Keresés

Keresési eredmények

• A természetes gyeptípusok módosulása a használat és művelés hatására a Baróti hegységben – Kovászna megye

  80-81

  Szakács Nagy Magdolna

  Megtekintések száma:

  37

  A természetes gyepek jelentőségét Kovászna megyében elsősorban területi arányuk határozza meg. Az össz. mezőgazdasági területnek több mint felét teszik ki. Gazdasági szerepüket kihangsúlyozza, hogy sok településen a fő megélhetési forrást jelentik az állatállományon keresztül.
  Környezetvédő szerepük is nagyon fontos, a 20%-os lejtökön 800 mm feletti csapadékkal a természetes gyepek növényzete védi a talajt az eróziótól.
  Tájformáló szerepük se elhanyagolható, nagy területük révén a művelési szintnek turisztikai jelentősége is van. Ennek ellenére a természetes gyepek hasznosítása és művelése az elmúlt évtizedben nagyon visszaesett. A felére csökkent állatállomány nem tudja optimálisan hasznosítani a rendelkezésére álló gyepeket. Amíg a települések közelében fekvő területeket sok esetben túlterhelik, addig a messzebb levőket csak időszakosan, vagy egyáltalán nem is hasznosítják.

• Természetvédelmi élőhelykezelés hatása a gyöngyösi Sár-hegy gyepterületeinek vegetációjára

  39-48

  Pápay Gergely

  Uj Boglárka

  Megtekintések száma:

  60

  Munkánk során a Sár-hegy gyepterületeken végeztünk vizsgálatokat. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság rendszeresen végez cserjeirtást és kaszálást a területen. A kutatás során e természetvédelmi kezelések vegetációra gyakorolt hatásait vizsgáltuk különböző mértékben zavart mintaterületeken. A felvételeket 2013 májusa és júniusa között készítettük 2×2 m-es kvadrátokat alkalmazva és a fajok borítási értékét adva meg. A természetvédelmi kategóriák és a fajok életforma kategóriái alapján is értékeltük a területeket. Az eredmények egyértelműen kimutatták, hogy a természetvédelmi kezelések, azaz a cserjeirtás és kaszálás pozitív hatással voltak a gyepek fajgazdagságára. A kezelt gyepterületeken a fásszárú növények visszaszorultak, átadták a helyüket az egyéves és évelő pázsitfüveknek, illetve kétszikű lágyszárúaknak. A vizsgált mintaterületek közül a legnagyobb összfajszám a természetes kontroll mintaterületen volt (58-78). A cserjeirtott és aztán kaszált mintaterület felvételeiben is magas volt az összfajszám (47-49). Az egy éve cserjeirtott mintaterületen számos gyom miatt 45 faj fordult elő. A legkisebb összfajszám a cserjeirtott és azután nem kezelt mintaterületen volt (43). A természetvédelmi értékelés alapján a védett fajok legnagyobb mennyiségben szintén a kontroll területen fordultak elő. A nem kaszált területen hiába történt cserjeirtás, a fajszám mégis a legkisebb maradt. Az eredmények alapján megerősítettük, hogy az egykor intenzíven hasznosított, de ma már felhagyott gyepekben a cserjeirtást követően is folyamatos utókezelést kell biztosítani, hogy a terület fajgazdagsága fennmaradjon. 

• Természetvédelmi célú gyeprekonstrukció rövid távú eredményei dombvidéki löszgyepekben és erdőssztyepréteken

  29-37

  Kalmár Zsuzsanna

  Megtekintések száma:

  65

  A természetvédelmi célú gyeprekonstrukciós programok célja általában egy korábbi, természetvédelmi szempontból kívánatos állapot elérése. Az eredményes munkához a tapasztalatok és a hatásmonitorozások eredményeinek megosztása hozzájárulhat, emellett a gyepek kezelés-függő dinamikájának, szukcessziójának tanulmányozásával a gyeptársulások működéséről is bővülhetnek ismereteink. 2013 során egy Eger és Felsőtárkány közti, a Bükk hegység előterében elhelyezkedő dombvidéki területen vizsgáltam az alkalmazott gyeprekonstrukciós kezelések hatását a terület növénytakarójára. A kezelések célja a gyepterületek természetességi állapotának, illetve területi kiterjedésének növelése volt, melynek elérését a becserjésedett, valamint az inváziós fajok (elsősorban a Robinia pseudoacacia) által elfoglalt területek tisztításával valósított meg a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. A kezelési módszerek közt szárzúzás, gépi és kézi cserjeirtás, kaszálás és fakitermelés szerepelt. A vizsgálatot a beavatkozásokat követő évben, illetve részben azokkal párhuzamosan végeztem. Következtetéseimet a korábbi, 2007-ben Á-NÉR alapján készült élőhelytérkép és az általam készített 2013- as élőhelytérkép összevetéséből vontam le. A természetesség állapot jelzői a karakterfajok és a színező elemek, azok a gyakran védett, de legalább is lokálisan értékes növényfajok, melyeknek tőszámlálásos felmérését terepi munkám során szintén elvégeztem. Mind a löszgyepek, mind az erdőssztyeprétek esetében pozitív változások következtek be. A kutatási területen a gyepes élőhelyek kiterjedése közel másfélszeresére nőtt, a térképezés közben 19 védett növényfaj 5676 egyedét, valamint 10 lokális értékű növényfaj 1969 egyedét találtam meg. A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a fenti műveletek rövidtávon alkalmasak dombvidéki gyepterületeink területi és természetességi állapot szerinti javítására, azonban állapotuk stabilizálásához a gyepek kezelésének folytatása elengedhetetlen. A gyakran költséges, és csak külső források bevonásával megvalósítható élőhely-rekonstrukciók eredményinek megőrzéséhez a hagyományos gazdálkodás és tájhasználat felélesztése jelenthet megoldást.