Keresés

Keresési eredmények

• A szakmai kultúra és az intézményi kultúra, valamint az intézményi és társadalmi környezet szerepe a szociális munkában

  Szabó Lajos

  Megtekintések száma:

  159

  A szerző tanulmányában, egy rendszerszemléletű megközelítésben áttekintést nyújt a hazai szociális munka helyzetéről, elemezve a szakmai és intézményi kultúra, valamint az intézményi és társadalmi környezet szerepét ennek alakulásában.
  Elemzésében kiemeli, hogy a képzések során formálódó szakmai kultúra és a szociális ellátórendszer mindennapi gyakorlatát meghatározó intézményi kultúra között gyakran jelentős távolság tapasztalható. Ennek okait elemezve kiemeli a képzések elszakadását a gyakorlatot képviselő intézményektől, valamint a szociális munkának mint professziónak bizonytalan megítélését és elégtelen szakmai érdekérvényesítését. Ez különösen megnehezíti az intézményközi együttműködést és egy korszerű interprofesszionális gyakorlat kialakítását. Fontosnak tartja a szociális szakma társadalmi megítélésének és elfogadásának erősítését és a szociális munka szakmai pozícióinak védelmét. A tanulmány végén kísérletet tesz arra, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg a szociális munka hazai helyzetét javító teendőkről.

• Nők lakhatási válságban

  Hellenbarth Virág Kornélia

  Phillips Ágnes Adél

  Megtekintések száma:

  166

  Recenziónkban Dés Fanni és Pósfai Zsuzsanna Nők és lakhatás: A nők speciális szükségleteire válaszoló lakhatási megoldások című kiadványát vesszük górcső alá. A kiadvány arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lakhatási válság Magyarországon milyen formában hat a nőkre és milyen intézkedések nyújthatnak megoldást. Összefoglaljuk a kiadvány legfontosabb mondanivalóit, illetve rávilágítunk arra, milyen további területeken lehet e munkát tovább vinni. A kiadvány három fő értéke véleményünk szerint az alábbiak. Egyrészt a lakhatás összekapcsolása a nőket érő elnyomással, ezáltal ugyanis a kezelendő lakhatási válságot annak társadalmi-gazdasági kontextusában tudják vizsgálni. Másrészt a kvalitatív módszertani megközelítésen keresztül a szerzők megismertetik a válság emberi oldalát, illetve a női kiszolgáltatottság formáit. Harmadrészt az intézmények, önkormányzatok számára nyújtott szakmai útmutatás segíti a lakhatási válság nőkre gyakorolt hatásainak orvoslását.

• Válság – változás – válasz

  Bódi Ferenc

  Megtekintések száma:

  63

  A LOSS nemzetközi kutatási együttműködés, amelyet 1993-ban bajor, olasz, finn, angol, amerikai, magyar egyetemek hoztak létre Münchenben. A kutatók évente-kétévente üléseznek felváltva a tagok valamelyikének országában, s előre kijelölt témát tárgyalnak meg (oktatásszervezés, projektek fenntarthatósága, migráció, függőségek stb.), a konferenciákkal elősegítve egymás empirikus vizsgálatait és egyetemi oktatói munkáját. A helyi szociális ellátórendszer (LOSS; Local Organisation of Social Services) többnyire a közösségi terekben fenntartott szociális ellátás szinonimájaként használatos fogalom, ebben a szektorban termelődnek újjá az egy-egy adott területen élő társadalom emberi erőforrásai. A LOSS a humánerőforrások termelésének és megóvásának szervezett intézményi és spontán társadalmi cselekvés elemeit − az oktatási, a képzési, a nevelési rendszerekkel kezdődően az egészségmegőrzés, az egészségügyi rendszereken át a közvetlen és közvetett szociális támogatási rendszerekig − magába foglalja, ezért az egyik legfontosabb társadalmi, gazdasági tényezőért felel: az emberért. A szociális ellátórendszer helyi szintjei különösen fontosak, mert az ember életútjában döntő első négy évben (családdal együtt) szinte kizárólag a helyi szociális ellátás intézményeivel, illetve a helyi társadalmi cselekvések hatásával találkozik. De szerencsés esetben egész gyermekkorát, döntően a LOSS rendszere determinálja (attól függően, milyen az intézményi penetráció). (Lásd a LOSS-modell ábráját.) A LOSS egy adott téregységben élő társadalmak tudásának újratermelését és közösségi oltalmának újra és újra felépülő rendszerét jelenti, amely nemzedékeken át, immunitást és rezisztenciát fejleszt az ott élő társadalmakban. Amennyiben a LOSS adekvátan működik, képessé teszi a helyi társadalmakat belső és külső krízisek elviselésére, átvészelésére, leküzdésére, végül a krízis pozitív oldalát megragadva a társadalom megújítására, azaz innovatív folyamatok beindítására is képes. Feltevésünk szerint azonban a LOSS hiánya vagy annak elégtelen működése nem védi meg a társadalmakat a válságoktól. A válságok ebben az esetben a helyi társadalmat, a közösséget szétzilálhatják, szélső esetben kivándorlását indíthatják meg (menekülés), vagy radikális társadalmi mozgalmak játékterévé tehetik (tiltakozás) (Hirchman alapján). Ellenben az erős LOSS a válságra hatékonyan tud válaszolni, illetve az erős LOSS eredményeként a társadalmak rezisztensebbek, gyorsabban reagálnak. Feltevésünk szerint az integrált társadalomban, amelyben az aktív korúak mind magasabb hányada beágyazott a munka világába (magas foglalkoztatás), és hatékonyan működik az oktatás és nevelés intézményrendszere (magas az iskolázottsági szint, alacsony az anómiaszint), képes arra, hogy válság esetén a szűkülő erőforrásokat beossza, új forrásokat feltárjon, a társadalom érték- és érdekrendszerét megóvja (Durcheim alapján). Az erős LOSS-t birtokló társadalom fenntartja a szolidaritást, megőrzi és gyarapítja a társadalom számára nélkülözhetetlen emberi erőforrásokat, még akkor is, amikor azok pillanatnyilag nem kifizetődőek a helyi közösségben élő egyének számára. (A társadalom az egyének számára „meghitelezi” a hosszú távú befektetéseket – pl. oktatás –, amelyet a társadalom az új nemzedéktől visszakap – pl. adó. Az integrált társadalom nem csupán altruista, hanem inkább racionális, de még sem tisztán ésszerűség vezérli, miután morál, bizalom és fegyelem nélkül tartósan nem képes fennmaradni.) (Schumacher és Fukuyama nyomán.)

• Jövőkép – értelmi sérült emberek perspektívái a család szemszögéből

  Zámbó Gabriella

  Megtekintések száma:

  579

  A Magyarországon élő értelmi fogyatékos emberek intézményi léte, főként a gyermekkor és az időskor közötti intézményi űr számos kérdést vet fel az érintett családok életében. A felnőttkori elhelyezés kérdésessége, a lehetőségek szűkössége és az ebből fakadó bizonytalan jövőkép több mint negyvenezer embert érint az országban. A kutatás során a Debrecenben és környékén élő értelmi sérült gyermeket nevelő családok perspektíváit és a jövőhöz kapcsolódó stratégiáit vizsgáltuk, félig strukturált interjúkat alkalmazva. A húsz, különböző fogyatékossági szinttel rendelkező gyermeket nevelő család felnőttkorral bekövetkező kétségeit a következő dimenziók vizsgálatán keresztül végeztük: általános információk; a múltban és jelenleg igénybe vett intézményi forma; a társadalom szerepe; az ellátórendszer értékelése; a felnőttkor alternatívái; jövőkép. Markánsan megmutatkoztak a jövő bizonytalanságából fakadó életvezetési és döntési stratégiák, melyek kiváltképp a jövőre vonatkozó kérdések tagadásával és kizárásával jellemezhetőek. A szülői igények és a rendelkezésre álló lehetőségek közötti konszenzus hiánya, valamint a jövőre vonatkozó elképzelések végletessége mélyen gyökerező problémákat jelez.