Keresés

Keresési eredmények

• Magánszemélyek levéltári iratajándékozásának tanulságai JNSZ megyében

  18-29

  Csönge Attila

  Megtekintések száma:

  23

  Történelmi ismeretekhez jellemzően írott dokumentumok kutatásával jutnak történészeink. Történelmünk forrásait a levéltárak őrzik. Hazánk legnagyobb közgyűjteménye, egyben legnagyobb levéltára a Magyar Nemzeti Levéltár, mely 2012-ben az Országos Levéltár és a megyei levéltárak összevonásával jött létre. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár sok évtizede gyűjti a megye településeinek közigazgatási iratait. A különböző hivatalokat, bíróságokat, iskolákat és állami vállalatokat törvény kötelezi arra, hogy történelmi szempontból maradandó értékű, vagy jogbiztosító irataikat tizenöt év elteltével leadják a levéltárakba. A magánszemélyeket, egyesületeket és pártokat azonban semmilyen jogszabály nem kötelezi arra, hogy magántulajdonban lévő régi irataikat, fényképeiket átadják a levéltárak valamelyikének. A hivatalos forrásokon túl a magániratok is számos értékes adalékkal szolgálhatnak a történelem részletgazdagabb bemutatásához és megértéséhez. E rövid tanulmány azt mutatja be, hogy JNSZ megyében hogyan változott az elmúlt években a magánirat ajándékozás, milyen okok álltak a változás hátterében, milyen dokumentumokat ajánlottak fel részükre és ezek miért jelentősek a levéltári kutatás szempontjából.

• A közszolgálati fegyelmi felelősség kezdetei a polgári kori Magyarországon

  59-66

  Sallai Balázs

  Megtekintések száma:

  27

  A jelen írás témája a közszolgálati fegyelmi felelősség magyar szabályozása a dualizmusban, ezen belül is leginkább az, hogy e jogintézmény dogmatikai elemei hogyan alakultak, fejlődtek és bővültek ki a XIX. században. Ennek a folyamatnak a megismerése azért is bír kiemelt jelentőséggel, mert a ma is ismert fegyelmi eljárás - és főként annak sok garanciális jelentőségű mozzanata – ekkor bontakozott ki, ám nem éppen mentesen a szakmai vitáktól. A kutatás Debrecen város közigazgatási területére fókuszál, s levéltári anyagok feldolgozása mentén a fegyelmi jog érvényesülését és alkalmazását vizsgálja kiemelten, illetve az 1886. évi XXIII. törvénycikk szerint eljárást ismerteti egy konkrét eseten keresztül. A már ismertetetteken túlmenően röviden a közszolgálati jogviszony „kezdetleges” meghatározásai, jogelméleti megközelítései is bemutatásra kerülnek egyfajta elhelyezést segítő kontextusát képezve a közszolgálati felelősség rendszerének, s azon belül pedig a közszolgálati fegyelmi felelősségnek.

• A Debreceni Császári Királyi Megyei Törvényszék büntetőjogi gyakorlata (1853-1861)

  60-69

  Szabó Zsanett

  Megtekintések száma:

  17

  Az alábbi tanulmány keretében a neoabszolutizmus idejében működő Debreceni Császári Királyi Megyei Törvényszék büntetőjogi gyakorlatát kívánom bemutatni. Ebben az időszakban hazánkban az osztrák büntetőtörvénykönyv volt hatályban, így kutatásom elsődleges szempontja, hogy a törvénykönyv rendelkezései hogyan érvényesültek a gyakorlatban. Másrészt olyan kérdésekre igyekszem választ adni, hogy mely bűncselekmények fordultak elő a leggyakrabban, melyek voltak a leggyakoribb elkövetési módok, mi jellemezte az elkövetői képet, és végül, hogy milyen mértékű büntetések kerültek kiszabásra a megjelölt időszakban.

• Orbán Ferenc építész-tanár bírósági épületei Debrecenben és környékén

  30-39

  Megyeri-Pálffi Zoltán

  Megtekintések száma:

  23

  A bírói hatalomról szóló 1869. évi IV., majd az 1871. évi, az elsőfolyamodású bíróságokat létrehozó szervezeti törvények nyomán létrejött a modern bírósági szervezetrendszer Magyarországon. A bíróságok működéséhez a személyi feltételeken túl a dologi háttérnek is rendelkezésre kellett állni. Ez utóbbi elsősorban a bíróságok elhelyezését jelentette, azaz azokat az épületeket, amelyekben megkezdhették munkájukat. Ennek a bírósági épületállománynak a megteremtése hosszú évtizedekbe tellett. A törvényszékek építési periódusát követően (kb. 1880– 1910) az állam a járásbíróságok méltó elhelyezésére koncentrált. Az 1910-es évektől látni azt, hogy új járásbírósági épületeket emeltek az országban. Ez folyamat a két világháború közötti időszakban is folytatódott. E feladatkörben is szakértő építészekkel találkozhatunk. Egyike volt ezeknek – a nagyközönség által talán kevésbé ismert – Orbán Ferenc építész-tanár, aki számos járásbírósági épület tervezését jegyezte az 1920-as években. Szűkebb régiónkban: Debrecenben, Berettyóújfaluban, Hajdúböszörményben és Hajdúszoboszlón találkozhatunk épületével. E rövid interdiszciplináris jellegű tanulmány ezekre, illetve az építész munkásságára tér ki.

• A korrupció, mint a demokratikus hagyományok hiányának kísérőjelensége, avagy gondolatok az 1945-ös demokráciakísérlet kudarcának margójára

  15-26

  Csönge Attila

  Megtekintések száma:

  35

  A történészek között évtizedek óta lezáratlan vita folyik arról a kérdésről, hogy 1945-ben volt-e demokrácia hazánkban, s ha igen, milyen volt ez a néhány átmeneti év, s mi okozta a demokrácia bukását. A tanulmány a demokratikus választási rendszer, a jogállamiság, a szabadságjogok tisztelete, az önkormányzatiság és civil önszerveződés korabeli állapota helyett egyetlen tényező, a demokratikus hagyományok meglétének, vagy hiányának kiemelésére tesz kísérletet, melyre általában kevesebb figyelem irányul, ugyanakkor kétségtelen, hogy ez a tényező is része volt az 1945-ös demokráciakísérlet kudarcának. Talán meglepő, de egy társadalom politikai és erkölcsi tradíciói meghatározzák a demokrácia kifejlődésének és fennmaradásának esélyeit. Egy korrupt, erkölcsileg alacsonyabb nívón álló társadalomban nehezebb demokráciát létrehozni és stabilan működtetni. A demokráciának tehát nem csak az intézmények és a választások külsőségei jelentik a biztosítékát, hanem a benne élők gondolkodása, a viselkedésüket meghatározó normák is. A tanulmány többnyire szolnoki példákkal illusztrálja azon magyarországi sajátosságot, hogy a 20. században az egymást váltó rendszerek komoly demokrácia deficittel küzdöttek, ezért a társadalomban demokratikus hagyományok sem tudtak kialakulni, s így 1945-ben sem tudtak ilyen előzményekhez visszanyúlni. Ezért aztán a magyar társadalom 1945 után ugyanolyan korrupt társadalom képében tűnik fel előttünk, mint az 1945 előtti korszakokban. A korrupció pedig nem csak a politikusokat, hanem a társadalom alacsonyabb szintjein állókat is érintette, az egész társadalmat behálózta. Így a demokrácia megszilárdulásához a jövőben sem lehet elegendő a politikusok lecserélése és az intézmények megreformálása, ahhoz a társadalom egészének is változnia kell, legfőképpen gondolkodásmódjában, viselkedésében.