Keresés

Keresési eredmények

• Fogyasztói magáncsőd az Európai Unióban

  153-163

  Zoványi Nikolett

  Megtekintések száma:

  240

  A modern polgári jogrendszerek szinte mindegyike kiemelt alanyi jogként tekint a tulajdonjogra, amely azt jelenti, hogy megfelelő bírósági eljárás nélkül a személyeket megillető tulajdonjog nem korlátozható és nem vonható el. A fizetésképtelenségi eljárások esetében a tulajdonhoz való alanyi jog sérelmet szenved, hiszen az adóst megfosztjuk az őt megillető tulajdonjogától. Ezen helyzetekben az adós és a hitelező tulajdonjogi igénye feszül egymásnak, akár olyan szinten is, hogy az adós megélhetése veszélybe kerül a hitelezői igények kielégítése által. A fizetésképtelenségi eljárások során a kötelezett magatartása következtében a jogosult oldalán megbomlott tulajdonjogi jogviszonyt kell úgy helyreállítanunk a kötelezett vagyona terhére, hogy biztosítjuk az adós érdekeinek védelmét is, az eljárás mindkét fél érdekeit szem előtt tartó voltát. A nemzeti jogalkotóknak több szempontot is figyelembe véve kell tehát megalkotni azokat az anyagi és eljárási jogszabályokat, amelyek alapján a magánszemélyek vagyona is fizetésképtelenségi eljárás alá vonható. Mindezt egy olyan környezetben kell a nemzeti jogalkotóknak megtennie, amikor a globalizáció hatása miatt már közel sem biztos, hogy az adós és hitelező azonos ország állampolgára. Épp ezért fontos azt is megnézni, hogy az Európai Unió a tagállamai számára hogyan szabályozza a nemzeti határokon átnyúló, de az Európai Unió tagállamai közötti fizetésképtelenségi eljárásokat.

• Kölcsönhatásban az európai emberi jogvédelem legfobb nemzetközi letéteményesei – avagy milyen hatással van az Európai Bíróság az Emberi Jogok Európai Bíróságára?

  Raisz Anikó

  Megtekintések száma:

  115

  Dieser Artikel beschäftigt sich mit der Frage, was für einen Einfluss der „junge“ Menschenrechtsschutz oder Grundrechtschutz der Europäischen Union, insbesondere der Europäische Gerichtshof und seine Rechtssprechung an den „grossen alten“, d.h. an das System des Europarates haben kann. Das Thema ist vielleicht nicht gerade uninteressant für die Länder die in beiden Systemen Mitglieder sind (also praktisch für alle Unionsmitglieder).

  Nach einer kurzen Zusammenfassung der Grundrechtsgeschichte der Europäischen Gemeinschaften befassen wir uns mit der Frage der Auslegung, der abweichenden Interpretation der Gerichtshöfer in Luxembourg und in Strasbourg (Teil I). Der Artikel geht auf die Frage ein, ob es gerechtfertigt sei über Wechselwirkungen zwischen die Gerchtshöfer zu sprechen und was für Zeichen dessen sich in der Rechtssprechung der EuGH für Menschenrechte wiederspiegelt (Teil II). Später erörtern wir die Frage der Reformversuche (Teil III), wo wir uns insbesondere auf den Vorabentscheidungsvorschlag und den möglichen Beitritt der Europäischen Union zu der Europäischen Menschenrechtskonvention beschäftigen. Kurz befassen wir uns noch damit, ob die beiden sich mit Menschenrechtsschutz beschäftigenden Systeme berechtigt parallel neben einander existieren oder doch eine andere Möglichkeit besser das Ziel – den best möglichen Schutz der Menschenrechte in Europa – dienen würde.

• A digitális szolgáltatásokról szóló rendelet és a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló rendelet: szélesedő tárgykör, növekvő mélység – az európai médiakörnyezet újdonsült szabályozása

  1-19

  Belenyesi Pal

  Megtekintések száma:

  106

  A digitális szolgáltatások, az egységes digitális belső piac és az európai médiaszabályozás kereskedelmi szempontból közel sem konfliktusmentes, szabályozástani oldalról könnyen támadható, aktuálpolitikai megközelítésből pedig akár nemzeti választásokat eldöntő területek. A médiaszolgáltatások piaca ugyanakkor sokszereplős és klasszikus piaci hiányosságokat megjelenítő, folyamatosan változó gazdasági szektornak számít, ahol gyakran az alapjogi kérdések torzítják a gazdasági megfontolásokat.

  Az utóbbi évek felgyorsult technológiai fejlődése egy fegyelmezetten követő, de egyben gyorsan reagáló média és digitális szolgáltatási szabályozási keretrendszert jelenített meg az Európai Unióban és tagállamaiban. A digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA) és a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló rendelet (EMFA) ezt jelenítik meg: együtt, egymásra utaltan. Sokat vitatott tartalmuk ellenére, a jogszabályok médiaközpontú megközelítésű elemzése még nem történt meg. Jelen tanulmány ezt a hiátust igyekszik pótolni: azt elemezzük, hogy a rendeletek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

• A légi közlekedés bevonása a közösségi kibocsátás-kereskedelmi rendszerbe

  Horváth Szilvia

  Megtekintések száma:

  132

  Nach der Einführung des Emissionshandels auf gemeinschaftlicher Ebene vor etwa einem Jahr hat sich die Europäische Kommission für die Erweiterung des Anwendungsbereichs des Systems entschlossen. Da der Luftverkehr und damit die Emissionen aus dem Luftverkehr dermaßen – trotz der technischen Fortschritte – gestiegen sind, sind über die verschiedenen möglichen Instrumente nachzudenken, mit denen im weiteren die negativen Auswirkungen der Treibhausgasemissionen – anfangs nur die Kohlendioxid – aus dem Luftverkehr zu vermeiden sind. Hier können technischen, ökonomischen Lösungen in Frage kommen, doch scheint heute die Einbeziehung des Luftverkehrs ins Emissionshandelssystem am effektivsten zu sein. Damit kann ein Instrument, das sowohl regulatorische, als auch ökonomische Elemente enthält, eingeführt werden. Wegen der eigenartigen Eigenschaften des Luftverkehrs tauchen rechtliche Probleme auf, die von der Kommission baldmöglichst gelöst werden müssen. Solche sind die Kompatibilität einer eventuellen Einbeziehung in das Handelssystem mit dem Chicagoer Abkommen, das die internationale Zivilluftfahrt behandelt und damit Verpflichtungen nicht nur für die Vertragsparteien aus der Europäischen Union, sondern auch für weitere Staaten bestimmt. Die Kompatibilität der Einbeziehung ist auch im Zusammenhang mit dem Kyotoer Protokoll zu überprüfen, nach dem wegen dem Sonderstatus des internationalen Luftverkehrs die internationalen Luftverkehrsemissionen nicht den nationalen Emissionen der Vertragsstaaten des Kyoto-Protokolls zugeordnet sind.

  Vor der Erweiterung des Systems ist auch der Kreis der Verpflichteten festzustellen, wobei auch an die geographische Reichweite des Luftverkehrs und die wettbewerbsrechtliche Aspekte zu denken ist. Als weiteres beschreibt der Aufsatz die Frage der Erhebung einer Mineralölsteuer auf Kerosin (sog. „Kerosin-Steuer”) auch für die gewerbliche Luftfahrt, damit die bisherigen steuerlichen Vergünstigungen für den Luftverkehr abgebaut werden könnten. Im Aufsatz wird von der ICAO (International Civil Aviation Organization) erarbeiteten drei Systeme vorgestellt, nach denen die Emissionen aus dem Luftverkehr in Betracht werden können, unter denen sich sowohl die ICAO, als auch die Europäische Gemeinschaft für das offenes System ausgesprochen haben.

  Schließlich werden die eventuellen direkten Auswirkungen der Einführung des Luftverkehrs in das Emissionshandelssystem behandelt.

• A Mesterséges Intelligencia legújabb szabályozási fejleményei Magyarországon és az Unióban: Az MI Rendelet most hatályba lépő rendelkezései, valamint a magyar fejleményei

  65-88

  Mazsu Dániel

  Megtekintések száma:

  144

  A mesterséges intelligencia (MI) technológiája az elmúlt évtizedek, de leginkább évek során gyors ütemű fejlődésen ment keresztül, amelynek szabályozási kihívásaira az Európai Unió az MI Rendeleten, Magyarország pedig az ahhoz kapcsolódó jogszabályokon keresztül igyekszik választ adni. A tanulmány áttekinti az Unió, valamint Magyarország MI értelmezését, a kettő közötti értelmezési különbségeket és a definiálás körülményeit, különösen a generatív modellek, az általános célú, valamint az általános MI között. A cikk bemutatja az MI Rendelet cikk írásakor hatályba lépő legfontosabb rendelkezéseit, a fokozatos hatályba lépésből adódóan különös tekintettel a tiltott MI gyakorlatokra, valamint az általános célú MI modellekre vonatkozó előírásokra. Ezen kívül, ugyancsak annak időszerűsége miatt bemutatja és elemzi az MI Rendelet EU-szintű intézményrendszerét, valamint az ahhoz kapcsolódó, azt kiegészítő tervezett hazai szervezeteket, építve az új magyar MI Stratégia (MIS 2.0) elérhető dokumentumaira. A cikk célja, hogy betekintést nyújtson az olvasó számára az EU és Magyarország MI szabályozási törekvéseibe, különös tekintettel a jogalkotói válaszokra a technológia társadalmi és gazdasági kérdései kapcsán.

• A közösségi közlekedés egyes fenntarthatósági aspektusai

  49-70

  Dr. Lovas Dóra

  Megtekintések száma:

  173

  A szakirodalmi munkákat vizsgálva az látszik, hogy azok leginkább a közlekedés üvegházhatású gázkibocsátására, azaz a környezeti fenntarthatóságára összpontosítanak. Viszont kevés szó esik a közlekedés gazdasági, és még kevesebb a társadalmi fenntarthatóságáról. Célszerűbb a tágabb fenntarthatóság fogalmat megvilágítani, mert így komplexen figyelembe vehetőek a közlekedési ágazatban rejlő lehetőségek, problémák és azok fenntartható megoldásai.

  A fenntartható közlekedés megvalósulásához fontos lenne, hogy a lakosság az „egyéni motorizált közlekedési módok” helyett a közösségi közlekedést – vagy egyéb alternatív módokat pl.: kerékpárt – vegye igénybe, de ameddig annak kialakítása és megszervezése – többnyire politika érzékenysége miatt − nem veszi figyelembe a komplex fenntarthatósági szempontokat, − ez eljutási időt, az elérhetőséget, a biztonságot, a megfizethető árakat és a közösségi közlekedés megítélésének kérdését − az erőfeszítések nem érik el a kívánt célokat.

  A tanulmány nem törekszik a közösségi közlekedés fenntarthatóságának komplex megvilágítására, csupán annak egyes aspektusait világítja meg, hazai és külföldi szakirodalmak elemzésével, a jogi aspektusok mellett inkább a szakpolitikai kérdésekre helyezve a hangsúlyt. Az elemzés nem terjed ki a Magyarországi helyzet részletes ismertetésére, csupán az európai uniós országokban közös problémákat világítja meg, hazai példákkal szemléltetve.

  Megállapításom szerint a közösségi közlekedés környezeti (klímapolitikai) fenntarthatóságának megvalósításához hangsúlyosabban kell részt vennie az európai uniós kormányzati szintnek, míg a társadalmi és gazdasági aspektusoknál a tagállami kormányzati szint (országos, regionális, helyi) dominanciájának kell érvényesülnie.