Az esettanulmány azt mutatja be, hogyan válik lehetővé hajléktalanságban élő személyek lakhatásba kerülése az Utcáról Lakásba Egyesület Elsőként Lakhatást szemléletű programján keresztül. Az elemzés középpontjában a program módszertani leírása áll egy ügyfélút keretében: az utcai gondozószolgálatokkal való együttműködés, a kiválasztási folyamat, a beköltözésre való felkészülés, valamint a beköltözést megelőző és az azt követő szakmai munka gyakorlati tapasztalatai. Az elemzés rámutat arra, hogy egy-egy ügyfél beköltözése nem izolált esemény és nem végpont, hanem több intézményi szereplő együttműködésének eredménye a forrás- és kapacitáshiányos szociális ellátórendszer keretei által meghatározott térben. A program működése jól láthatóvá teszi, hogy míg az Elsőként Lakhatás szemlélet szilárd szakmai alapot képez, hazai adaptációjában az erőforrások szűkössége implicit szelekciós mechanizmusok érvényesülését kényszeríti ki. Ezért a lakhatás alapjogként való érvényesüléséhez a modellprogram felskálázására, állami és önkormányzati felelősségvállalásra, valamint a szolgáltatási háló fejlesztésére és bővítésére van szükség.