In the focus of the discipline of environmental ethics stands the moral relationship between human beings and the environment. The development of this science was necessary due to the traditional anthropocentrical approach, which provided an excellent moral base for the exploitation of our natural environment.

Although nature was the focus of much of nineteenth and twentieth century philosophy, contemporary environmental ethics only emerged as an academic discipline in the 1970s. Basically two main lines can be distinguished: the invidualistic and the holistic approach. The main idea of individualism (biocentric), similarly to traditional anthropocentrical paradigm, is that only individuals can represent value, which must be respected by others. These individuals are not only human beings, but all living being?, because each individual living thing in nature - whether it is an animal, a plant, or a micro-organism - is a ‘teleological-center-of-life’ having a good or well-being of its own which can be enhanced or damaged, and that all individuals who are teleological-centers-of life have equal intrinsic value (or ‘inherent worth’) which entitles them to moral respect. The holistic approach offers a totally different solution by extending the moral concern to the whole biosphere.

Hereinafter this article, along with the most popular disciplines of environmental ethics, examines whether non human beings can have legal standing or not.

A szerződések joga a polgári és kereskedelmi jog egyik legdinamikusabban fejlődő jogterülete napjainkban. A szerződéskötési technikák, a szerződések teljesítése, valamint a szerződéstípusok köre is új tartalommal telítődik. A jogterület fejlődésének és népszerűségének alapköve a római jogban gyökerező szerződési szabadság mai napig fenntartott tétele. A szerződési szabadság négy fő aspektusa (szerződéskötés szabadsága, partnerválasztás szabadsága, típusszabadság, tartalom szabadsága) biztosítja, hogy a szerződések jogának szabályai könnyen alkalmazkodnak a társadalmi, gazdasági változásokhoz. A szerződő felek jogviszonyukat személyre szabottan alakítják, az e köré keretet építő kontraktus szabályait nagyfokú szabadsággal formálhatják. A szerződések jogának alapelve a modern jogrendszerek alappillére, azonban értelmezése, megítélése államonként és időszakonként változik. Ez a változás sosem tekinthető visszalépésnek, vagy az alapelv lényegi jelentését átértékelő, lerontó változásnak. Az azonban kétségtelen, hogy a szerződési szabadság alapelvi szintű elismertsége egyes nemzetek jogrendszerében valódi operatív alapelvként jogvitát eldöntő, joggyakorlatot fejlesztő mozgatórugó, míg más nemzetek jogalkotásában és jogalkalmazásában az állandóság megtestesítője e gyorsan változó jogi környezetben.

A tanulmány a szerződési szabadság aspektusainak jelentéstartalmát elemzi a kontinentális és az angol-amerikai jogrendszerek írott szabályainak és jogalkalmazási gyakorlatának függvényében. A jogtudomány értelmezései, konkrét jogesetek szentenciái, valamint az írott jogforrások indokolása adja a tanulmány kiindulópontját. A szerződési szabadság korlátlan érvényesülését „lerontó” szabályok (pl. szerződéskötési kötelezettség, formakényszer, stb.) az alapelv céljának és létének fényében kerülnek vizsgálat alá. Az angolszász rendszerekben az alapelv által generált jogfejlesztő értelmezés a kontinentális jogok lassan változó szemléletével ütközik.

A tanulmány célja, hogy a szerződési szabadság alapelvének funkcióját megvilágítva bemutassa azt a lineáris jogfejlődést az európai jogi tudományosságban, mely a mai tartalommal ismert alapelvet alkalmassá teszi a szerződések jogában fejlődést generáló és iránymutató szerepkör betöltésére.

A tudományos élet területének fontosságát jelzi, hogy már alaptörvényünk eredeti, 1949-es szövegváltozata is szabályozta azt – igaz, sokkal inkább a tudományos élet állami irányításának, mint a szabad tudományos tevékenységhez való jog garanciájának benyomását keltve. Ma az alapjog jelentőségét elsősorban két szempontból, így a tudományos kutatáshoz való jog mint a tudományszabadság aktív oldaláról, valamint a felsőoktatási intézmények autonómiája mint a tudományszabadság garanciájának passzív oldaláról ragadhatjuk meg. A kutatás szabadságának központi szerepét az Alkotmánybíróság nem csupán a múlt feltárásában, így a társadalom történetének tudományos feldolgozásában, de innovációs értéke folytán a jövő építésében, a társadalom szellemi és gazdasági fejlődésének előmozdításában látja. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a tudományos kutatás, képzés és együttműködés szabadsága, alkotmányellenes korlátozásoktól való mentessége nem garantálható a tudományszabadság másik pillére, a felsőoktatási intézmények és egyéb tudományos központok autonómiájának alkotmányos garanciája híján. A tudományos élet szabadságához fűződő alapjog mind szövegmódosulásait, mind tartalmát tekintve nagy utat tett meg a szocializmus időszakát jellemző ideológiai célhoz kötöttségtől a jogállami átmenetet követő, tudományos kérdéseket érintő állami semlegességéig. Ezt az utat kívánja röviden dokumentálni, valamint a felsőoktatási intézmények autonómiáját érintő két legutóbbi alkotmánybírósági határozat példáján szemléltetni a jelen írás.

In my study I say about that change, which became at the area of biotechnology. The revolution of DNS technology contain a lot of chance, but it has more danger. We need select from the modes.

My column I checked what happens with the species the biotechnology invention flag. The first observation that the changes faster than other territories, and these changes are complex and interrelated. The post control and correction are also important. It’s got to be introducing the health nutrition compliance. The new products will not harmful for the human and animal health. The legal condition shall prescribe the human defense of human and animal body. One of the most important international convention in that question the European Union Council about the biomedicine. It said need consent of the persons concerned for the biotechnological research. Create new human species, and cloning of human beings, human body use for commercial is prohibited by this convention.

In my opinion that need promoting the knowledge and biotechnical awareness of consumers. Must be regulated the relations between public order and public morality and biotechnical inventions. It is also necessary to ensure the patentability of biological matter. „Biological material” means any material containing genetic information and capable of reproducing itself or being reproduced in a biological system. Inventions which concern plants or animals shall be patentable if the technical feasibility of the invention is not confined to a particular plant or animal variety. The discussion on the patentability of sequences or partial sequences of genes is controversial. The 98/44/EK Directive, the granting of a patent for inventions which concern such sequences or partial sequences should be subject to the same criteria of patentability as in all other areas of technology: novelty, inventive step and industrial application. Whereas the industrial application of a sequence or partial sequence must be disclosed in the patent application as filed.

The biotechnical patent need particular importance in the legislation. The Hungarian rules are conforms to the European Union legislation. However, certain additional rules should be laid down. Have to think about the control test in the patent process. The expert can see the applicability just on the test.

The dispensation of justice most often makes decisions in legal disputes about contract law on the basis of the general rules of contract law. The freedom of making contracts and the dynamism of contract law have resulted in an agreement that the conditions of the contract and the general rules should generally be considered to an increasing extent rather than the special regulations referring to the given contract. However, there are some contracts which theme, subjects and content require the application of special rules that result in solutions hard to interpret for parties inexperienced in law and that are radically different from those recommended by the general rules of contract law. Insurance contracts are those type of contracts, where the rules determine when the contract comes into existence and effect and when the services are due. These regulations are based on a logic that is radically different from the general rules, so they can often lead to serious misunderstandings. It is discernable in the judiciary practice that the dispensation of justice respects the specific features of insurance contracts, but tries to interpret the rules in a way that draws near to the general rules of contract law. The decisions of the Hungarian Supreme Court give priority to the interests of the insured parties and allow in fewer cases when the insurance company is exempted of its obligation of payment. However, judiciary practice has little effect on the content of insurance law. It seems justified to make insurance companies work out as detailed and clear conditions as possible and make them disclose the orders basically concerning their obligation of running risks.

Depuis l’entrée en vigeur du traité d’Amsterdam, la Cour de justice des Communautés européennes a de plus amples compétences dans le Titre VI du traité sur l’Union (3e pilier) consacré á la coopération policière et judiciaire pénale. Á partir de ce moment on peut rencontrer plusieurs arrêts concernant le droit pénal. L’affaire Procédure pénale contre Maria Puppino joue un rôle essentiel parmi ces arrêts. C’était la première fois que la Cour de Justice des Communautés européennes a été saisie d’une question préjudicielle sur l’interprétation d’une décision-cadre adoptée dans le cadre du troisième pilier.

Dans cet arrêt la Cour souligne l’extention de l’obligation d’interpretation conformément á la décision cadre même si le résultat est contraire aux lois pénales ou procédure pénale internes. Quelques temps après «La Cour de Luxembourg limite la souveraineté des États en matière pénale» -écrivait-on dès le 15 septembre 2005 dans un grand quotidien. Les revues juridiques en droit pénal ont adopté le même ton: «La Cour de justice des Communautés européennes limite la souvaireneté des États en matière pénale.»

La Cour de Justice a déclaré que la protection de l’environnement constituait un des objectifs essentiels de la Communauté, c’est pourquoi la Communauté a la compétence pour rendre des décisions visant au rapprochement des sanctions des états membres dans ce domain.

De nos jours la question du droit pénal européen est de plus en plus actuelle, malgré cette substancielle européanisation, de nombreux pénalistes et les états membres défendent plus que jamais les particularités nationales.

La présente contribution montre brièvement l’histoire du troisième pilier concernant la coopération policière et judiciaire. Puis j’analyse en détail ces deux arrêts mentionnés ci-dessus qui présentent la situation actuelle du droit pénal dans l’espace de l’Union européen.  En suivant les arrêts de la Cour de Justice on peut constater une forte européanisation dans ce domaine mais en même temps on peut voir une certaine «bataille» de compétence entre les institutions européennes notamment entre la Comission et le Parlement contre le Conseil. La Comission veut obtenir de plus en  plus de compétence. En ce qui concerne les états membres, les participants dans le procès préjudiciel combattent contre la Comission et accentuent qu’il faut que le troisième pilier reste dans le cadre de coopération intergouvernementale et ils ne veulent pas renoncer á leurs souvairenités et leurs spécialités dans le domaine pénal. On peut dire qu’il y a deux champs de bataille dans le droit pénal européen, d’une part entre les institutions européennes, d’autre part entre les états membres et l’Union.   

Dans la «bataille» c’est la Cour qui essaie de résoudre ce problème, donnant de plus en plus de droit á la Comission, renforcant les élements communautaires dans le troisième pilier. Malgré les protestations des États membres, la Cour limite leurs souveraineté en matière pénale. La communautarisation de droit pénal a déja commencé mais il reste beacoup de questions ouvertes. Dans mon article, j’ai posé ces questions et j’ai essayé de trouver les réponses possibles présentant les arguments des differentes parties.   

Act no XLII of 1870 reflected the constitutional arrangements of the Compromise of 1867. This was the first law providing a comprehensive regulation of the system of public administration, which remained, with minor amendments, determining in the entire dualistic era. The system of “virilims” was introduced, which restricted popular representation. The office of the Lord Lieutenant, as the representative of the centralistic endeavours of the government, was created, whereby central power could be enforced. The central government did all in its power to ensure that the self-government of municipalities was kept under control. The rights that local authorities had in the feudal period could no longer be granted, as this would have frustrated the operation of the central government. It was in accordance with the above that the provisions of the law had to be accepted, local policy influenced, and municipalities thereby reorganised.

Absztrakt nélkül.

Absztrakt nélkül.