Keresés

Keresési eredmények

• A Bécsi Egyetem Szent László-orációi a 17. században

  11 - 38

  Farkas Krisztina

  Megtekintések száma:

  217

  Saint Ladislaus’ Day Orations at the University of Vienna in the 17th Century. The University of Vienna played a highly important role in the promotion of Saint Ladislaus’ cult in the 16th century. The festive oration was presented on the occasion of the annual solemnities held in honour of St. Ladislaus by a specially chosen student. Due to the king’s presence and under the influence of Jesuit supervision actual political topics and analogies between Habsburg sovereigns and St. Ladislaus were highly appreciated in the text of orations. There are two sources of collected editions of St. Ladislaus day’s orations available for study. The first one is owed to Franciscus Xaverius Cetto who collected and published in 1693 orations presented after 1655. The second volume was produced by Miklós Jankovich at the end of the 18th century. The latter is the only source of Miklós Zrínyi’s first prose work (1634). He depicts St. Ladislaus as hero of knight king, predecissor of Ferdinand III. with the inclusion of first clues to Zrínyi’s future political programme. His thoughts are also reflected in the orations by counts Esterházy in which comparison to Habsburg monarchs gains even more emphasis. Similar parallelism appears on the portrait St. Ladislaus of the Nádasdy- Mausoleum which was inspired by the Augsburg and Brunn edition of the Thuróczy’s Chronicle (1488).

• REPERTÓRIUM ACADEMICUM GERMANICUM PROJEKT

  Gubler Kaspar

  Megtekintések száma:

  27

  A Repertorium Academicum Germanicum (RAG) egy hosszú távú digitális projekt, amely a Német-római Szent Birodalom diákjainak és tudósainak adatbázisát kívánja létrehozni az 1250 és 1550 közötti időszak vonatkozásában. A RAG 2020-ban integrálódott a nagyobb Repertorium Academicum (REPAC) projektbe, amely utóbbi m már a Repertorium Academicum Helveticumot (RAH) és a Repertorium Bernense-t (RB) is magában foglalja. A három alprojekt különböző európai régiókat elemez: a RAG-ban a Német-római Szent Birodalomra, a RAH-ban a svájci államszövetségre, az RB-ben pedig Bern városára vonatkozó adatokat vizsgálja.A REPAC székhelye a Berni Egyetem Történeti Intézetében található. A projektek közös célja, hogy a tudósok és tudásuk hatásának történetéhez prozopográfiai alapokat teremtsenek, hogy tisztázzák a modern tudásalapú társadalom eredetét és fejlődését.

  Nevezett projektek módszertanilag a társadalom-, egyetem- és tudástörténeti megközelítéseket ötvözik a digitális prozopográfiával. A középpontban egy kutatási adatbázis áll, amelyben a hallgatók és tudósok életrajzi eseményeit rögzítik. Ezeket az adatokat földrajzilag és időben lokalizálják, hogy lehetővé tegyék a dinamikus megjelenítést térképeken, hálózatokban és idősorokban. Az elemzések az egyének földrajzi és társadalmi mobilitására, valamint a tudományos ismeretek egyének és intézmények − egyetemek, iskolák, egyházak, kolostorok, egyházi és világi bíróságok − általi terjesztésére és alkalmazására összpontosítanak. Ez a digitális módszertan az adatok vizualizálására szolgáló eszközökkel ezenkívül együtt lehetővé teszi a konkrét tudásterek rekonstruálását, elemezve azok meghatározó tényezőit.

  A tanulmány ezt a módszertant a RAG-ban dokumentált magyarországi hallgatók és tudósok segítségével kívánja bemutatni. A magyarországiak csoportja szemléletes példája az európai hálózatokban zajló akadémiai tudáscirkuláció és -terek tanulmányozásának, amelyben a Bécsi Egyetem központi szerepet játszik a tudás közvetítőjeként. A magyarországi tudósok adatainak elemzése olyan alapvető kutatási perspektívákat mutat be, amelyek különösen fontosak az együttműködésen alapuló megközelítések szempontjából: mivel az életrajzi adatok gyűjtése az adott régió történelmi hátterének alapos ismeretét igényli, a RAG magyarországi tudósainak mélyreható tanulmányozása különösen tanulságos lenne, ha életrajzaikat digitálisan ki lehetne egészíteni a regionális vagy helyi könyvtárakból és levéltárakból származó információkkal.

• KÖZÖS EMLÉKEK DEBRECEN ÉS MAGYARÓVÁR AGRÁRFELSŐOKTATÁSÁNAK NAGY TANÁREGYÉNISÉGEIRŐL

  229-243

  Tenk Antal

  Surányi Béla

  Nemessályi Zsolt

  Megtekintések száma:

  165

  A hazai mezőgazdasági szakoktatás történetében 2018 két jelentős évfordulóval írta be magát a történelem aranykönyvébe. Mosonmagyaróvár születésének bicentenáriumát, Debrecen pedig fennállásának másfél évszázadát ünnepelte. A két felsőoktatási intézményt más-más szempontok hívták életre. Amíg Óvár magánkezdeményezésre nyitotta meg kapuit, addig Debrecenben a helyi gazdatársadalom volt a hajtóerő, amihez szorosan kötődött az anyanyelvi oktatás elfogadtatása a bécsi udvarral. Az idő később igazolta, hogy a magyar nyelvű oktatás egyik intézménynél sem ment a szakismeret rovására. El kell ismerni, hogy Magyaróvár adta a szakképzés terén az első nagy tanári kart, de Debrecen is hamarosan kinőtte magát a szakképzés fellegvárává. A Földművelésügyi Minisztérium tanárcserékkel  oldotta meg az esetleges színvonalbeli eltéréseket. Ennek is köszönhető, hogy egyes tanáregyéniségek mind a két helyen lehetőséget kaptak oktatásra. Összeállításunkban – ízelítőként – kiválogattunk néhány jelentős, nagyformátumú személyiséget, akiket mind a két egyetemi kar „magáénak” vall.

• „AD PINGUIOREM FORTUNAM” – SZEGÉNY MAGYAR DIÁKOK A BÉCSI EGYETEMEN 1450-IG

  65-87

  Haraszti Szabó Péter

  Megtekintések száma:

  92

  Bécsben, 1365/1377–1450 között a magyarországi diákok jelentős része minősült szegénynek. A mintegy 3200 diákból nagyjából 800 hallgató nem fizetett semmit vagy tett ígéretet a fizetésre, ám rajtuk kívül további 560 fiatal fizetett kevesebb beiratkozási díjat az előírtnál. Összesen tehát az összbeiratkozottak 42,5%-a helyezhető el a szegénység különböző fokozatain, bár közöttük jelentős különbségek voltak. Szegénységük azonban nem tényleges financiális helyzetükre utal, pusztán arra, hogy a beiratkozás pillanatában milyen anyagi helyzetben voltak. Rájuk nem feltétlenül hatottak a tanulási kedvet egyébként nagyon is meghatározó politikai, katonai konfliktusok vagy természeti katasztrófák, inkább csak az anyagi helyzetüket érintő események befolyásolhatták őket. Három csoportra lehet osztani őket. Az elsőben a nem fizető diákok találhatóak (pauper, nihil dedit). A második csoportban már egy fokkal jobb anyagi helyzetnek örvendhettek, akik legalább ígérni tudták a fizetést (promisit, tenetur), illetve csak haladékot kértek kötelezettségük teljesítésére vagy felmentést a kötelező ruhaviselet alól. A harmadik csoportba a csökkentett tandíjat fizetők kerültek. Anyagi helyzetüket ismerve az első két csoportot lehetne a pauperes, míg a harmadikat a non bene habentes jelzővel definiálni. Többségük a nagyobb városokból érkezett (53%), de jelentős (közel 18%) a falusi környezetből származók köre is. A szegény diákok földrajzi származása azonban nem rajzol ki specifikus mintázatot, ellenben társadalmi hátterük nagyon is