Keresés
Keresési eredmények
-
"A letűnt világ bürokratáinak porlepte bűnjelei…” Selejtezés és iratmentés Szolnok megyében, az 1950-es években
6-14Megtekintések száma:17A selejtezés az iratkezelésnek egy teljesen normális eleme. Ezt ma is gyakorolják a különböző iratképző szervek. Az egyes hivatalok, hatóságok és intézmények számára irattári tervek határozzák meg a selejtezés rendjét. A selejtezéseket a megyei levéltárak ellenőrizhetik. Ez a gyakorlat az 1950-es években alakult ki. A kormányzat ebben az időszakban kísérelte meg első ízben szabályozni az iratok selejtezésének egységes módját. Ám az ekkor hozott rendeletek nem bizonyultak teljesen megfelelőnek, mert nem voltak részletesek és körültekintők, aminek következtében a hivatalok nehezen tudták megkülönböztetni a maradandó értékű és a selejtezhető iratokat. Ráadásul voltak olyan helyi káderek, akik nem is ismerték ezeket a rendelkezéseket. Ugyanakkor a kormány, a papírhiányra hivatkozva, támogatta az iratszelekciót, amivel óriási selejtezési hullámot indított a második világháború után. A fő szempont a mennyiség lett, függetlenül a kidobott iratok értékétől. Sőt, a folyamatnak politikai aspektusai is voltak. Egy 1953-as filmhíradó például azzal propagálta a selejtezést, hogy az jó alkalom megsemmisíteni „a letűnt világ bürokratáinak porlepte bűnjelei”-t, azaz az 1945 előtt keletkezett iratokat. Ezen okokból nagy mennyiségű értékes iratanyag került a Szolnoki Papírgyárba, mint újrahasznosítandó nyersanyag. Szedő Antal megyei levéltárnok több jelentést készített arról, hogy értékes iratanyagot talált a Szolnoki Papírgyár területén. 1950-ben például 20 mázsányi debreceni illetőségű 18–19. századi iratra bukkant. Szolnok megyei települések hivatalaiban is végeztek felelőtlen selejtezéseket. Egyszer a levéltárosok Jászalsószentgyörgy, Kenderes és Besenyszög iratait találták meg a szolnoki MÉH telepen, köztük 19. századi jegyzőkönyveket is. Sajnos a levéltárosok nem tudtak mindent megmenteni, ezért valószínűleg sok értékes irat semmisült meg az 1950-es években.
