Gyepgazdálkodás | Gyep | Puszta | Legelő | Legeltetés | Marha | Juh | Széna | Kárpát medence | Magyarország | Pásztor | Természetvédelem

Keresés



Speciális keresési beállítások mutatása Speciális keresési beállítások elrejtése
A kötőszöveti fonálféreg Elaphostrongylus cervi lárváinak előfordulása farmon tartott és vad gímszarvasokban
Megjelent 2021 október 28
35-37

Az Elaphostrongylus cervi fonálféreg Európa-szerte, így hazánkban is igen gyakori a gímszarvasban (Cervus elaphus). Petéi a vérárammal a tüdőbe jutnak, ott kikelnek a lárvák és a hullatékkal ürülnek a valódi tüdőférgek lárváihoz hasonlóan. A 2005-2009. években összesen 304 farmon t...artott és 94 szabadon élő szarvas hullatékában vizsgáltuk az E. cervi 1. stádiumú lárváinak a jelenlétét a Baermann-féle ülepítéses módszerrel. Az észlelt lárvaadatokat sztenderd parazitológiai statisztikai módszerekkel, az életkörülmények, a kor, az ivar, valamint a vizsgálati időpont szerint értékeltük. Az eredményeket táblázatokban összesítettük. Borjakban csak féléves kor után (januárban) jelentek meg az E. cervi lárvák. A tavaszi hónapokban – 10-12 hónapos korban – viszont már magas prevalenciát (33,5-45,5%) és intenzitást tapasztaltunk. Egyévesnél idősebb szarvasokban ismételten előfordult 50-100% közötti prevalancia, változatos intenzitás-értékekkel – farm- és vad szarvasokban egyaránt. A lárvaürítés prevalanciája farmszarvasoknál szezonálisan változó, a nyár elején alacsonyabb értékekkel. Vad borjaknál azonban júniusban is magas volt a prevalencia. Farmon tartott bikáknál júniusban (jó kondíció) nem volt lárvaürítés, szemben a novemberi 80%-os prevalenciával (üzekedés utáni leromlás).

Teljes absztrakt mutatása
7
6
Szarvasok, paraziták és más apróságok a legelőn – egy soktényezős, változatos biocönózis: A „Vad- és legelőgazdálkodás időszerű kérdései” című tanácskozás (MTA Budapest – Kaposvári Egyetem, 2006. május 18-19.) tudományos közleményei
Megjelent 2021 november 28
34-38

A szarvasféléknek kiemelkedő jelentősége van a hazai vadgazdálkodásban. Élőhelyi viszonyaik igen változatosak, beleértve parazitáikat és az egyéb környezeti tényezőket (1. táblázat). A sokféle parazita közül a tüdőférgeket tartják a legfontosabbaknak, főként kerti tartásnál. A nagy tüdőférgek faji elkülöníté...se morfológiai alapon igen nehéz, ezért újabban az rDNS-ben lévő ITS2 szekvenciát használják genetikai jellemzésükre. Saját vizsgálataink során a jellemző Dictyocaulus eckerti ITS2-szekvencia mellett egy, a D. eckerti és a D. viviparus szekvenciától egyaránt igen eltérő szekvencia is előkerült magyarországi gímszarvasokból, ami járványtani szempontból indokolttá teszi a további széleskörű vizsgálatokat.
A tüdőféreglárvák (L1) a legelőre kerülve számos környezeti tényezővel szembesülnek, ellenségekkel és segítőkkel egyaránt. Így az L1-ek számát erősen tizedelhetik a ganajtúró bogarak. Ugyanakkor viszont a Pilobolus penészek segítik a lárvák egyenletes szétoszlását, a legelői vegetáción növelve és kiegyenlítve ezáltal a gazdába (szarvasfélébe) való visszajutás, ill. a gócos tüdőférgek (Protostrongylidae) esetén a köztigazdába (csigába) való kerülés lehetőségét. Mindezt kiegészítve a trágyalegyekkel, egy sajátosan működő „mikro-biocönózis” rajzolódik ki.
A szarvasállományokat, különösen intenzív viszonyok között (pl. szarvasfarm) általában rendszeresen kezelik parazita elleni szerrel, így albendazollal vagy ivermektinnel. Számos közlemény taglalja az utóbbi szer toxikus hatását a trágyahasznosító ízeltlábúakra (ganajtúrókra és trágyalegyekre), amelynek révén a trágya nem bomlik le, ill. nem csökken a féreglárvák száma. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a tüdőférgek normál ökológiai viszonyok között ártalmatlanok, akkor eltekinthetünk a parazita elleni szerek használatától. Ökotermelés esetén pedig a hosszú élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt kontraindikált is.

Teljes absztrakt mutatása
20
128
1 - 2 a 2 tételből