1. Több évtizedes kutatómunka során megállapítást nyert, hogy a hazai szántóföldi növénytermesztés bár jelentős fejlődést mutatott, amely a termések növekedésében nyilvánult meg, azonban a termésingadozások nagyságát és viszonylagos értékét elsősorban a klimatikus tényezők okozzák.
2. A szántóföldi növénytermesztés egy olyan agroökológiai rendszer, amely óriási mennyiségű energiát használ fel és egyidejűleg átalakít, és biológiai energiát szolgáltat. A modern magyar szántóföldi növénytermesztés keretében a főbb termesztett növények energia-hasznosítása, illetve efficienciája eléri a főtermékre vonatkoztatott energiamennyiség 10-11%-át. Ez utóbbi érték jelentősen meghaladja az általánosan ismertetett 1,5-2,5% értéket.
3. A produkció növekedése a szén beépülése jelentős arányú. Főbb szántóföldi növényeink (búza, kukorica) évjáratonként 20 t/ha bruttó produkció esetén közel 30 t szén-dioxid mennyiséget hasznosít, amelyet legnagyobb hányadában a légkörből von el.
4. A növényi produkció növekedésével a vízhasznosulás egyre kedvezőtlenebbé válik. Míg a múlt század elején 5-6 kg képződését engedte meg 1 mm-nyi csapadékmennyiség, jelenleg a vízhasznosulási tényező 15-30 kg/mm közötti, de szélső esetekben elérheti a 40 kg/mm értéket is. Ez azt jelenti, hogy 100 év alatt a vízhasznosulási tényező a produkció megtízszereződését fejezi ki.
5. A talajok vízháztartási tulajdonságai a vízhasznosulási értéket jelentős módon befolyásolják: a talajok vízforgalmi tulajdonságainak romlásával az egységnyi vízmennyiségből előállítható növényi szárazanyag-termék mennyisége csökken.