Keresés

Keresési eredmények

• Kelsen államelméletének alapjai

  Tóthné Veszprémi Bernadett

  Megtekintések száma:

  126

  Hans Kelsen was maybe the most famous philosopher of positivism. He became known from various theories that he made in the philosophy of law. Evolution was the characteristic feature of his scienfitic achievement. We can see this development for example in the theories 'origin of the state' and 'will of the state'.

              In 1925 Kelsen made a resume of his theories. This was the "Allgemeine Staatsrechte", which was followed by the "Grundriss einer allgemeinen Theorie des Staates" (Basic rules of the theory of the state) in 1926, which was the shorter form of the previous resume. The following summary can be made of these studies:

  Kelsen made a thorough and detailed examination of the science of law, and realized that the point of view juristical a sociological theories are mostly influenced by the political tendencies. He criticized the dual system of the law of the rules and the law of the individual and he did not make difference between law and state.

              State is somehow the order of the human behaviour. State can be only mentioned as order, where human facts and human behaviour are in symphony. When the rules of the state are dominant, people observe its instructions, sometimes in spite of the different rules of nature. The will of the state doesn't mean all the will of every human being of the state, it's different, it means, that all the rules are made by the state are valid.

              State is not only some kind of authority and a valid order, which is followed by people of the state, it is also effective. This effective means, that people of the state observe the instructions of the state, they act according to these instructions. The system of the rules don't make this effinence on its own, it is helped by the psychologically processes of human beings, that they are obedient to these rules.

  Law and state exist when its authority is felt, and this authority can be felt only in case, when law and state exist. Validity means, that rules must be followed. Validity doesn't depend of efficiency (if it is regularly followed by people). Anyway, the rule which is followed by nobody is not valid, but there is no rule, which is followed by everybody. Permanency is not the prerequisite of validity.

              We can draw up the following question: why seems to be different the act of the state to other type of acts. Every act of the state is committed by a human being, nevertheless we consider this act to the state. Kelsen says, that 'state' is a fixed point of special human acts. We can consider an act as natural or normative one. An act is natural, when it is caused by natural processes. But an act, when it is committed by a human, and the same time it is the manifestation of the state, it corresponds to the order of norms. Norms are rules, and if we follow them, our acts can be considered as a normative act.

              State can be considered as a group of acts, which can be obtained by force. Obtaining is not the way of enforcing the law, it has got only preventive and deterrent function.

              Kelsen sets up the formal an the material definition of the state itself, the definition of state organization, and makes difference of them. Formal state is a larger category, it means the order of law, and all the legal acts. Material state is a smaller category, it contains only some types of norms, like applying the law, and the rules of administration. Material state organization is also a smaller category than formal state organization. It means those acts which are used for obtaining, and also means the function of administration.

              In his studies Kelsen criticized the dual system of the law of the rules and the law of the individual and he said, that law and state is the same. State is equal to all the rules of law, and makes them valid. That is why state can be regarded as law.

• A Mesterséges Intelligencia legújabb szabályozási fejleményei Magyarországon és az Unióban: Az MI Rendelet most hatályba lépő rendelkezései, valamint a magyar fejleményei

  65-88

  Mazsu Dániel

  Megtekintések száma:

  135

  A mesterséges intelligencia (MI) technológiája az elmúlt évtizedek, de leginkább évek során gyors ütemű fejlődésen ment keresztül, amelynek szabályozási kihívásaira az Európai Unió az MI Rendeleten, Magyarország pedig az ahhoz kapcsolódó jogszabályokon keresztül igyekszik választ adni. A tanulmány áttekinti az Unió, valamint Magyarország MI értelmezését, a kettő közötti értelmezési különbségeket és a definiálás körülményeit, különösen a generatív modellek, az általános célú, valamint az általános MI között. A cikk bemutatja az MI Rendelet cikk írásakor hatályba lépő legfontosabb rendelkezéseit, a fokozatos hatályba lépésből adódóan különös tekintettel a tiltott MI gyakorlatokra, valamint az általános célú MI modellekre vonatkozó előírásokra. Ezen kívül, ugyancsak annak időszerűsége miatt bemutatja és elemzi az MI Rendelet EU-szintű intézményrendszerét, valamint az ahhoz kapcsolódó, azt kiegészítő tervezett hazai szervezeteket, építve az új magyar MI Stratégia (MIS 2.0) elérhető dokumentumaira. A cikk célja, hogy betekintést nyújtson az olvasó számára az EU és Magyarország MI szabályozási törekvéseibe, különös tekintettel a jogalkotói válaszokra a technológia társadalmi és gazdasági kérdései kapcsán.

• Az egyenlő bánásmód elméleti kérdései a munkajog jogági besorolása vonatkozásában

  57-79

  Herdon István

  Takács Dóra

  Megtekintések száma:

  346

  A munkajog jogáig besorolását érintően számos hazai és nemzetközi tudományos vita van napirenden. Egyfelől a munkajogot a magánjog rendszerébe kategorizálhatjuk akkor, ha a munkaviszonyok létrejöttét vizsgáljuk. A munkaviszony jogalapja ugyanis kizárólag a munkaszerződés lehet, így a munkajog valamelyest illeszkedik a klasszikus magánjogba. Másfelől viszont a munkaviszony tartalmát nem csak a munkaszerződés, hanem több más norma képes alakítani. E normák jellemzően közjogi tartalommal bírnak, és mint munkajog úgynevezett közjogi elemei, a felek szerződési szabadságát igyekeznek korlátozni. A közjogi elemek létét ugyanis tipikusan azzal igazolja a jogalkotó, hogy a munkaviszonyban a felek között szubordináció van, így a magánjogban jellemző mellérendelt szerződéses egyensúly megbillent a munkáltató javára. A közjogi elemek jelenléte és így különösen az egyenlő bánásmód előírása e megbillent egyensúlyt kívánja helyreállítani a munkajogban oly módon, hogy korlátozza a felek közötti szerződéses szabadságot. A jelen írásunkban elsősorban azt vizsgáljuk, hogy a közjogi elemek jelenléte miatt a munkajog bír-e önálló jogági sajátossággal. Mindemellett pedig az egyenlő bánásmód alapelvére fókuszálva vizsgáljuk azt, hogy miként értelmezhető a diszkrimináció tilalma a munkajogban és a klasszikus magánjogban, valamint ezen általános magatartási követelmény alkalmas-e arra, hogy a felek közötti megbomlott egyensúlyt helyreállítsa. Végül pedig feltesszük azt a költői kérdést: ha az egyenlő bánásmód követelménye alkalmas az egyensúlyi állapot helyreállítására, akkor miért van szükség további közjogi elemekre a munkajogban?