Az elmúlt évek változásai erőteljesen igénybe vették a szociális munkások rugalmas alkalmazkodóképességét, a személyes és szakmai szinten megélt nehézségek próbára tették az érzelmi kapacitásukat. A szociális munkások hosszú ideig, gyakran szembesültek olyan helyzetekkel, amikor olyan módon és szerepekben is helyt kellett állniuk, amiben nem rendelkeztek elegendő tudással és információval a feladat(ok) megoldásához. Gyakran tapasztalható az is, hogy az intézményrendszerben dolgozó szociális munkások tartózkodással viselkednek a klienseik veszteségeivel, gyászával kapcsolatban, a krízisintervenciót igénylő helyzetekben nem, vagy csak erős fenntartásokkal vesznek részt. A veszteségek feldolgozásának támogatására, a gyászfolyamatok kísérésére megnövekedett igény mutatkozott és mutatkozik, így a szociális munkások számára szükségszerű, hogy megértéssel, tudással felvérteződve készen álljanak a gyász- és veszteségfeldolgozás kísérésében való közreműködésre, az ezzel kapcsolatos megfelelő segítség nyújtására és megszervezésére. A tanulmány a veszteségek feldolgozásának, a gyász kísérésének és a krízisintervenciós beavatkozásoknak a helyét vizsgálja a szociális munkások praxisában.