A korrupció, mint a demokratikus hagyományok hiányának kísérőjelensége, avagy gondolatok az 1945-ös demokráciakísérlet kudarcának margójára
https://doi.org/10.30716/RSZ/20/2/2
Szerző
Megtekintés
Kulcsszavak
Licenc
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NoDerivatives 4.0 International License.
Hogyan hivatkozzuk
Absztrakt
A történészek között évtizedek óta lezáratlan vita folyik arról a kérdésről, hogy 1945-ben volt-e demokrácia hazánkban, s ha igen, milyen volt ez a néhány átmeneti év, s mi okozta a demokrácia bukását. A tanulmány a demokratikus választási rendszer, a jogállamiság, a szabadságjogok tisztelete, az önkormányzatiság és civil önszerveződés korabeli állapota helyett egyetlen tényező, a demokratikus hagyományok meglétének, vagy hiányának kiemelésére tesz kísérletet, melyre általában kevesebb figyelem irányul, ugyanakkor kétségtelen, hogy ez a tényező is része volt az 1945-ös demokráciakísérlet kudarcának. Talán meglepő, de egy társadalom politikai és erkölcsi tradíciói meghatározzák a demokrácia kifejlődésének és fennmaradásának esélyeit. Egy korrupt, erkölcsileg alacsonyabb nívón álló társadalomban nehezebb demokráciát létrehozni és stabilan működtetni. A demokráciának tehát nem csak az intézmények és a választások külsőségei jelentik a biztosítékát, hanem a benne élők gondolkodása, a viselkedésüket meghatározó normák is. A tanulmány többnyire szolnoki példákkal illusztrálja azon magyarországi sajátosságot, hogy a 20. században az egymást váltó rendszerek komoly demokrácia deficittel küzdöttek, ezért a társadalomban demokratikus hagyományok sem tudtak kialakulni, s így 1945-ben sem tudtak ilyen előzményekhez visszanyúlni. Ezért aztán a magyar társadalom 1945 után ugyanolyan korrupt társadalom képében tűnik fel előttünk, mint az 1945 előtti korszakokban. A korrupció pedig nem csak a politikusokat, hanem a társadalom alacsonyabb szintjein állókat is érintette, az egész társadalmat behálózta. Így a demokrácia megszilárdulásához a jövőben sem lehet elegendő a politikusok lecserélése és az intézmények megreformálása, ahhoz a társadalom egészének is változnia kell, legfőképpen gondolkodásmódjában, viselkedésében.
Hivatkozások
- BODÓ Barna (2018): A demokrácia kapujában. In: Rendszerváltó Archívum 2018/2. Budapest, pp. 37-42.
- BÖCKENFÖRDE, Ernst-Wolfgang (1982): A közvetett/képviseleti demokrácia mint a demokrácia tényleges formája. In: TAKÁCS Péter (szerk) (2003): Államtan. Írások a XX. századi általános államtudomány köréből. Budapest, pp. 497-525.
- CSIZMADIA Ervin (2018): A magyar rendszerváltások és az ellenzék tanulóképessége. https://24.hu/poszt-itt/2018/08/20/csizmadia-ervin-a-magyar-rendszervaltasok-es-az-ellenzektanulokepessege/ 2019. 08. 27.
- CSÖNGE Attila (2011): „A földért harcolni kell!” Adalékok a második világháborút követő földosztás történetéhez. In: Zounuk 26. Szolnok, pp. 407-439.
- CSÖNGE Attila (2018): Ki volt Szolnok városrendezési tervének atyja? In: Tisicum XXVI. Szolnok, pp. 351-367.
- GRADVOHL, Paul – MARIÁN Béla – SZABÓ Ildikó (1998): A folyamatosság forradalma, avagy a Kádár-korszakhoz való viszony szerepe a magyar politikai közgondolkodásban. In: Politikatudományi Szemle. Budapest, 2. szám: pp. 5-26.
- GYARMATI György (2000): A társadalom közérzete a fordulat évében. In: FEITL István – IZSÁK Lajos – SZÉKELY Gábor (szerk) (2000): Fordulat a világban és Magyarországon 1947- 1949. Budapest, pp. 118-137.
- HORVÁTH Sándor (2000): A magyar társadalom életformája a fordulat éveiben 1945-1949. In: FEITL István – IZSÁK Lajos – SZÉKELY Gábor (2000): Fordulat a világban és Magyarországon 1947-1949. Budapest, pp. 347-367.
- MISZLEVITZ Ferenc (1999): A civil társadalom nyomvonalai az új európai térben. In: CSEFKÓ Ferenc – HORVÁTH Csaba (szerk) (2018): Magyar és európai civil társadalom. Pécs, pp. 178- 193.
- PATAKI Ferenc (2005): A Nékosz-legenda. Budapest.
