Keresés
Keresési eredmények
-
Kivonuló, zsugorodó vagy gondoskodó állam? A szociális törvény parlamenti vitájának elemzése a gondozási etika normatív szűrőjén keresztül
Megtekintések száma:295A szociális törvény 2022-es módosítása a korábbinál szigorúbb formában törvénybe foglalta az öngondoskodás elvét, azaz kimondta, hogy „Mindenki felelős önmagáért.” A Parlament elé kerülő törvényjavaslat eredeti megfogalmazása még ennél is egyértelműbben és élesebben deklarálta, hogy „Az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős.” A szociálpolitikával és szociális munkával foglalkozó szakmai szervezetek, valamint a független sajtó és az ellenzéki pártok a törvénymódosítást egyértelműen az állam kivonulásaként értelmezték, míg a törvényjavaslatot benyújtó kormánypárt leginkább a szubszidiaritás elvére hivatkozott. Mindeközben az elmúlt néhány évben a szociálpolitika, a szociális kezdetű professziók egyre inkább kiszorulnak az állami hivatalos szóhasználatból, és helyüket a gondoskodáspolitika vette, illetve veszi át. Jelen tanulmány a törvénymódosítás parlamenti vitájának elemzésével elsősorban a jogalkotás normatív keretének (problémadefiníció, deklarált értékek és ideológiák, az állami szerepvállalásra és az emberi természetre vonatkozó elképzelések) beazonosítására és értékelésére tesz kísérletet. Az elemzés emellett kiemelt figyelmet fordít a jogalkotók által használt „gondoskodáspolitika” és az ellenzéki képviselők felszólalásaiban megjelenő „hagyományos” szociálpolitika jelentéstartományainak feltárására. Az elemzés módszeréül ezért egy olyan normatív dokumentumelemzési módszert választottam, amely a gondoskodási etikai értékein és politikafilozófiai előfeltevésein alapul. A tanulmány három részből áll. Először összefoglalom a gondoskodási etikát meghatározó értékeket és bemutatom a Trace-nek nevezett dokumentumelemzési módszert. Ezután következik a törvény parlamenti vitájának elemzése, végül a normatív keret értékelése.
-
Gondolatok a szociális törvény módosításáról
Megtekintések száma:5152022 novemberében fogadta el a magyar Országgyűlés a Szociális törvény módosítását. A módosítás egy új megközelítésben foglalkozik a szociális ellátórendszer felelősségi szintjeivel, megerősítve az egyén szerepét és háttérbe tolva az államét. Jelen tanulmányban bemutatom a módosítás előzményeit, az elfogadással kapcsolatos fontosabb eseményeket, az új szemlélet alapelveit a szociális munka alapelveivel összehasonlításban. Kitérek a legfontosabb kritikus pontokra, melyek a gyakorlati alkalmazás során felmerülnek.
-
Spencer és az informális gondozás
Megtekintések száma:157Ez a tanulmány a 19. század nagy filozófusa, szociológusa, Herbert Spencer jóléti vonatkozású nézeteit veszi számba. A spenceri életmű kutatásában élen járó John Offer brit szociológus nyomán bemutatjuk Spencer organikus társadalomelméletébe illeszkedő jóléti pluralizmusának főbb elemeit. Megkíséreljük bemutatni, hogy az eltérő ismeretelméleti alapokon álló társadalomfelfogások logikailag nem összeegyeztethetőek, melynek kizáró következményei vannak. Spencer jóléti elképzelései ezért kerültek hosszú időre parkolópályára a szociológiai és szociálpolitikai gondolkodásban. Érzékelhető újjáéledésének oka pedig a társadalomról való gondolkodás episztemológiai megváltozása. Ennek következményei több szempontból tetten érhetők. Egyrészt az informális gondozás elmélet és gyakorlat megjelenésében, s szociálpolitikai kutatási potenciáljában, másrészt a 2022-es magyar szociális törvény módosítása mögött meghúzódó filozófiai háttérben.
-
Zsidó közösségek túlélési stratégiái: Középkori gettók és közösségek
Megtekintések száma:548A zsidóság hagyományos társadalomban élt a Talmud korától (II.-VI. század) kezdve az európai felvilágosodásig, melyet Kehilának nevezünk. Röviden be szeretném mutatni ezt a hagyományos zsidó társadalmat, a Kehilát, annak persze csak néhány szegmensét emelem ki, mely a XVI. és a XVIII. század közötti zsidó élet típusos formációja volt. Majd a család társadalmi szerepére térek ki a Kehila, a hagyományos zsidó societas kontextusában. Fókuszpontom az úgynevezett askenáz, európai zsidóság. Megközelítésem társadalomtörténeti, és a zsidó vallástudomány módszereit alkalmazom.
A több ezer éve létező zsidó közösségek a sokszor brutálisan ellenséges környezet ellenére fennmaradtak a mai napig. Jelen tanulmányban meg szeretném vizsgálni a középkori zsidó közösségek néhány szociológiai jellemzőjét. Van-e valamilyen különleges elv vagy séma, amit megfigyelhetünk, és általános következtetéseket vonhatunk le? Hogyan maradtak fenn a zsidó közösségek évezredeken át?
A zsidó közösségek, mint azt megpróbálom leíró formában prezentálni, alárendelték az individuumot és még a családot is a közösség érdekeinek. A környezet ellenséges és fizikailag is fenyegető volt. A külső társadalom kirekesztése miatt egy sajátos, erősen integrált közösségi létbe kényszerültek a zsidók, hogy túléljenek és fennmaradjanak. A közösség fennmaradása fontosabb volt, mint az egyének vagy/és a család akarata, boldogsága, érdekei. Minden alá volt rendelve a többség érdekeinek. A közösség működési mechanizmusai a kollektív teljes felsőbbrendűségét valósította meg az egyének és még a család intézménye felett is. A Kehila, a spiritualitás és jóléti gondoskodás összekapcsolódásán alapuló közösség, melynek célja a zsidóság gazdasági és szellemi fennmaradása volt.
A zsidóság alkalmazkodni tudott, erre hagyományörző-spirituális életformájuk is predesztinálta őket, fennmaradásuk sikeres volt. -
Mentális zavarral, hajléktalanságban élő személyek segítése - a BMSZKI gyakorlatának rövid bemutatása
Megtekintések száma:397A mentális zavarral, hajléktalanságban élő személyek különösen sérülékeny klienscsoportba tartoznak. A mentális zavarhoz kapcsolódó stigma erősíti a hajléktalanságból adódó stigmatizációt. Ha valaki pszichiátriai diagnózist kap, azt a társadalom címkeként kezeli, bekategorizálja az illetőt. A címkézéstől való félelem aláássa a mentális zavarral élő személyek motivációját a segítségkérés tekintetében. Jól példázza ezt a hajléktalanságban, mentális zavarral élő emberek esete, akik a hajléktalanság stigmáján túl nem szeretnének újabb stigmát magukra venni és ezért a mentális problémájuk kapcsán nem vesznek igénybe segítséget, szolgáltatást. További nehézségként említhető a szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőség problémája. A Február Harmadika Munkacsoport jelentés a 2020 évi hajléktalan adatfelvételről – „Büntető törvény után – világjárvány előtt. Hajléktalanná válás- szolgáltatások-perspektívák” - című Győri Péter összefoglaló munkájában látható, hogy a megkérdezettek 29 % volt pszichiátriai kezelésen. Az tévhit, hogy a „hajléktalanok elmebetegek, pszichiátriai betegek” olvashatjuk Győri Péter munkájában (Győri, 2020). Ugyanakkor tudjuk, hogy nem minden mentális zavarral élő személy jelenik meg az ellátórendszerben, így 29 %-nál több személy lehet, aki érintett a problémával. A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI), az Ébredések Alapítvánnyal együttműködve, komplex rehabilitációs szolgáltatást fejlesztett a hajléktalanságban, mentális zavarral élő személyek számára. Jelen írás célja ezen gyakorlat bemutatása.