Az esettanulmányban azt szeretném bemutatni, hogy a logoterápia és egzisztenciaanalízis és a művészetterápia miként alkalmazható a súlyos mentális zavarral élő hajléktalan emberekkel való segítő munkában. Az írásban felhívom a figyelmet az antistigma fontosságára a segítő munka folyamán. Meglátásom szerint a segítő munka kulcsfontosságú eleme az, hogy az ember miként is van definiálva a segítő folyamatban. Itt és most egy alternatívát szeretnék bemutatni, egy lehetséges utat arra, miként válhat egy szenvedő ember boldog emberré.