A High Performance Management (HPM) a sportban egy olyan integrált eszközkészlet és megözelítés, amely a sportolók, sportszervezetek és a sportágak teljesítményének optimalizálását célozza többdimenziós szinten (makro, mezo, mikro). A nemzetközi szakirodalom – például Sotiridau - De Bosscher (2013), O’Boyle (2015), Molan et al.(2019) és Turner et al. (2019) munkái az olvasóknak és kutatóknak hollisztikus modelleket kínálnak, amelyek a HPM rendszerbe integrálják a gazdasági, pszichológiai és az emberi fejlődési tényezőket egyaránt. Ezzel szemben a magyar szakirodalom (András, 2014; Géczi, 2012; Győri 2020) elsősorban, gazdasági, jogi és szervezeti keretekre fókuszál, kiemelve a hazai sportfinanszírozás és intézményi struktúrák meghatározó szerepét. A két irányzat összevetése és az irodalmi anyaghalmaz értékelése egyértelműen rávilagít a tényre, hogy Magyarországon a HPM rendszer széttöredezett és a legtöbb esetben ad hoc módon valósul meg, míg nemzetközi szinten az átfogó, emberközpontú és mérőszámokra épülő moellek dominálnak. Tanulmányom következtetése szerint, a magyar sportban a HPM fejlesztéséhez szükség van a holisztikus megközelítések adaptálására, elfogadására, ehhez a kellő személyzeti anyag biztosítása, továbbá a teljesítménymutatók egységesítésére és a sportolók hosszútávú jólétének integrálásra a sportszervezeteket és egyesületek menedzsmentfolyamataiba.