Search

Search Results

• ADALÉKOK A BALKÁNI NÉPZENE RITMIKAI ASZIMMETRIÁINAK, TÖBBÉRTELMŰSÉGEINEK EREDETKUTATÁSÁHOZ

  2-26

  Anna Mária Bólya

  Views:

  39

  This study investigates the asymmetric rhythmic features of Balkan folk music and chain dance, with particular focus on their rhythmic ambiguities, temporal structures in music and dance, and artistic significance. Drawing on the music of Béla Bartók, rhythmic innovations in Western modern art, and examples from ancient Hellenic choreia, the article proposes a new, integrative interpretative framework for analyzing the rhythmic complexities of Balkan folk music. The research emphasizes that rhythm is not merely a musical phenomenon, but also a movement- and community-based one, which must be interpreted within its social and cultural context. This approach contributes to a deeper aesthetic and historical understanding of 20th-century folk music and dance traditions.

• Aksak – Principles And Typology

  2-52.

  Arom Simha

  Views:

  154

  A török “aksak” kifejezés, amely az oszmán zeneelméletben gyökerezik, “sántát”, “botladozót” vagy “bicegőt” jelent. Más szóval, szabálytalannak tekintik. Ez egy olyan ritmusrendszert jelöl, amelyben a darabok vagy szekvenciák általában élénk tempóban zajlanak, és egy modul folyamatos ismétlésén alapulnak. Ez a modul a bináris és ternáris mennyiségeken alapuló csoportosítások (pl. 2+3, 2+2+3) egymás mellé helyezéséből ered, és amelynek összesített száma leggyakrabban páratlan szám. A szerző az aksak jelenséget kettős, strukturális és kulturális szempontból vizsgálja. Különösen az alábbiakra összpontosít: az aksak mint ritmikus forma meghatározása; a tempó tényező meghatározó szerepének kiemelése az aszimmetrikus jelleg érzékelésében; egy tipológia javaslata; és végül, az autentikus aksak sajátosságai alapján – azaz azok, amelyek prímszámokon alapulnak – annak az elképzelésnek az előterjesztése, hogy a nyugati zene “mértéke” nem rendelkezik önálló léttel, és valójában a ritmikus artikuláció első szintjét képezi.

  The Turkish term aksak, borrowed from the Ottoman musical theory, means “lame,” “stumbling,” or “limping." In other words, it is considered irregular. It designates a rhythmic system within which pieces or sequences, generally taking place in a lively tempo, are based on the uninterrupted reiteration of a module resulting from the juxtaposition of groupings based on binary and ternary quantities (e.g., 2+3, 2+2+3) and whose overall number is most often an odd number. The author considers the aksak phenomenon in its double, structural, and cultural aspects. It focuses in particular on the following: defining the aksak as a rhythmic form; highlighting the determining role played by the tempo factor in the perception of its asymmetrical character; proposing a typology; and finally, based on the characteristics specific to authentic aksak – that is to say, those based on prime numbers – putting forward the idea that the “measure” of Western music has no autonomous existence and constitutes, in fact, a first level of rhythmic articulation.