A kutatás a Nagykunság öt településének, Karcag, Kisújszállás, Kunmadaras, Kunhegyes, illetve Túrkeve Debrecenbe beiratkozott diákságát vizsgálja az 1588-tól 1850-ig terjedő időszakban. A földrajzi közelség, illetve a debreceni befolyás különösen indokolttá teszi a téma kutatását, mivel a Kollégium meghatározta a vizsgált városok oktatását, illetve a fentebb említett települések vezetőit is sok esetben a debreceni anyaiskola nevelte ki. A téma és a nagykunsági diákok lajstroma eddig feldolgozatlan, így érdemesek és szükségesek a további kutatások. A jelen cikk célja egy átfogó kép alkotása a vizsgált időszakról a Nagykunság részvételéről a partikuláris iskolarendszerben, illetve a Debrecenbe beiratkozott vizsgált diákok gyakoriságának, későbbi életének, tevékenységének szemléltetése. A kutatás legnagyobb részét levéltári és szakirodalmi kutatás teszi ki, mely alatt főként a Series Studiorum in schola Debrecina Helveticae Confessionis Addictorum-ban 1588-tól 1850-ig szereplő, a debreceni Kollégiumba beiratkozott nagykunsági származású diákok bejegyzései értendőek Bakóczi János adattárával kiegészítve. Kutatásaimat az öt város református egyházközségeinek anyakönyveivel egészítettem ki, illetve pontosítottam. 369 diákot vizsgálva azoknak adatait egy 17 szempont szerint rendezett táblázat segítségével elemeztem és ábrázoltam diagramon. A kutatás jelenlegi állása szerint a Nagykunság nagy arányban kivette a részét a partikuláris iskolarendszer feladataiból és nagy hatással volt rá a Debreceni Kollégium. Az itt tanuló diákokat sokszínűség jellemzi, mely főként az általuk vállalt hivatalokban, illetve későbbi foglalkozásukban mutatkozik meg a legjobban.