Keresés

Keresési eredmények

• A szerződési jog alapelveinek értelmezése és funkciói a német polgári jogban

  Csécsy Andrea

  Megtekintések száma:

  52

  To describe the functions of principles we can say that all of them are fundamental basis of an area of law. They declare or solve concrete debates between the parties. If there is a problem with interpreting of a rule in the civil code, judges has this helping hand. In Germany the development of principles in the field of contract law has a really unique historical root. At the time of BGB’s birth, the German Civil Code did not accept any exculpation under the rule pacta sunt servanda. Moral philosophers acknowledged that a contract as private interest of the parties needs special protection from the state. It is not only a personal relationship, because self welfare leads to welfare of the public. The law has to regulate this field and give instruments of protection for both parties to ensure peace and equality in the field of public relations and moral.

  After the First World War, Rechtsmark (German currency) had its deepest point in its history. The inflation was so high that the performance of a contract made before the war was absolutely unfair for the supplier. For the cost of one galloon gas anyone could buy the entire stock after the war. There was a too late and too small reaction from the state for this situation. An Act had been accepted in 1925 about revalorization. The main fault of this Act was the strict and very small applicability in the field of contracts. The regulations of it were applicable only for contracts with large economic potential.

  German jurisdiction had to solve the problem. The most difficult part of this process was how to dissolve the strict paradigm of pacta sunt servanda. Oertmann, a German legal expert created the collapse of the foundation of the transaction. It meant that changed circumstances deprive the contract from its ground, the need of the party. Anybody who signs a contract has a need and tries to create all conditions of that specific contract to harmonize with his or her needs and interest. In case of an essential change of circumstances this interest modifies and the original transaction became tremendously onerous for him or her. The doctrine of Oertmann was insisted on pacta sunt servanda, so after the change of circumstances the whole contract failed.

  Jurisdiction in Germany accepted Oertmann’s doctrine with a completion. Judges vindicated the right for themselves to modify the contract to be suitable for the new interests of the parties. This modification meant the implementation of clausula rebus sic stantibus into German contract law. It became applicable worldwide in the field of long term relationship of the parties.

  In this essay I examine not only the development of these contractual principles in Germany but the effectiveness and functions of them. I describe and define the legal interest of regulating contracts and what is the connection between private and public interest in the field of the law of contracts. As a defect of the contractual procedure non-performance and other breach of a contract have special importance in civil law. Good faith is a basic principle of civil law in Hungary too and in most European civil codes. The interpretation of German good faith theory (Treu und Glauben) is significant from the viewpoint of the judicial modification of contracts. In case of clausula rebus sic stantibus if the party wants to ground his or her claim, he or she has to prove the good faith as a moral standard to be an exculpation under the heavy burden of pacta sunt servanda. The conclusion is that in Germany the basic element of private contracts is not the consent of parties but good faith of them. The socially excepted moral appears through the requirement of good faith of the parties. The law has to ensure that in any period of a contractual relationship this good faith exists.

• Kétoldalú nemzetközi szerződés alkalmazásának felfüggesztése fegyveres konfliktus miatt

  28-32

  Szalai Anikó

  Megtekintések száma:

  72

  The effect of armed conflict on bilateral international treaties of the belligerent parties has undergone a considerable change in the past century. From the concept of termination as the effect of armed conflict by the time of World War II practice of the States had reached the position of suspension of application or no effect at all. This question is regulated solely under customary international law, but the practice of states and doctrine is not readily available and sometimes may be contradictory.
  Suspension in the case of armed conflict considerably differs from the rules set out in the 1969 Vienna Convention on the Law of Treaties. The lengthy procedure which is based on the negotiation of the parties of the relevant bilateral treaty is almost impossible in the circumstances of an armed conflict, especially with respect to the hostile relationship between the parties.
  When dealing with this issue one finds that in the practice of States non-application of treaties during an armed conflict exists, however from the viewpoint of principles of international law, namely the principles of pacta sunt servanda, good faith, ex injuria jus non oritur and rule of law this practice - to say the least - is questionable.

• Értelmezési anomáliák a Bécsi Vételi Egyezmény kártérítési gyakorlatában

  14-26.

  Boros Sándor

  Megtekintések száma:

  256

  A dolgozat az ENSZ, az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló egyezményének a kártérítési joggyakorlatával kapcsolatos értelmezési anomáliákról szól.

  Az Egyezmény rendelkezései univerzális jellegűek, így egységes értelmezést és alkalmazást követelnek meg a részes államok bíróságaitól, ezért a szabályok értelmezésével és a joghézagok kitöltésével foglalkozó 7. Cikk elengedhetetlen az Egyezmény sikeres alkalmazásához. Dolgozatomban a vonatkozó ítélkezési gyakorlat elemzésével, elsősorban arra kerestem választ, hogy a különböző országok ítészei érvényesítik-e az Egyezmény univerzialitását, a kártérítés értékelése tekintetében. A kérdés megválaszolása érdekében az Egyezmény kártérítési joggyakorlatát a 7. Cikk által támasztott értelmezési alapelvek relációjában értékeltem. Ennek keretén belül a 74. Cikk joggyakorlatának szisztematikus felülvizsgálatát végeztem el, összesen 144 jogesetet elemezve, a 2006-tól 2016-ig terjedő időszak tekintetében. 

  A felülvizsgálat eredménye azt mutatja, hogy kilenc olyan döntés született amikor a bíróság nemzeti kárfelelősségi doktrínát, jogintézményt, jogszabályt, vagy joggyakorlatot alkalmazott a 74. Cikk értelmezése során. Ez a megközelítés nyilvánvalóan nem segíti elő az egységesség megvalósítását. A nemzetközileg egységes szabályozás ugyanis csak akkor valósul meg, ha azt egységesen alkalmazzák. A 7. Cikk által támasztott értemezési követelményekből az következik, hogy az Egyezmény rendelkezéseit autonóm módon, a lehetséges nemzeti felfogástól megkülönböztetve szükséges értelmezni. A dolgozat keretében feltárt jogi problémák azokat a kérdéseket próbálják kiemelni, amelyek nagyobb figyelmet igényelnek a bíróságok részéről, erősítve ezzel az Egyezmény univerzális jellegét.

• A polgári perrendtartás újragondolt alapelvei – elvárások és tapasztalatok:

  118-127.

  dr. Molnár Tamás

  Megtekintések száma:

  218

  Jelen tanulmány központi témája a magyar polgári perrendtartás kodifikációjának során újraszabályozott alapelvek egyes jellemzői. Elmondható, hogy az alapelvek száma és tartalma is koncentráltabb lett a kodifikáció eredményeképpen.

  A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) számos koncepcionális változást hozott, ami az alapelvek tekintetében is megfigyelhető. Megújult a Pp. alapelvi fejezete, amelyben olyan elvek is rögzítésre kerültek, amelyeket a magyar polgári eljárásjog eddig még nem ismert. Jelen tanulmány áttekinti ezeket a változásokat és igyekszik állást foglalni az alapelvek tartalmát illetően is, külön vizsgálat tárgyává téve a jogalkotó által is kiemelt célkitűzésként megfogalmazott perkoncentráció elvét.

  A dolgozat elemezni az alapelvekkel kapcsolatos szakmai vitákat, és megkísérel választ adni arra, hogy a hatályba lépés óta eltelt időszak tapasztalatai beváltották-e az alapelvi reformhoz fűzött egyes elvárásokat. A tanulmány vizsgálja a megváltozott szabályozást, amelyek a szakirodalomban is ellenkező álláspontok kialakulásához vezettek. Fontos témája a dolgozatnak, hogy az osztott perszerkezethez igazodóan a bíróság közrehatási tevékenysége is változáson ment keresztül. E változás az alapelvekben is megfigyelhető, mivel új alapelvként jelent meg a bíróság közrehatási kötelezettsége. Elemzésre kerül továbbá az igazmondás és a jóhiszeműség alapelvek egyes jellemzői.

  A tanulmány igyekszik külföldi példákon keresztül megvilágítani a polgári perrendtartás alapelvi kérdéseit, amelynek során főként a német szabályozás egyes elemei kerülnek említésre.