Keresés

Keresési eredmények

• A korrupció, mint a demokratikus hagyományok hiányának kísérőjelensége, avagy gondolatok az 1945-ös demokráciakísérlet kudarcának margójára

  15-26

  Csönge Attila

  Megtekintések száma:

  58

  A történészek között évtizedek óta lezáratlan vita folyik arról a kérdésről, hogy 1945-ben volt-e demokrácia hazánkban, s ha igen, milyen volt ez a néhány átmeneti év, s mi okozta a demokrácia bukását. A tanulmány a demokratikus választási rendszer, a jogállamiság, a szabadságjogok tisztelete, az önkormányzatiság és civil önszerveződés korabeli állapota helyett egyetlen tényező, a demokratikus hagyományok meglétének, vagy hiányának kiemelésére tesz kísérletet, melyre általában kevesebb figyelem irányul, ugyanakkor kétségtelen, hogy ez a tényező is része volt az 1945-ös demokráciakísérlet kudarcának. Talán meglepő, de egy társadalom politikai és erkölcsi tradíciói meghatározzák a demokrácia kifejlődésének és fennmaradásának esélyeit. Egy korrupt, erkölcsileg alacsonyabb nívón álló társadalomban nehezebb demokráciát létrehozni és stabilan működtetni. A demokráciának tehát nem csak az intézmények és a választások külsőségei jelentik a biztosítékát, hanem a benne élők gondolkodása, a viselkedésüket meghatározó normák is. A tanulmány többnyire szolnoki példákkal illusztrálja azon magyarországi sajátosságot, hogy a 20. században az egymást váltó rendszerek komoly demokrácia deficittel küzdöttek, ezért a társadalomban demokratikus hagyományok sem tudtak kialakulni, s így 1945-ben sem tudtak ilyen előzményekhez visszanyúlni. Ezért aztán a magyar társadalom 1945 után ugyanolyan korrupt társadalom képében tűnik fel előttünk, mint az 1945 előtti korszakokban. A korrupció pedig nem csak a politikusokat, hanem a társadalom alacsonyabb szintjein állókat is érintette, az egész társadalmat behálózta. Így a demokrácia megszilárdulásához a jövőben sem lehet elegendő a politikusok lecserélése és az intézmények megreformálása, ahhoz a társadalom egészének is változnia kell, legfőképpen gondolkodásmódjában, viselkedésében.

• Levéltári nyitás a lakosság felé JNSZ megyében: miért és hogyan?

  20-28

  Csönge Attila

  Megtekintések száma:

  32

  A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára, más levéltárakhoz hasonlóan, az elmúlt három évtizedben fokozatosan nyitott a társadalom felé. A tanulmány azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy Szolnokon hogyan és miért következett be ez a nyitás. A legszegényebb megyék egyikében kis létszámkeret mellett működő közgyűjtemény a gazdasági válság éveiben nem leépítette tevékenységét, hanem új közművelődési projektekkel szakmai és társadalmi elismerést vívott ki magának. Az iratok gyűjtése és a tudományos kutatómunka mellett széles társadalmi kapcsolatokat kiépítő intézmény az országban első levéltárként valósított meg iskolások tanórán kívüli foglalkozásait célzó TÁMOP pályázatot. Sok éves munkával országosan is egyedülálló kapcsolatot épített ki a megye családkutatóival, melynek eredményeként 2017-ben már a második országos családtörténeti konferenciát rendezték meg nagy sikerrel. Időszaki kiállításaival nemcsak a levéltárosok kutatási eredményeit teszi közzé, de mára már a magánszemélyek iratajándékozásait is fellendítette. A levéltár ismertségének és elismertségének növelését nagyban előmozdította, hogy a helyi médiával is szoros kapcsolat épült ki. Bár a megyei levéltárak minisztériumi fenntartás alá kerültek, a levéltárosok továbbra is a helyi lakosság igényeinek kielégítését, a kiépített kapcsolatok megőrzését tekintik elsődleges feladatuknak.

• Magánszemélyek levéltári iratajándékozásának tanulságai JNSZ megyében

  18-29

  Csönge Attila

  Megtekintések száma:

  41

  Történelmi ismeretekhez jellemzően írott dokumentumok kutatásával jutnak történészeink. Történelmünk forrásait a levéltárak őrzik. Hazánk legnagyobb közgyűjteménye, egyben legnagyobb levéltára a Magyar Nemzeti Levéltár, mely 2012-ben az Országos Levéltár és a megyei levéltárak összevonásával jött létre. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár sok évtizede gyűjti a megye településeinek közigazgatási iratait. A különböző hivatalokat, bíróságokat, iskolákat és állami vállalatokat törvény kötelezi arra, hogy történelmi szempontból maradandó értékű, vagy jogbiztosító irataikat tizenöt év elteltével leadják a levéltárakba. A magánszemélyeket, egyesületeket és pártokat azonban semmilyen jogszabály nem kötelezi arra, hogy magántulajdonban lévő régi irataikat, fényképeiket átadják a levéltárak valamelyikének. A hivatalos forrásokon túl a magániratok is számos értékes adalékkal szolgálhatnak a történelem részletgazdagabb bemutatásához és megértéséhez. E rövid tanulmány azt mutatja be, hogy JNSZ megyében hogyan változott az elmúlt években a magánirat ajándékozás, milyen okok álltak a változás hátterében, milyen dokumentumokat ajánlottak fel részükre és ezek miért jelentősek a levéltári kutatás szempontjából.