A COVID-19 azonosításával elsődleges cél a vírus terjedésének megfékezése és a népesség egészségmegőrzése. Az elsődleges társadalmi feladatok megoldása, vagy megoldására való törekvés után terelődhet a sportra is figyelem. A tanulmány a jégkorong versenysportot, ezen belül a jégkorong bajnoki végeredmények meghatározásainak döntését vizsgálja. A legtöbb jégkorong bajnokság még zajlott, amikor kitört a COVID-19 világjárvány, amely következtében először szüneteltettek bajnokságokat, amelyeket vagy folytattak a korlátozások figyelembevételével, vagy idő előtt véget vetettek a szezonnak. Mi a helyzet azokkal a jégkorong bajnokságokkal, ahol szezon közben véget vetettek a bajnokságnak? Ebben az esetben is meg lehetett határozni végeredményt? Ha igen, mi alapján? A végeredmények meghatározásakor az igazságosságelméleteket hívom segítségül. Mi alapján igazságos akkor egy jégkorong bajnokság végeredményének meghatározása, ha nem játszották végig a bajnoki szezont? Kutatásom során több igazságosságelméletet is vizsgálok, amelyek szerepet játszanak különböző jégkorong bajnokságok végeredményeinek meghatározásaiban. A tanulmány több esetpéldán is igazolja, hogy valóban igazságos döntést hoztak a szervezők. Az egyetlen, azonban legfontosabb kérdés: mely igazságosságelméletek domináltak a végeredmények meghatározásában? Mindegyik vizsgált esetben releváns tényező volt a döntésnél a versenysportra jellemző meritokrácia eszméje, azonban ezen belül is tapasztalható különbség: az elért eredmények időbelisége és aktualitása között. A sportpályán elért eredmények mellett sok esetben az egalitarianizmus is megjelent, ahogy a (benthami és milli) utilitarizmus.