Keresés

Keresési eredmények

• A szerződési szabadság értelmezése a modern polgári jogban

  Béky Ágnes Enikő

  Megtekintések száma:

  120

  A szerződések joga a polgári és kereskedelmi jog egyik legdinamikusabban fejlődő jogterülete napjainkban. A szerződéskötési technikák, a szerződések teljesítése, valamint a szerződéstípusok köre is új tartalommal telítődik. A jogterület fejlődésének és népszerűségének alapköve a római jogban gyökerező szerződési szabadság mai napig fenntartott tétele. A szerződési szabadság négy fő aspektusa (szerződéskötés szabadsága, partnerválasztás szabadsága, típusszabadság, tartalom szabadsága) biztosítja, hogy a szerződések jogának szabályai könnyen alkalmazkodnak a társadalmi, gazdasági változásokhoz. A szerződő felek jogviszonyukat személyre szabottan alakítják, az e köré keretet építő kontraktus szabályait nagyfokú szabadsággal formálhatják. A szerződések jogának alapelve a modern jogrendszerek alappillére, azonban értelmezése, megítélése államonként és időszakonként változik. Ez a változás sosem tekinthető visszalépésnek, vagy az alapelv lényegi jelentését átértékelő, lerontó változásnak. Az azonban kétségtelen, hogy a szerződési szabadság alapelvi szintű elismertsége egyes nemzetek jogrendszerében valódi operatív alapelvként jogvitát eldöntő, joggyakorlatot fejlesztő mozgatórugó, míg más nemzetek jogalkotásában és jogalkalmazásában az állandóság megtestesítője e gyorsan változó jogi környezetben.

  A tanulmány a szerződési szabadság aspektusainak jelentéstartalmát elemzi a kontinentális és az angol-amerikai jogrendszerek írott szabályainak és jogalkalmazási gyakorlatának függvényében. A jogtudomány értelmezései, konkrét jogesetek szentenciái, valamint az írott jogforrások indokolása adja a tanulmány kiindulópontját. A szerződési szabadság korlátlan érvényesülését „lerontó” szabályok (pl. szerződéskötési kötelezettség, formakényszer, stb.) az alapelv céljának és létének fényében kerülnek vizsgálat alá. Az angolszász rendszerekben az alapelv által generált jogfejlesztő értelmezés a kontinentális jogok lassan változó szemléletével ütközik.

  A tanulmány célja, hogy a szerződési szabadság alapelvének funkcióját megvilágítva bemutassa azt a lineáris jogfejlődést az európai jogi tudományosságban, mely a mai tartalommal ismert alapelvet alkalmassá teszi a szerződések jogában fejlődést generáló és iránymutató szerepkör betöltésére.

• A szabadság szabályozása és joggyakorlati szempontú értékelése, különös tekintettel az igény érvényesítésére

  127-152

  Tass Edina Ágnes

  Megtekintések száma:

  63

  A tanulmány a szabadságra vonatkozó legfontosabb szabályokat járja körül. A célom az volt, hogy segítséget nyújtsak a munkavállalóknak és a munkáltatóknak abban, hogy ki rendelkezik a szabadsággal, mikor kell a szabadságot kiadni, hosszabb tartamú keresőképtelenség után jár-e szabadság, kiadható-e heti egy nap szabadság. Választ adok arra, hogy mi a teendő az év végéig ki nem adott szabadsággal, a munkáltató gazdasági érdeke indokolhatja-e annak megszakítását, lehet-e és mikor azt pénzben megváltani, és az ez irányú igény meddig érvényesíthető, azaz mikor következik be az elévülés. Bemutatom azt is, hogy mi a megoldás a munkaviszony megszűnése, vagy megszüntetése esetén, amikor a munkavállaló kevesebb, vagy éppen több szabadságot vett ki, mint ami időarányosan megillette volna. Fókuszba helyezem, hogy kinek mit kell bizonyítani az eredményes igényérvényesítéshez, milyen jelentősége van a munkáltató nyilvántartási kötelezettségének. A célom elérésében szemléltetem a szabadság európai uniós és hazai szabályozását és felhasználtam az Európai Unió Bíróságának és a Kúria néhány érdekes és irányadó döntését is. A téma végére érve arra a következtetésre jutottam, hogy a bíróságok az eléjük kerülő egyedi ügyekben igyekeznek a jogszabály helyes értelmezését megadni, melyek precedens jellegüknél fogva más ügyekben is kötelező érvényűek.

• Az egyéni szabadságot sértő bűncselekmények versus az oktatáshoz való hozzáférés garantálásával kapcsolatos, pandémiával összefüggő korlátozások

  12-22.

  IANCU Elena-Ana

  TUȘA Enache

  Megtekintések száma:

  117

  A tanulmányban megvizsgáljuk a világjárvánnyal sújtott országok kormányai által a világjárvány kezelése során érvényesített, pandémiával összefüggő korlátozások és a társadalom azon felfogása közötti különbségeket, amelyek szerint a kormányok – mobilitásuk korlátozásával – megfosztották az egyéneket szabadságuktól, beleértve a utazással kapcsolatban – az oktatásban való részvétel lehetőségére is kihatóan – bevezetett korlátozásokat is. Egyes esetekben a korlátozó intézkedések által érintett közösségek tovább mentek, és a kormányokat „személyi szabadság megsértése” bűncselekményével vádolják, amely az egyes országok büntető törvénykönyveiben is megtalálható deliktum. A hatóságokkal szemben felhozott vádakat megalapozatlannak, eltúlzottnak és teljesen hibásnak tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy ezek a társadalmi kommunikáció hiányosságaiból, a közösség tagjainak – változó paradigmákból eredő – felfogásbeli különbségeiből és az elégtelen jogi képzettségből adódnak; ezek alapján egyesek összetévesztik a személyi szabadság megsértésének bűncselekményét a korlátozások érvényesítésével. Habár a jogrendszerben a kérdéssel kapcsolatos bűncselekményekről rendelkező szabályok a büntető törvénykönyvekben szerepelnek – ilyen például a román jogban a Btk. 205. cikkelye az „Egyéni szabadság elleni bűncselekmények” név alatt, amely a „Személy elleni bűncselekmények” nevet viselő I. Címben található, s a jogtudományok érdeklődési körébe tartozik –, elemezzük a hatóságok által a járvány kezelése során érvényesített korlátozások hatásait is. Ennek érdekében egyrészt kiemeljük azokat az anyagi büntetőjogi szempontokat, amelyek szükségesek egy cselekmény személyi szabadság megsértése bűncselekményének minősítéséhez a román, a magyar, az olasz és a görög büntető törvénykönyv rendelkezései szerint, másrészt bemutatunk néhány, a koronavírus-válság – oktatást érintő – kezelésével kapcsolatos szempontot.

• Munkaerő-kölcsönzés és a szerződéskötési szabadság korlátozása

  Waldmann Gábor

  Megtekintések száma:

  26

  Absztrakt nélkül.

• A szerződési szabadság gazdaságszabályozó szerepe

  Török Éva

  Megtekintések száma:

  113

  The freedom of contract has an economic regulating rule, both on individual and on communal level; secures either the enforcement of the law of the self-determination of the parts, or the possibility of market participation.

  Gwartney and Lawson, elaborators of the conception of the economic freedom, said that the capstones of the economic freedom are the freedom for the decisions and for the acts of the persons, moreover the volunteering of the exchange, the freedom of the competition, the protection of the persons and their properties.

  Several indicators are available for measuring the economic freedom. One of them is the index of the Canadian Fraser Institute Economic Freedom of the World; furthermore it is one of the most respected indicators. This index investigates the rate of the economic freedom by using 42 factors grouped to five parts. These five components are the legal system and the protection of the ownership, size of the state, reliable, so stable valued money, the freedom of the foreign trade, the capital market and the regulation of the business. The last four items can be identified as the freedom of the contract.

• Az egyenlő bánásmód elméleti kérdései a munkajog jogági besorolása vonatkozásában

  57-79

  Herdon István

  Takács Dóra

  Megtekintések száma:

  142

  A munkajog jogáig besorolását érintően számos hazai és nemzetközi tudományos vita van napirenden. Egyfelől a munkajogot a magánjog rendszerébe kategorizálhatjuk akkor, ha a munkaviszonyok létrejöttét vizsgáljuk. A munkaviszony jogalapja ugyanis kizárólag a munkaszerződés lehet, így a munkajog valamelyest illeszkedik a klasszikus magánjogba. Másfelől viszont a munkaviszony tartalmát nem csak a munkaszerződés, hanem több más norma képes alakítani. E normák jellemzően közjogi tartalommal bírnak, és mint munkajog úgynevezett közjogi elemei, a felek szerződési szabadságát igyekeznek korlátozni. A közjogi elemek létét ugyanis tipikusan azzal igazolja a jogalkotó, hogy a munkaviszonyban a felek között szubordináció van, így a magánjogban jellemző mellérendelt szerződéses egyensúly megbillent a munkáltató javára. A közjogi elemek jelenléte és így különösen az egyenlő bánásmód előírása e megbillent egyensúlyt kívánja helyreállítani a munkajogban oly módon, hogy korlátozza a felek közötti szerződéses szabadságot. A jelen írásunkban elsősorban azt vizsgáljuk, hogy a közjogi elemek jelenléte miatt a munkajog bír-e önálló jogági sajátossággal. Mindemellett pedig az egyenlő bánásmód alapelvére fókuszálva vizsgáljuk azt, hogy miként értelmezhető a diszkrimináció tilalma a munkajogban és a klasszikus magánjogban, valamint ezen általános magatartási követelmény alkalmas-e arra, hogy a felek közötti megbomlott egyensúlyt helyreállítsa. Végül pedig feltesszük azt a költői kérdést: ha az egyenlő bánásmód követelménye alkalmas az egyensúlyi állapot helyreállítására, akkor miért van szükség további közjogi elemekre a munkajogban?