Keresés

Keresési eredmények

• A Spirituális Gondozás szemlélete és alkalmazása az egészségügyi és szociális gyakorlatban

  Schnelbach Zsófia

  Kiss Enikő Csilla

  Megtekintések száma:

  240

  Angol és német nyelvterületen egyre inkább a figyelem központjába kerül a Spiritual Care (Spirituális Gondozás) koncepciója. Jelen tanulmány célja ezen fogalom körüljárása és annak felvázolása, hogyan kapcsolható össze e szemlélet az aktív idősödés eszméjével. Cikkünk első részében azzal foglalkozunk, miként illeszkedik a Spiritual Care az egészségügyi ellátásba. Ezt a kérdést kétféle szempontból közelítjük meg: először a Spritual Care és a spiritualitás fogalmát határozzuk meg, és ezzel összefüggésben szemléltetjük a koncepció alkalmazhatóságát a klinikai gyakorlatból vett két példa – a Breitbart-féle értelemközpontú csoportpszichoterápia és a spirituális fájdalom – rövid bemutatásának segítségével. Ebben az elméleti keretben hangsúlyos szerepet tölt be a logoterápiás szemléletmód. Majd részletesen kitérünk arra, hogy mily módon értelmezhető és valósítható meg a Spiritual Care szervezeti szinten. Ehhez kapcsolódóan röviden ismertetjük a Büssing által kidolgozott Spirituális Szükségletek Kérdőív főbb vonásait. A Spiritual Care jelentős alkalmazási területeként – indokolva a demográfiai változásokkal – az időskori ellátást emeljük ki. Cikkünk második nagy tartalmi egysége az aktív idősödés fogalmát, a spiritualitás időskorban betöltött szerepét és a spirituális gondozás időskorra vonatkozó területeit mutatja be.

• Zsidó közösségek túlélési stratégiái: Középkori gettók és közösségek

  Háberman Zoltán

  Megtekintések száma:

  576

  A zsidóság hagyományos társadalomban élt a Talmud korától (II.-VI. század) kezdve az európai felvilágosodásig, melyet Kehilának nevezünk. Röviden be szeretném mutatni ezt a hagyományos zsidó társadalmat, a Kehilát, annak persze csak néhány szegmensét emelem ki, mely a XVI. és a XVIII. század közötti zsidó élet típusos formációja volt. Majd a család társadalmi szerepére térek ki a Kehila, a hagyományos zsidó societas kontextusában. Fókuszpontom az úgynevezett askenáz, európai zsidóság. Megközelítésem társadalomtörténeti, és a zsidó vallástudomány módszereit alkalmazom.
  A több ezer éve létező zsidó közösségek a sokszor brutálisan ellenséges környezet ellenére fennmaradtak a mai napig. Jelen tanulmányban meg szeretném vizsgálni a középkori zsidó közösségek néhány szociológiai jellemzőjét. Van-e valamilyen különleges elv vagy séma, amit megfigyelhetünk, és általános következtetéseket vonhatunk le? Hogyan maradtak fenn a zsidó közösségek évezredeken át?
  A zsidó közösségek, mint azt megpróbálom leíró formában prezentálni, alárendelték az individuumot és még a családot is a közösség érdekeinek. A környezet ellenséges és fizikailag is fenyegető volt. A külső társadalom kirekesztése miatt egy sajátos, erősen integrált közösségi létbe kényszerültek a zsidók, hogy túléljenek és fennmaradjanak. A közösség fennmaradása fontosabb volt, mint az egyének vagy/és a család akarata, boldogsága, érdekei. Minden alá volt rendelve a többség érdekeinek. A közösség működési mechanizmusai a kollektív teljes felsőbbrendűségét valósította meg az egyének és még a család intézménye felett is. A Kehila, a spiritualitás és jóléti gondoskodás összekapcsolódásán alapuló közösség, melynek célja a zsidóság gazdasági és szellemi fennmaradása volt.
  A zsidóság alkalmazkodni tudott, erre hagyományörző-spirituális életformájuk is predesztinálta őket, fennmaradásuk sikeres volt.

• A spiritualitás szerepe a szociális munkában

  Polacsek Lajos

  Megtekintések száma:

  334

  A cikk személyes, önreflexív, vázlatos módon igyekszik bemutatni a spiritualitás alapvető fontosságát a szociális munkában. Írásomban arra keresem a választ, hogy a szociális munkás saját, önismereti és a kliensekkel végzett munkájában hogyan, milyen formában jelenik meg a spirituális attitűd. Bemutatom, hogy a segítő szakmában tapasztalható segítő szindróma, illetve burnout jelenség megoldásában mennyire fontos szerepe van a spiritualitásnak.