Bár a spontán szekunder szukcessziós folyamatok vizsgálata kiemelt téma az ökológiában, mégis kevés publikáció vizsgálja a módszer alkalmazhatóságát a gyeprekonstrukcióban. Jelen vizsgálatban, kiskunsági homoki parlagokon gyepek spontán vegetációfejlődését tér-idő-helyettesítéses módszerrel vizsgálva az alábbi k...érdésekre kerestük a választ:

        Hogyan változik a különböző funkcionális csoportok aránya a szukcesszió során?

        Milyen célfajok települnek be sikeresen a parlagokra?

        Megadható-e a spontán gyepregeneráció sebessége és értékelhető-e a sikeressége?

A Kiskunságban összesen 12 homoki parlagot  vizsgáltunk. A parlagokat három korcsoportba soroltuk:

10 év alatti (fiatal)

10-20 éves (középkorú)

20-40 éves (idős) parlagok.

Korcsoportonként négy parlag növényzetét mértük fel. Referenciának három nyílt és három zárt homokpuszta gyepet választottunk. A növényfajok százalékos borításbecslését öt darab 2×2 m nagyságú kvadrátban végeztük egy kora májusi és késő júniusi időpontban, 2012-ben. Kimutattuk, hogy a szukcesszió folyamán az évelő lágyszárúak borítása növekedett, míg a rövidéletű fajok borítása csökkent. Az invazív fajok borítása szignifikánsan nagyobb volt a fiatal parlagokon, mint az idősebb korcsoportokban. A célfajok többsége már a fiatal és középkorú parlagokon is megtelepedett kisebb borításértékekkel, de szignifikánsan nagyobb borításuk az idősebb parlagokon volt. Megállapíthatjuk, hogy a kiskunsági homoki parlagok esetében viszonylag gyors és sikeres spontán gyepesedésre számíthatunk, a homoki gyepek fajkészlete már a szukcesszió első 10-20 évében regenerálódhat. Számos célfaj spontán betelepülése azonban még a rendelkezésre álló magforrások mellett is csak korlátozott. Ilyen esetben a célfajok megtelepedéséhez célzott propagulumbevitelre is szükség lehet. A spontán szukcesszió akkor lehet a legsikeresebb, amikor a célfajok már a szukcesszió első néhány évében megtelepednek a felhagyott szántókon. 

Munkánk során három nyugat-magyarországi nedves gyepterület mátrixalkotó és egyben a területek gazdasági értékét is meghatározó domináns fajainak viselkedéséről gyűjtöttünk adatokat, 2012-ben és 2013-ban, három időpontban (április, június, augusztus). Arra kerestük a választ, hogy milyen fajkompozíciós válto...zásokat idéz elő a gazdálkodás felhagyása és ez hogyan hat a gyep stabilitására és gazdasági értékére. Ehhez mindhárom kaszálón egyenként 50×50 m-es egységben hagytunk fel a kaszálással, majd a továbbra is kaszált és a felhagyott részeken 10-10 db, 2×2 m-es kvadrátban vizsgáltuk a fajok abundancia viszonyait. A kaszálók összes fajkészlete hasonló (a kaszálók páronkénti összehasonlításában, mindkét évben 55 ± 6% a közös fajok aránya), mégis a domináns fajok a kezelés felhagyására eltérő módon reagálnak a területeken, valószínűleg az abundancia viszonyokban meglévő szignifikáns különbségek miatt is. A Festuca arundinacea abundanciája a felhagyott területeken 2012-ről 2013-ra csökken, a Poa angustifolia a három kaszálón eltér_ módon reagál a kezelés felhagyására. A Cirsium canum a felhagyott és kaszált részeken is abundánsabb 2013-ban, mint 2012-ben. A három gyepterületet összevetve az elsőrendű füvek, a szúrós növények és a pillangósok évenként összesített abundancia értékei adódtak mindkét évben szignifikánsan különbözőeknek. A domináns fajok borításértékeiben tapasztalt szignifikáns különbségeket valószínűleg a kezelések különbözősége és a környezeti háttérváltozók hatásai együttesen okozzák. 

Természetvédelmi gyeprekonstrukció során felhagyott szántóterületeken gyakran alkalmazzák a kevésfajos magkeverék vetését. A rekonstrukciós beavatkozásokat követÅ‘en pedig létfontosságú a területek utókezelésének hosszú távú fenntartása is. Mivel Magyarországon a legelÅ‘ állatállomány az utóbbi... Ã©vtizedekben drasztikusan lecsökkent, így a kaszálás vált nagy kiterjedésű korábban legeltetett gyepterületek kezelésének a leginkább fenntartható módszerévé. A rendszeres kaszálás fontosságának hangsúlyozásának okán a kaszálás felhagyásának hatásait vizsgáltuk olyan telepített gyepekben, amelyekben már kialakult a vetett, Å‘shonos pázsitfüvek által dominált gyepvegetáció. Az alábbi kérdésekre kerestük a választ:

(1) Milyen hatással van a kaszálás felhagyása a vetett gyepek szerkezetére?

(2) Milyen hatással van a kaszálás felhagyása a vetett pázsitfüvek, a kísérÅ‘ célfajok és a gyomok mennyiségére?

(3) Elégséges-e az Ã©vi egyszeri kaszálás a vetett gyepek kedvezÅ‘ állapotának megÅ‘rzéséhez?

Eredményeink alapján kijelenthetÅ‘, hogy a kaszálás felhagyásának következtében az avar mennyisége megnÅ‘tt, ezzel párhuzamosan a gyepvegetáció összborítása és a vetett pázsitfüvek borítása lecsökkent. A felhagyott területeken jellemzÅ‘ volt az évelÅ‘ gyomok borításának növekedése. Vizsgálataink alapján elmondható, hogy a rendszeres, évi egyszeri kaszálás fontos és elégséges kezelés lehet a vetett gyepek kedvezÅ‘ Ã¡llapotának megÅ‘rzéséhez. Azonban a természetközeli, fajgazdag gyepekhez hasonló vegetáció kialakítása érdekében további beavatkozásokra van szükség. Eredményeink rávilágítanak arra, hogy a gyeprekonstrukciós beavatkozások során, már a tervezési fázisban számolni kell a hosszútávú utókezelés fenntartásával és költségeivel. 

Célunk egy Natura 2000 terület, a Balatonkeresztúri rétek jelenlegi tájhasználatának ismertetése. A tájhasználat elemzése során elkészítettük a terület művelési ágak szerinti földhasználati térképét. Terepbejárások (2013) során felmértük a területen folyó mezűgazdálkodási tevékenységeket Ã...©s összevetettük a nyilvántartott művelési ágak szerinti földhasználattal. Az Ã¶sszevetés során sorra vettük a terület mezűgazdasági hasznosítás szempontjából érintett élűhelyeit. Eredményeink alapján elmondható, hogy a Balatonkeresztúri rétek legelÅ‘ és rét művelési Ã¡gba tartozó területeinek jelenleg 42,6%-át művelik. Az élűvilág gazdagságának megÅ‘rzése érdekében fontos lenne a teljes gyepterület extenzív hasznosítása, a legeltetett és kaszált területek kiterjesztése, ami az állatállomány növelésével lenne megvalósítható. A jelenlegi tájhasználat, a mezűgazdasági támogatásoknak köszönhetÅ‘en, várhatóan a továbbiakban pozitív irányba változik. A jövÅ‘ben növekedhet a ténylegesen művelt (kaszált és/vagy legeltetett) területek nagysága és ezzel javulásnak indulhat a gyepterületek állapota is. 

Munkánk során a Sár-hegy gyepterületeken végeztünk vizsgálatokat. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság rendszeresen végez cserjeirtást és kaszálást a területen. A kutatás során e természetvédelmi kezelések vegetációra gyakorolt hatásait vizsgáltuk különbözÅ‘ mértékben zavart mintaterületeken. ...A felvételeket 2013 májusa és júniusa között készítettük 2×2 m-es kvadrátokat alkalmazva és a fajok borítási értékét adva meg. A természetvédelmi kategóriák és a fajok életforma kategóriái alapján is értékeltük a területeket. Az eredmények egyértelműen kimutatták, hogy a természetvédelmi kezelések, azaz a cserjeirtás és kaszálás pozitív hatással voltak a gyepek fajgazdagságára. A kezelt gyepterületeken a fásszárú növények visszaszorultak, átadták a helyüket az egyéves és évelÅ‘ pázsitfüveknek, illetve kétszikű lágyszárúaknak. A vizsgált mintaterületek közül a legnagyobb összfajszám a természetes kontroll mintaterületen volt (58-78). A cserjeirtott és aztán kaszált mintaterület felvételeiben is magas volt az összfajszám (47-49). Az egy éve cserjeirtott mintaterületen számos gyom miatt 45 faj fordult elÅ‘. A legkisebb összfajszám a cserjeirtott és azután nem kezelt mintaterületen volt (43). A természetvédelmi értékelés alapján a védett fajok legnagyobb mennyiségben szintén a kontroll területen fordultak elÅ‘. A nem kaszált területen hiába történt cserjeirtás, a fajszám mégis a legkisebb maradt. Az eredmények alapján megerÅ‘sítettük, hogy az egykor intenzíven hasznosított, de ma már felhagyott gyepekben a cserjeirtást követÅ‘en is folyamatos utókezelést kell biztosítani, hogy a terület fajgazdagsága fennmaradjon. 

A természetes gyepek és vizes élÅ‘helyek kezeléséhez és helyreállításához elengedhetetlen a faj gazdagságát kialakító és fenntartó folyamatok értelmezése és magyarázata. A biomassza és a fajgazdagság kapcsolatának vizsgálata természetvédelmi és gazdálkodási szempontból egyaránt kulcsfontosságÃ...º. Vizsgálatunkban a teljes földfelszín feletti biomassza és a holt biomassza fajgazdagságra gyakorolt hatását vizsgáltuk természetközeli állapotú száraz gyepekben és vizes élÅ‘helyeken. Kutatásainkat a Hortobágyi Nemzeti Park területén végeztük; nyolc száraz gyep (szikes és löszgyep), illetve öt vizes vegetáció típust vizsgáltunk. Kimutattuk, hogy a vizsgált gyepek és vizes Ã©lÅ‘helyek esetében a földfelszín feletti fitomassza és a fajszám kapcsolata unimodális (humped-back) görbével írható le. A fajgazdagság maximumát gyepek esetében 750 g/m2, vizes Ã©lÅ‘helyek esetén 2000 g/m2 teljes biomassza értékeknél mutattuk ki. Eredményeink alapján a természetvédelmi kezelések megtervezésekor érdemes lenne figyelembe venni, hogy az adott közösség a biomassza – fajszám görbe melyik részén helyezkedik el. 

Vizsgálataink során az eltérÅ‘ hasznosítású visszagyepesített legelÅ‘k botanikai összetételét és gyepgazdálkodási értékét vizsgáltuk. A mintaterület a Zámolyi-medencében található páskomi legelÅ‘ 260 ha-os területe, melyet 2012 májusában mértünk fel. A területen parlag is található, amelyet 30 ...éve felülvetettek, és azóta nem folytattak kezelést rajta. A terület többi részét 2009-ben egymással párhuzamos lejtÅ‘irányú sávokban 4 különbözÅ‘ módszerrel gyepesítették vissza, majd 2011-ig kaszáltak. Minden gyeptípusban 7-7 cönológiai felvételt készítettünk, ahol a kvadrátokban elÅ‘forduló fajokat, valamint azok borítási értékeit adtuk meg. A vizsgálat során arra kerestük a választ, hogy a legelÅ‘ visszagyepesítési típusai és a kaszálás milyen hatással volt a legelÅ‘ botanikai összetételére és gyepgazdálkodási értékeire. Az eredmények alapján a különbözÅ‘ gyeptelepítési módszerek közül a szénaráhordásos módszer volt a legeredményesebb, az így kialakított gyep hasonlít leginkább a természetes állapotú, referenciának tekinthetÅ‘ visszagyepesített terület vegetációjára. Itt a legnagyobb a fajszám és a természetes gyepek fajai is uralkodóvá válnak. A direkt vetésű, valamint a felhagyott telepített gyep különbözik leginkább a természetközeli állapotú 30 éve felülvetett gyepterülettÅ‘l. 

A cikkben földalatti életmódot folytató kisemlÅ‘sök tevékenységének hatását szeretnénk elemezni a vegetációra, felhasználva több taxon vizsgálata kapcsán különbözÅ‘ vegetációtípusokban és klímaövezetben kapott eredményeket. Az irodalmi adatok mellett saját kutatási eredmények is helyet kapnak&nb...sp;a cikkben. Az ökoszisztéma-mérnök fajok jellegzetessége, amellett, hogy befolyásolják az élÅ‘helyük biotikus és abiotikus viszonyait, új Ã©lÅ‘helyeket is létrehoznak. Ezen fajok közé tartoznak a földalatti Ã©letmódot folytató rágcsálók is, amelyek, mivel szinte az egész világon elÅ‘fordulnak (kivéve Ausztráliát és az Antarktiszt), jelentÅ‘s szerepet játszanak a különbözÅ‘ ökoszisztémák működésében. A növényevÅ‘, földalatti járatokat készítÅ‘ rágcsálók hatással vannak a növényi diverzitásra és a dominancia-viszonyokra, a társulások szerkezetére és fajkompozíciójára, a biomassza mennyiségére, valamint a növények terjedésére. Az eddigi eredmények alapján a földalatti rágcsálók tevékenysége a legtöbb esetben növelte a növényzet diverzitását, valamint csökkentette a biomassza mennyiségét. A fajkompozíció azonban minden esetben megváltozott.