Keresés

Keresési eredmények

• Az arab nyelv tanulmányozása Európában

  Maróth Miklós

  Megtekintések száma:

  151

  Az orientális nyelvek, köztük az arab tanulmányozása a legrégibb bölcsésztanulmányok közé tartozik Európában. Eleinte szórványos egyéni munkákat, később szervezett tevékenységetláthatunk, amelyek az Ibériai félszigetre, Salernóba és Párizsba visznek vissza minket. A Koránon kívül filozófiai, matematikai, csillagászati és orvostudományi műveket fordítottak arabról latinra. Később, a reneszánsz idején Itália és a pápaság lett az arabisztika központja, mégpedig elsősorban a poliglott Bibliák előállításának a céljából, de fontos szerepet játszottak az orvostudományi művek is. Ezt követően Hollandia és Leyden emelkedett ki az európai egyetemek közül. Az arabisztika célja Hollandiában a kereskedelem támogatása volt. A modern értelemben vett arab filológia Párizsban született meg. Minden európai arabista S. de Sacy tanítványának számít. Mi Magyarországon Czeglédy Károlyon, de Goején és holland tanárain keresztül kapcsolódunk őhozzá.

   

• A TÖRÖK NYELV TANULMÁNYOZÁSA A KORAÚJKORI EURÓPAI EGYETEMEKEN

  61-77

  Vásáry István

  Megtekintések száma:

  117

  A tanulmány az európai török stúdiumok kialakulását és fejlődését tekinti át a kezdetektől az 1754-ben alapított  bécsi Keleti Akadémia létrejöttéig. Az arab és perzsa nyelvhez képest a török tanulmányozása viszonylag későn indult meg Európában. Az arab kutatását a teológiai háttér indokolta, a perzsa nyelv tanulmányozását gazdag irodalmi hagyatéka inspirálta, míg a török nyelv vizsgálatát két tényező segítette elő. Az egyik az Oszmán Birodalom egyre növekvő politikai és kereskedelmi súlya Európában, a másik pedig a keresztény misszió. A cikk a téma rövid összefoglalását adja, így a tárgyalt időszakban csak a legfontosabb nyomtatott török grammatikákat és szótárakat veszi számba. A 16. századi alkalmi kezdemények után az első Európában megjelent török nyelvtant (Megiser 1612) tárgyalja, majd Harsányi Nagy Jakab munkáját (1642) veszi vizsgálat alá. Ezután a 17. századi francia, olasz és angol szótári és grammatikai munkák vizsgálata következik (du Ryer, Molino, Maggio, Bernardo de Parigi, Pietro d’Albavilla, Mascisci, Seaman, Vaughan). Ezután hosszabban időzik a tanulmány a 17. bécsi turkológiánál, amennyiben két legfontosabb alakjának, Meninskinek és Podestànak munkásságát elemzi. A lipcsei török szótárak és nyelvtanok áttekintését követően az 1754-ben alapított bécsi Keleti Akadémiáról esik szó. Végül a 17. századi török nyelvű bibliafordítások áttekintésére kerül sor, melyet egy rövid összegzés követ.