Az elmúlt két évtizedben egy erős negatív tendencia figyelhető meg az óvodás korú gyermekek képességeinek alakulásában. Az iskolaérettség kritériumainak egyre kevesebb gyermek felel meg hatéves korára. Azok a gyermekek, akiknél magas az idegrendszeri éretlenség szintje, még el sem kezdik az iskolát, de már lemaradásban vannak. Olyan mértékű a részképességek fejlődési deficitje, hogy már óvodás kor végén előre vetíthetők bizonyos tanulási nehézségek. Ez a nagymértékű lemaradás ugyan behozható, de mind a szülő, mind a pedagógus részéről extra erőfeszítéseket igényel.

Kutatásunkkal arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az óvodás korú gyermekek évről évre romló iskolaérettségi teljesítménye minden részképességre kiterjed-e, vagy megállapíthatók kiemelten negatív tendenciát mutató területek?

A gyermekek idegrendszeri érettségének ellenőrzésére a motoros- és szenzomotoros funkciók mérése a legkézenfekvőbb eszköz. 58, eltérő fejlődési ütemet mutató nagycsoportos óvodás (6 ± 1 év) Komplex Mozgásterápia (KULCSÁR, 2012) tesztjével felvett mérési eredményei alapján vizsgáltuk a leginkább fejlesztésre szoruló, a tanulási nehézségek előfordulását legerősebben előrevetítő képességek értékeit a vizsgált mintában.

Az érzékszervi- és szenzomotoros funkciók (18 teszt) csoportban az 58 vizsgált gyermek közül 40-nél szorul fejlesztésre a gestalt látás. Az elemi mozgások (12 teszt) vizsgálatánál az 58 gyermekből 39-nél mutatkozott fejlesztendő területként a külső talpélen járás. A testérzékelés (6 teszt) vizsgált területei között az egyensúlyérzék és a keresztsémák értékei lettek a legmagasabbak 31 ponttal. A finommotorika és kézhasználat (3 teszt) területének sajátossága, hogy minden vizsgálati szegmens 30 pont feletti értéket kapott.