Keresés

Keresési eredmények

• Az üzemi baleset társadalombiztosítási történeti kialakulásának vázlata

  Ember Alex

  Megtekintések száma:

  136

  Absztrakt nélkül.

• A nemzeti vagyon kezelésének alapelvei, különös tekintettel az átláthatóságra

  85-96.

  Lehoczki Zóra Zsófia

  Megtekintések száma:

  381

  Magyarország Alaptörvénye rögzíti, hogy az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyonnak minősül. A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele. Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek – így a gazdasági társaságok is - törvényben meghatározott módon, önállóan és felelősen gazdálkodnak a törvényesség, a célszerűség és az eredményesség követelményei szerint. A vagyonkezelésre és a vagyon megőrzésére irányadó speciális követelményeket a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény határozza meg, továbbá az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény preambuluma is tartalmaz bizonyos követelményeket.

  A fentiek alapján a nemzeti vagyonba tartozó vagyonelemek kezelése és védelme a magántulajdonban álló vagyonelemekhez képest sajátos elvek szerint zajlik. A köztulajdonban álló gazdasági társaságok nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőséggel bírnak, tekintettel arra, hogy a GDP meghatározó részét ezek a szervezetek állítják elő, jelentős szerepet töltenek be a foglalkoztatásban, jellemzően közszolgáltatásokat biztosítanak, továbbá közpénzzel gazdálkodnak. Ebből következően ezeknek a társaságoknak a saját vagyonukat is a speciális gazdálkodási követelményekre tekintettel kell kezelniük. A jelen tanulmányban ezeket a követelményeket mutatjuk be és azok tartalmát vizsgáljuk meg, kitérve az egymáshoz való viszonyukra is.

  Az egyik legfontosabb vagyongazdálkodási követelmény az átláthatóság, mivel ezek a társaságok közpénzzel gazdálkodnak és az Alaptörvény szerint a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok. Különös figyelmet fordítunk az átláthatóság követelményére azáltal, hogy bemutatjuk a vonatkozó jogi szabályozást és összefoglaljuk az elmúlt évek releváns bírósági döntéseinek a legmeghatározóbb megállapításait. A bíróságok határozataikban értelmezték az átláthatóság követelményét a köztulajdonban álló gazdasági társaságokkal kapcsolatban, továbbá az átláthatóság követelménye és az üzleti titkok védelme közötti kapcsolatot is elemezték.

• A bírói függetlenség a társadalmi viszonyrendszerben és a jogállamiság eszméje

  9-13

  Karalyos Botond

  Megtekintések száma:

  165

  Absztrakt nélkül.

• Az elítéltek vagy egyéb jogcímen fogvatartottak alapvető jogai sértő elhelyezési körülmények miatti sérelemdíj iránti igények joggyakorlata

  49-62

  Nagy Botond

  Megtekintések száma:

  475

  A dolgozat vizsgálódásának fókuszába eső kérdéskör az elítéltek vagy egyéb jogcímen fogvatartottak alapvető jogait sértő elhelyezési körülmények miatti sérelemdíj iránti igények joggyakorlata. Ezzel összefüggésben a taglalt téma jellegéből fakadóan kettős kutatási kérdés került megfogalmazásra. Az első polgári jogi jellegű, s arra irányul, hogy a joggyakorlatban milyen felperesi, alperesi és bírósági attitűdök, tendenciák jelennek meg az elhelyezési körülményekkel összefüggő sérelemdíj kapcsán. A második a büntetés-végrehajtás tárgykörét érinti, s elválaszthatatlanul következik az elsőből: a bírói gyakorlatból milyen, a magyar büntetés-végrehajtási körülményeket jellemző sajátosságok tárhatóak fel. Ezek megválaszolása empirikus kutatásmódszertant igényel. Ennek megfelelően 91 darab 2014 és 2020 közötti ítéletet dolgoztam fel átfogó jelleggel. Ez nem jelent mást, minthogy a dolgozat bemutatja a sérelemdíj jogintézménye szempontjából releváns teljes időszakot, azaz a felperesi, alperesi és bírósági karakterisztikák nemcsak pontszerűen, hanem fejlődési ívükben kerülnek ismertetésre. Dolgozatomban először a felperesi kereseteket taglalom: részletezem, hogy mire irányul a kereseti kérelmük, melyik személyiségi jogaikat vélik sérülni, illetve milyen létbeli jelenségekre alapozzák a jogsértést. Második pontként vizsgálom az alperesi ellenkérelmeket illetően, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek milyen jogi érvekkel kívánják alátámasztani, hogy nem követtek el jogsértést, vagy hogy velük szemben sérelemdíj kiszabására nincs lehetőség. Ezek után térek rá a bírói gyakorlat vizsgálatára. Először azt részletezem, hogy a bíróságok miként kezelik a megállapítási kereseteket, vagyis a jogsértés meg- vagy meg nem történtének kérdését. Majd bemutatom a marasztalási kereseteket, amelyek kapcsán a bíróságok szerint releváns felelősségi rezsimet, illetve az annak megfelelő részkövetelményeket taglalom. Ezek után kitérek a sérelemdíj és az elhelyezési körülményekkel összefüggő kártalanítás mátrixára, bemutatom a két jogintézmény viszonyrendszerét és az egyes elhatárolási pontokat. Végül sor kerül a kutatási kérdések megválaszolására. A polgári jogi kérdés kapcsán egy ideális modellt vázolok fel, amelyben az egyes eljárási szereplők megfelelő hivatkozásokat tesznek és döntéseket hoznak. Ezek révén a felperes biztosítani tudja, hogy a sérelmei miatt a jogsértést megállapítsák, valamint számára sérelemdíjat ítéljenek meg. Az alperes a modell követésével elérheti, hogy a megítélt sérelemdíj összege minél kisebb legyen, a bíróság pedig helyes dogmatikai alapokra helyezkedhet. A büntetés-végrehajtási kérdés kapcsán pedig megoldási javaslatokkal élek, amik mentén felszámolhatóak lennének az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények.

• A Mesterséges Intelligencia legújabb szabályozási fejleményei Magyarországon és az Unióban: Az MI Rendelet most hatályba lépő rendelkezései, valamint a magyar fejleményei

  65-88

  Mazsu Dániel

  Megtekintések száma:

  207

  A mesterséges intelligencia (MI) technológiája az elmúlt évtizedek, de leginkább évek során gyors ütemű fejlődésen ment keresztül, amelynek szabályozási kihívásaira az Európai Unió az MI Rendeleten, Magyarország pedig az ahhoz kapcsolódó jogszabályokon keresztül igyekszik választ adni. A tanulmány áttekinti az Unió, valamint Magyarország MI értelmezését, a kettő közötti értelmezési különbségeket és a definiálás körülményeit, különösen a generatív modellek, az általános célú, valamint az általános MI között. A cikk bemutatja az MI Rendelet cikk írásakor hatályba lépő legfontosabb rendelkezéseit, a fokozatos hatályba lépésből adódóan különös tekintettel a tiltott MI gyakorlatokra, valamint az általános célú MI modellekre vonatkozó előírásokra. Ezen kívül, ugyancsak annak időszerűsége miatt bemutatja és elemzi az MI Rendelet EU-szintű intézményrendszerét, valamint az ahhoz kapcsolódó, azt kiegészítő tervezett hazai szervezeteket, építve az új magyar MI Stratégia (MIS 2.0) elérhető dokumentumaira. A cikk célja, hogy betekintést nyújtson az olvasó számára az EU és Magyarország MI szabályozási törekvéseibe, különös tekintettel a jogalkotói válaszokra a technológia társadalmi és gazdasági kérdései kapcsán.

• A fellebbezés elintézése a harmadfokú büntetőeljárásban

  120-137

  Törő Blanka

  Háger Tamás

  Megtekintések száma:

  219

  The questions of remedy are in close relations with the legal force. The legal force of the
  clinching decisions represents the final, irreversible decision about the demand of penal law,
  which decision is a guideline and undeniably binding for all, and cannot be attacked with an
  ordinary appeal.
  The legal force of other decisions with the capacity to have legal force defines a decision
  which is final, irreversible, a guideline for all, obligatory (independent of executability) and
  cannot be attacked with an appeal.
  Furthermore, there are the decisions with formal legal force, the legal force of which stands
  only for not being appealable.
  A valid decision can only be made about the factual and legal basis of criminal responsibility
  by the court that is entitled and obligated to do it, that is, only the court has a right during
  criminal procedure to decide whether there was a crime or not, and if yes, who committed it.
  In relation to this, the question of material legal force can only regard the constituted charge
  and the act in consideration, when the court makes a permanent decision about the demand of
  penal law, in the framework of the substantive judging of the act that became the object of
  prosecution.
  Lodging an appeal on legal grounds shall be governed by the provisions set forth in Chapter
  XV of the Criminal procedure Act. The judgement of the court of second instance may be
  appealed at the court of appeal. The appeal against the judgement of the court of second
  instance may involve any of the dispositions therein or exclusively the justification thereof.
  An appeal may be lodged for legal or factual reasons. An appeal suspends the part of the judgement to become final which is to be reviewed by the court of appeal owing to the appeal.
  The third remedy is allowed only in cases where the first and second instance decision is
  absolutely different in the question of guilty.