Keresés

Keresési eredmények

• A COVID-19 betegség tényleg az ügyvéd „adminisztratív problémája“?

  5-19

  Balogh Judit

  Megtekintések száma:

  279

  Absztrakt: A COVID-19 világjárvány felforgatta mindennapi életünket 2020 tavaszán. A járvánnyal együtttjáró lezárásoknak, az otthoni munkavégzés gyakorlatának számos hatása máig érvényesül a peres gyakorlatban, akár pozitív, akár negatív értelemben. Pozitív, hogy a bíróságok, hatóságok felismerték az online kommunikáció lehetőségét, így a tárgyalások egy része a járványmentes időszakokban is áttehető az online térbe, időt és energiaráfordítást kímélve. Vegyes a megítélése annak a hozadékának, hogy a polgári peres tárgyalások perfelvétele körében a bíróságok az eddigieknél gyakrabban rendelnek el írásbeli előkészítést. Végül negatív, hogy a hirtelen megbetegedések miatti mulasztások kezelésében szinte mind a mai napig nem sikerült megnyugtató megoldást találni. A tanulmány a betegség miatti mulasztásokkal kapcsolatos gyakorlatot vizsgálja: a Kúria egy 2021. februári, a veszélyhelyzet sajátos körülményei közötti tényállás alapján meghozott végzésénének apropóján igyekszik megvilágítani, mi is a képviselethez való jog (valamint az ügyvéd helyettesítésének) valós tartalma, szerepe a polgári perben.

• Az egyéni szabadságot sértő bűncselekmények versus az oktatáshoz való hozzáférés garantálásával kapcsolatos, pandémiával összefüggő korlátozások

  12-22.

  IANCU Elena-Ana

  TUȘA Enache

  Megtekintések száma:

  261

  A tanulmányban megvizsgáljuk a világjárvánnyal sújtott országok kormányai által a világjárvány kezelése során érvényesített, pandémiával összefüggő korlátozások és a társadalom azon felfogása közötti különbségeket, amelyek szerint a kormányok – mobilitásuk korlátozásával – megfosztották az egyéneket szabadságuktól, beleértve a utazással kapcsolatban – az oktatásban való részvétel lehetőségére is kihatóan – bevezetett korlátozásokat is. Egyes esetekben a korlátozó intézkedések által érintett közösségek tovább mentek, és a kormányokat „személyi szabadság megsértése” bűncselekményével vádolják, amely az egyes országok büntető törvénykönyveiben is megtalálható deliktum. A hatóságokkal szemben felhozott vádakat megalapozatlannak, eltúlzottnak és teljesen hibásnak tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy ezek a társadalmi kommunikáció hiányosságaiból, a közösség tagjainak – változó paradigmákból eredő – felfogásbeli különbségeiből és az elégtelen jogi képzettségből adódnak; ezek alapján egyesek összetévesztik a személyi szabadság megsértésének bűncselekményét a korlátozások érvényesítésével. Habár a jogrendszerben a kérdéssel kapcsolatos bűncselekményekről rendelkező szabályok a büntető törvénykönyvekben szerepelnek – ilyen például a román jogban a Btk. 205. cikkelye az „Egyéni szabadság elleni bűncselekmények” név alatt, amely a „Személy elleni bűncselekmények” nevet viselő I. Címben található, s a jogtudományok érdeklődési körébe tartozik –, elemezzük a hatóságok által a járvány kezelése során érvényesített korlátozások hatásait is. Ennek érdekében egyrészt kiemeljük azokat az anyagi büntetőjogi szempontokat, amelyek szükségesek egy cselekmény személyi szabadság megsértése bűncselekményének minősítéséhez a román, a magyar, az olasz és a görög büntető törvénykönyv rendelkezései szerint, másrészt bemutatunk néhány, a koronavírus-válság – oktatást érintő – kezelésével kapcsolatos szempontot.

• Kiút az egyenlőtlenségből – A 2023/970 irányelv újításairól

  101-126

  Kenéz Lilla

  Megtekintések száma:

  14

  Az egyenlő bánásmód követelménye, valamint annak markáns leágazását jelentő egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő bér elve (továbbiakban: egyenlő bér elve) napjainkban sem mondható elhanyagolható problémának annak ellenére, hogy az annak átfogó szabályozására irányuló törekvések már évtizedek óta a közösségi jogalkotás napirendi pontjai között szerepelnek. Az egyenlő bér elve az elmúlt néhány évben ismételten a figyelem középpontjába került. A COVID-19 világjárvány következtében a munkaerőpiacot ért negatív hatások a férfi és női munkavállalók bére közötti különbségek ismételt növekedésnek indultak, amelynek következtében a nyugdíjkülönbségek is csak magasabbra kezdtek kúszni. Tekintettel arra, hogy a bérek közötti különbség teljes megszüntetésére eddig még nem került sor, a hátrányos helyzetet első sorban kezelni kell, majd a csökkentésre irányuló intézkedéseket kell eszközölni, majd jövőre irányuló célkitűzésként a különbségek megszüntetését kell megfogalmazni, ezt követően pedig ennek érdekében minden szükséges intézkedést kell megtenni. Előzetesen már megállapítható, hogy a 2023/970 irányelv nagy volumenű jogalkotási feladatot tűz újításaival a tagállamokra. Tanulmányban az Európai Unió Bírósága esetjogának a téma szempontjából leginkább releváns döntéseit ismertetem, amelyeket követően az újonnan megszületett irányelv újításait mutatom be.