A koronavírusok családjának 2019-ben, Kínában felbukkant tagja, a SARS-CoV-2 rövid idő alatt az egész világot érintő járványt hozott létre. Az általa okozott betegség, a COVID-19 ugyan arányaiban nem szedett annyi halálos áldozatot, mint néhány régebbi pandémia, a frissen megfertőződött ember COVID-19 betegségének súlyossága azonban nem bizonyult könnyen megjósolhatónak az egyén aktuális egészségi állapota, illetve a más betegségekkel szemben korábban mutatott ellenállóképessége alapján. A COVID-19 tehát potenciálisan halálos kimenetele és kiszámíthatatlansága miatt a kezdeti időszakban (amíg nem volt ellene védőoltás és hatékony gyógyszerelés) olyan védekezési stratégiát kényszerített a világ országaira (az emberek nagy részének karanténba zárása), ami hosszútávon nem volt fenntartható. A károkhoz később az is hozzájárult, hogy a COVID-19 elleni védőoltás, noha kimutathatóan védő hatású, nem jelentett akkora áttörést a COVID-19 megelőzésében, mint azt sok más fertőző betegség esetében korábban tapasztalták, továbbá a megfertőzöttek gyógyszeres ellátása sem képes a fatális kimenetelt vagy a súlyos hosszútávú szövődményeket elég hatékonyan kivédeni. Ezek a tények aláhúzzák a COVID-19 elleni gyógyszeres terápia további fejlesztésének fontosságát. Ebben a küzdelemben az új, specifikus antivirális szerek kifejlesztése mellett szerep jut régebbi gyógyszerek újrapozícionálásának is. Az újrapozícionálás olyan költség- és időkímélő gyógyszerfejlesztési stratégia, ami egy már engedélyezett gyógyszer vagy fejlesztés alatt álló gyógyszerjelölt indikációját egy adott irányban kibővíti. Irodalmi adatok alapján a gyógyszerek anti-COVID irányú újrapozícionálása négy területen perspektivikus: 1.) a renin-angiotenzin rendszerbe való beavatkozás az angiotenzin-konvertáz enzim (ACE) vagy az angiotenzin-II 1-es típusú receptorának gátlásával (ARB); 2.) az emberi ACE2 enzim és a SARS-CoV-2 tüskefehérje kapcsolódásának gátlása N-acetilcisztein, esetleg quercetin segítségével; 3.) az ACE2 aktivitás növelése ibuprofen segítségével; 4.) a SARS-CoV-2 által diszbiotikusan módosított vastagbél flóra probiotikus irányú eltolásával probiotikumok, prebiotikumok, valamit triptofán révén.

Kulcsszavak: COVID-19; RAAS; gyógyszer újrapozícionálás; probiotikum

SARS-Co-V of the Coronaviridae family emerged in 2019 in China and soon generated a pandemic. Albeit COVID-19 did not have as high death toll as some earlier pandemics, the severity and course of disease proved to be unpredictable if factors related to general health and case history of patients were considered. Thus COVID-19 due to its potentially fatal outcome and unpredictability demanded protective measures to be taken that were not sustainable in the long run (e.g. quarantining masses of people) during the early course of the pandemic (prior to the availability of vaccination and medications). Nonetheless, the vaccine for COVID-19, albeit showed efficacy, failed to reach the level of protection the former vaccines for other communicable diseases did. Additionally, available pharmaceutical treatment regimens were not efficacious enough in preventing fatal outcome or long-term complications. These facts underscore the necessity of initiatives that seek future avenues for drug development, with special emphasis being placed on repositioning of medications with well-established use. Upon reviewing available scientific evidence four potential approaches may be identified that if repositioned could be evaluated as anti-COVID-19 agents: 1.) manipulating the a renin-angiotensin system by the use of angiotensin converting enzyme (ACE) inhibitors or angiotensin receptor blockers (ARBs); 2.) inhibiting the binding between human ACE2 enzyme and SARS-CoV-2 spike protein by N-acetylcysteine, or possibly quercetin; 3.) increasing the activity of ACE2 using ibuprofen; 4.) administration of prebiotics, probiotics or tryptophan to normalize SARS-CoV-2 induced dysbiotic changes of the microbiome.

Keywords: COVID-19; RAAS; drug repositioning; probiotics