A legtöbb edző pozitívan, támogatóan viszonyul tanítványához. A sok-sok pozitív példa ellenére, a gyermekek testi, érzelmi bántalmazása még nem szorult ki teljes mértékben az edzői pedagógiai gyakorlatból. Két sportágat vizsgáltunk, az úszást, és a vízilabdát. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a bántalmazás milyen formája jelenik meg a sportolóknál, ezek mennyire elfogadottak, valamint, hogy a bántalmazott sportolók kivel osztják meg élményeiket, és miként dolgozzák fel a történteket. A vizsgálatban kérdőíves módszert alkalmaztunk. 117 fő vett részt a kutatásban, 63 nő (53,8%) és 54 (46,2%) férfi. Az eredmények azt mutatják, hogy a bántalmazás minden típusa (testi, lelki, fizikai, szexuális) előfordult a vizsgált mintában. A megkérdezettek többségénél, 77,8%-uknál előfordult, hogy ráüvöltött az edzője, vagy valamiféle mozgással, pl. fekvőtámasszal (73,5%), vagy éppen úszással (69,2%) büntette meg. A megszégyenítés és a megaláztatás is sokuknál (28,8%) fordult elő. A válaszadók 43,2%-a sem a fizikai, sem a lelki bántalmazást, nem tartja elfogadhatónak, de van, amiben engedékenyebbek. 16,9%-uk elfogadhatónak tartja a fejre mért erőteljes nyomást (barack), valamint a sportolók 30%-a részben, vagy teljes mértékben egyet ért azzal, hogy „az edzőnek joga van a gyermek nevelése és fegyelmezése érdekében akár testi fenyítést is alkalmazni”. Arra is választ kaptunk, hogy kivel osztják meg a történteket, többségben édesanyjukkal (41,9%), édesapjukkal (26,5%), vagy barátaikkal (26,5%). A feldolgozás kapcsán pedig a válaszadók több, mint fele (59,8%) szerint próbálják elnyomni magukban a sérelmeket, szintén sokak (58,1%) szerint ezek a tapasztalatok egész életükben végigkíséri őket.