Keresés

Keresési eredmények

• Neofiton Campylopus introflexus (Hedw.) Brid. elterjedése Magyarországon

  212-219

  Szűcs Péter

  Csiky János

  Papp Beáta

  Megtekintések száma:

  62

  A dolgozat részletes leírást ad a Campylopus introflexus hazai előfordulásairól, mely a szerzők 2013–2014 időszakban végzett gyűjtésein alapul. A lelőhelyi adatokon felül rögzítve lett a populációk mérete, a jellemző élőhely és aljzat, a kísérő fajok, valamint a moha által érintett élőhelyek neve. A 18 lokalitás összesen 8 földrajzi kistájon oszlik meg, melyek közül a Dunántúli-dombság és a Nyugat-magyarországi peremvidék nagytájakra is újnak tekinthető több előfordulás. A telepített fenyveseken kívül a fenyőelegyes lomberdők, az acidofil tölgyesek és az antropogén élőhelyek is ideális életteret nyújtanak a mohának. Míg korábbi előfordulásai elsősorban elkorhadt Pinus-faanyagról származnak, a most közölt nagy kiterjedésű mohagyepek savanyú talajfelszínhez köthetőek. A fajjal leggyakrabban társuló mohák a Hypnum cupressiforme, a Polytrichum piliferum, a P. formosum, a Pohlia nutans és a Ceratodon purpureus voltak. A mohafaj kiemelkedően magas borítással rendelkezik a Mecsek-hegységben, ahol őshonos mészkerülő tölgyesek zavart élőhelyein, savanyú homokkő málladékon észleltük. Recens adatai megerősítik, hogy az újjövevény faj mára jelentős mértékben elterjedt hazánkban és stabil populációkat alkot. További jelentősebb térfoglalása elsősorban a szubatlanti, illetve szubmontán jellegű, és/vagy savanyú talajú, valamint fenyőkkel beültetett térségekben várható.

• Az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) magyarországi állományai és lelőhelyeik tájhasználatának története

  84–94

  Bódis Judit

  Megtekintések száma:

  141

  Az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum H. Baumann) Magyarországon foko­zottan védett, közösségi jelentőségű növényfaj. Hazai állományait 1992 óta vizsgálva, a területek egyes sajátosságainak hasonlóságait észleve, fordult érdeklődésem a lelőhelyek tájhasználat története irá­nyába. Az általam legrégebb óta nyomon követett populáció a Keszthelyi-hegységben található, ahol 1992 és 2016 között 7 és 78 között változott a virágzó egyedek száma. Újabban két kisebb állománya is előkerült a fajnak a hegységből. Az állományok egykori legelő szegélyében, földút mentén, illetve szőlők közelében vannak. A legnagyobb populáció a Sümeg–Tapolcai-háton található, nagyobbrészt a közút szélén. A megfigyelt években mintegy 1000–2000 egyedből a virágzó példányok száma 10 (2012) és 214 (2014) között váltakozott. Kőszegen, a város szőlőhegyén magánkertekben, extenzíven kaszált parlagokon és gyümölcsösökben találhatóak, ahol összesen akár 165 (2016) virágzó tő is lehet. A Ba­konyban kb. 50 éve felhagyott szőlők és gyümölcsösök helyén találhatók, az állomány nagysága kb. a Keszthelyi-hegységivel azonos. A hazai öt állományból négy helyen van, ahol (vagy a közelében) már az I. Katonai Felmérés idején (1783–84) szőlő- vagy gyümölcsöskert volt. Ez alól csak a Sümeg–Tapolcai-háton lévő populáció kivétel. A sallangvirágok számára a legjelentősebb veszélyeztető tényező a be­cserjésedés, de a faj képes új helyeken megjelenni, bízhatunk állományainak fennmaradásában.