben, melyik jelleg domborodik ki az összegszerűség és melyik a jogalap kapcsán. Lévén a kutatás alapvetően empirikus jellegű, ezért minél több ítélet feldolgozásán keresztül vizsgálom, hogy, milyen szempontokat értékel a judikatúra a kompenzációs (pl.: elszenvedett testi sérülések, lelki változások, életkor, a sértett családi élete, életvitel megváltozása stb…) és milyen szempontokat a prevenciós funkció (pl.: jogsértés súlya, elhúzódó jellege stb…) keretében. Végül meg kívánom válaszolni dolgozatom központi kérdését, vagyis: milyen funkciót tulajdonít a gyakorlat a sérelemdíjnak.