A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára, más levéltárakhoz hasonlóan, az elmúlt három évtizedben fokozatosan nyitott a társadalom felé. A tanulmány azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy Szolnokon hogyan és miért következett be ez a nyitás. A legszegényebb megyék egyikében kis létszámkeret mellett működő közgyűjtemény a gazdasági válság éveiben nem leépítette tevékenységét, hanem új közművelődési projektekkel szakmai és társadalmi elismerést vívott ki magának. Az iratok gyűjtése és a tudományos kutatómunka mellett széles társadalmi kapcsolatokat kiépítő intézmény az országban első levéltárként valósított meg iskolások tanórán kívüli foglalkozásait célzó TÁMOP pályázatot. Sok éves munkával országosan is egyedülálló kapcsolatot épített ki a megye családkutatóival, melynek eredményeként 2017-ben már a második országos családtörténeti konferenciát rendezték meg nagy sikerrel. Időszaki kiállításaival nemcsak a levéltárosok kutatási eredményeit teszi közzé, de mára már a magánszemélyek iratajándékozásait is fellendítette. A levéltár ismertségének és elismertségének növelését nagyban előmozdította, hogy a helyi médiával is szoros kapcsolat épült ki. Bár a megyei levéltárak minisztériumi fenntartás alá kerültek, a levéltárosok továbbra is a helyi lakosság igényeinek kielégítését, a kiépített kapcsolatok megőrzését tekintik elsődleges feladatuknak.