Keresés
Keresési eredmények
-
A családi gazdasági társaságok és a szindikátusi szerződések lehetséges kapcsolódásai
99-124Megtekintések száma:210A családi társaság fogalmát nem adja meg a hatályos jog. Azon gazdasági társaságok esetében, amelyekben egy család tagjai rendelkeznek döntő befolyással kizárólag formai megközelítést tesz lehetővé. A formai megközelítésen túl ugyanakkor a tartalmi kérdések, a családi érdekek és értékek sajátosságai ezen gazdasági társaság vizsgálatát más szempontok szerint is indokolják, amelyek alapján nem csak a hosszú távú üzletszerű gazdasági tevékenység, hanem a családi viszonyok jellegadó sajátosságai is vizsgálhatók társasági jogi alapon. Fentiek szerint a családi gazdasági társaságokban a családi viszonyok megjelenítése, a nemzedékeken átívelő működés igénye és családi jellegének védelme, továbbá a család tartós jólétének biztosítása kiemelkedő jelentőségű. A formai és tartalmi elemek együtteséből megállapítható, hogy a családi gazdasági társaságok olyan különleges jogi személyek, amelyekben egy meghatározott családi közösség döntő befolyása érvényesül, sajátos érdekeket és értékeket vall és képvisel, amelyek közül a családi vagyon védelme, a nemzedékeken átívelő működés célja, a családtagok tartós jólétének biztosítása emelendő ki. Ezen érdekek elérésének többes eszközrendszerét biztosítja a Polgári Törvénykönyv, a klasszikus társasági jogi eszközökön túl többek között a szindikátusi szerződésesek lehetőségével.
-
A családjog helye a jogrendszerben: elméleti alapok és európai összefüggések
185-203Megtekintések száma:3A családi jog rendkívül komplex, nagyrészt magánjogi, de részben közjogi elemekkel átszőtt, speciális jogterület. Vitathatatlan, hogy a családi jog magánjogi gyökerekből táplálkozik, azonban a családi életviszonyokat számos más – így részben közjoghoz tartozó – jogág, vagy akár jogon túli eszközök is szabályozzák. Mindezek alapján joggal merülhet fel bennünk a kérdés, miszerint önálló jogágnak tekinthető-e a családi jog, vagy inkább a polgári jog sajátosságokkal rendelkező részterületének?
A tanulmány e kérdés megválaszolására törekszik, vizsgálat tárgyává téve a hazai és nemzetközi szabályozási modelleket, dogmatikai felfogásokat. Elöljáróban is megállapítható, hogy angolszász államok a családi jogot külön jogágként kezelik, míg a kontintentális gyakorlat szerint – így hazánkban is – a családi jog a magánjog szerves részét képezi, s ennek megfelelően a családi jogi szabályanyag – magánjogi jellegénél fogva – a polgári törvénykönyv szövegébe integrálva került rögzítésre.
Az egyértelmű szabályozás ellenére sem elhanyagolható azonban az a tény, miszerint a családi jog folyamatos változásának és fejlődésének köszönhetően egyre inkább elveszti a polgári jogi szabályok által megteremtett koherenciáját.
A hagyományos családmodell átalakulása, a család fogalmának újradefiniálása, valamint az alkotmányos alapjogok és személyiségi jogok felértékelődése jelentős mértékben átalakítja a családi jog struktúráját, s komoly kihívás elé állítják a jogalkotó és a jogalkalmazó apparátust egyaránt. -
Apa csak egy van? A gyermeket tévesen magáénak tudó apa családjogi védőhálója
135-151Megtekintések száma:269A származás tudata szerves részét képezi identitásunknak, a szülő-gyermek kapcsolat pedig az egyik legmeghatározóbb társadalmi viszony életünk során. A vélelmezett apa meghatározott ideig sajátjának hisz egy valójában mástól származó gyermeket és legyen bármilyen rövid is ezen periódus, nagy valószínűséggel kialakul egyfajta tudati és érzelmi kötődés közte és a gyermek között. Ha egy ilyen, az önértékelés alapját adó ismeretről, a származásunkról tévesen gondolkodunk, és erről egyik napról a másikra szembesítenek bennünket, az minden bizonnyal traumatikus élményhez, az identitásunk sérüléséhez vezet.
A jelen tanulmányban egy jogalkalmazó bőrébe bújva teszünk kísérletet a leírt történeti tényállás és az ahhoz kapcsolódó releváns törvényi tényállás(ok) összevetésére. Mit tud reagálni a családi jog, ha „az alma messze esik a fájától”? Abból indulunk ki, hogy a történeti tényállás elsősorban egy családi konfliktust tár elénk, így kézenfekvő a családjog által nyújtott védelem igénybevétele volna. Kérdésként merül fel azonban, hogy a családjog egymaga képes-e teljesen kompenzálni a vélelmezett apa leírt érdeksérelmét, vagy adott esetben ehhez más jogterületnek is aktiválnia kell-e magát?
-
A élettársi kapcsolatról a hatályos bírói gyakorlat és a Ptk. Koncepció alapján
Megtekintések száma:160An examination of the statistical data reveals that the number of marriages concluded has significantly decreased in recent years, accompanied by an increase in divorce cases. In a parallel way, there is a growing number of domestic partnerships.[1]
This study surveys the judicial practice of this field in the past two decades with the intention of attempting to describe and shed some light on the essence of domestic partnership in Hungary by way of discussing some of the most important cases and the relevant provisions of law. In view of the fact that preparation for the codification of the new Civil Code is now under way and new rules are expected to enter into force in 2 or 3 years, the changes anticipated in this area are also briefly addressed in the study. Since the Proposal intends to change the current legal provisions in three areas, special emphasis was laid on these, namely:
1. Under certain conditions, as defined by law, alimony may be awarded to a formal domestic partner.
2. Continued use of the place of residence earlier shared with the former domestic partner is possible also after the termination of the domestic partnership.
3. A former domestic partner may request that the property relations be settled after the termination of the domestic partnership.
[1] Domestic partnerships were first surveyed in Hungary in the 1970 census: the number of such relationships, which was 62 thousand in 1970, doubled by 1990, and increased by nearly four and half times by 2001. As a result of these developments, 74% of the 2,869,000 families counted were based on a married couple. Ten years before this proportion was still 80%, while three decades ago it was as high as 88%. (Népszámlálás [Census], Vol. 2001, no. 19. “Family types, family forms”, KSH, p. 17).