Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • A gyepek jelentősége a Natura 2000 programban: A 2008. május 22-23-án rendezett „Szakmapolitikai kihívások és kilátások a gyephasználatban 2007-2013” című szakmai-tudományos tanácskozáson elhangzott előadás szerkesztett változata.
    13-17
    Megtekintések száma:
    58

    Szerzők bemutatják a természetvédelem főbb jogforrásait az országos jelentőségű védett területektől a Natura 2000 területekre vonatkozó jogszabályokig. Bemutatják mindkét védett területfajta kiterjedését és megállapítják, hogy a Natura 2000 területek létrehozásával a védett területek aránya 9%-ról 21%-ra emelkedett Magyarországon. Hasonlóan ismertetik a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság vonatkozó adatait is hangsúlyozva, hogy a védett területek nem fejeződhetnek be az országhatárnál, hanem folytatódniuk kell Ausztria és Szlovákia szomszédos részein is. Felhívják a figyelmet a gyepek természetvédelmi jelentőségére, a Natura 2000 programban betöltött szerepükre és a velük kapcsolatos jogi szabályozásra. 

  • A juhok legeltetésének szerepe a természetvédelemben
    95-100
    Megtekintések száma:
    49

    Az utóbbi évtizedek gazdasági-társadalmi történései a legeltetéses állattartást jórészt a természetvédelmi oltalom alatt álló gyepterületeinkre szorították vissza. Itt a legeltetéses állattartás elsősorban természeti érték megóvó funkciót tölt be. Ugyanakkor bizonyos országrészekben a legeltetéses állattartásnak – így a juhászatnak is – regionális munkahelymegtartó, illetve termelő funkciói is megmaradtak. Dolgozatomban természetvédelmi kezelési szempontból vizsgáltam a különböző magyarországi gyeptípusok és a legeltetéses juhtartás kapcsolatát. Általánosságban megállapítható, hogy természetvédelmi szempontból a legeltetéses juhtartásnak lényegesen több pozitív, mint negatív hatása van. A negatív hatások jól körülírhatóak, mérséklésükre megfelelő módszerek állnak rendelkezésre. A hazai gyepterületeket fenyegető fragmentálódást a juhtartás viszonylag jól tudja kezelni, így a természetvédelem eszköztárában még nagyon sokáig helye lesz annak.

  • A gyepgazdálkodás problémái, természetvédelem vagy gazdálkodás
    31-34
    Megtekintések száma:
    94

    A gyepgazdálkodásban, gyephasznosításban az elmúlt években jelentős változások álltak be, mely változások a gyepgazdálkodók termesztési és gazdálkodási körülményeit jelentősen megváltoztatták. A változások a környezettudatos, természetvédelmi célzatú agrár-környezetgazdálkodási programok bevezetésével kerültek előtérbe és új helyzet elé állította a konvencionális gazdálkodáshoz szokottakat. Az agráriumot ért kedvezőtlen gazdasági behatások a gyep ágazatra is rányomták bélyegüket, hiszen a gyepet hasznosító állatállomány létszáma drasztikusan lecsökkent, a kis létszámot tartó gazdaságok, a gulyák, csordák megszűntek vidéken; a gazdasági folyamatok nem kedveznek tartósan az állattenyésztés fellendülésének. A gazdaságok vezetői látnak kiutat a gyep ágazat számára, azonban a megjelölt fejlesztési tényezők sorrendjén láthatóak a negatív hatások lenyomatai, hiszen elsődleges tényezőkként a felülvetést és az újratelepítést jelölték meg. Az agrár-környezetgazdálkodási programok céljai és a gazdálkodók megélhetési szándéka több ellentétet is generál. Ezen ellentétek az AKG részcélok átgondolásával, a természet védelmét szolgáló intézkedések szigorának enyhítésével és öko-gyepgazdálkodással enyhíthetőek lennének.

  • Az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség 13. Szimpóziuma
    143-144
    Megtekintések száma:
    34

    2005. augusztus 29. és 31. között rendezte az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség (European Grassland Federation) immár 13. szimpóziumát (EGF 13th International Occasional Symposium) az észtországi Tartuban. Az Észt Gyepgazdálkodási Társaság (Estonian Grassland Society) a Szövetség Végrehajtó Bizottságának (EGF Executive Committee) jóváhagyásával a gazdálkodás és a fajdiverzitás harmonizációját választották a rendezvény címének (Integrating Efficient Grassland Farming and Biodiversity). 29 ország 168 regisztrált résztvevője a szimpóziumoknál megszokotthoz képest nagyobb látogatottságot jelez, ami elsősorban a helyszín kiválasztásának volt köszönhető (dominált az észt, litván és lengyel részvétel).
    A tudományos program a szövetség alapszabályában rögzített módon bonyolódott. Hétfőn egész nap, valamint kedden és szerdán délelőtt zajlottak a szekcióülések, kedden délután pedig a szakmai tanulmányút (mid-conference tour) tette kerekké a programot.
    A szimpózium címéhez és a várható érdeklődéshez igazodva a rendezvény tudományos bizottsága 3 szekcióra bontotta a programot.
    1. A gazdálkodás és a természetvédelem kapcsolata
    (Connecting grassland farming with nature conservation)
    2. Az extenzív gyepgazdálkodás és a biodiverzitás
    (Extensive /low-input/ grassland farming and biodiversity)
    3. A hagyományos intenzív (átlagos és magas ráfordítású) gazdálkodás, valamint a biodiverzitás
    (Conventional intensive /medium to high-input/ grassland farming and biodiversity)

  • A legeltetés részvételi tervezése a Felső-kiskunsági szikes tavakon és pusztákon
    25-35.
    Megtekintések száma:
    62

    Az optimális tájhasználat biztosítja a természeti értékek megmaradását, de ugyanakkor a lehet legtöbb lehetőséget nyújtja a helyi lakosok megélhetéséhez is. A Felső-Kiskunsági szikes tavak területén a legeltetés a legfontosabb tájhasználati forma. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak közreműködésével egy részvételi folyamatot folytattunk le a területen, amelynek célja az volt, hogy a két legfontosabb érintett csoport, a természetvédelmi szakemberek és a helyi gazdálkodók eszmecseréjét elősegítse, és így hozzájáruljon az optimális legeltetési gyakorlat kialakításához. A részvételi folyamat egy műhelybeszélgetéssel kezdődött, ahol a természetvédelmi szakemberek tájhasználattal kapcsolatos elképzeléseit ismertük meg. Ezután interjúkat készítettünk az érintett gazdálkodókkal. Végül egy olyan műhelybeszélgetést szerveztünk, ahol mindkét érintett csoport részt vett. Vizsgálataink azt mutatták, hogy a két érintett csoport részben hasonló, részben eltérő elképzelésekkel rendelkezik az optimális tájhasználattal kapcsolatban. Abban megegyezett a véleményük, hogy a vizsgált területen a legeltetés a legmegfelelőbb hasznosítási mód, és a nád visszaszorítása fontos cél. A legelő állatfajok tekintetében azonban a természetvédelmi szakemberek a bivalyt és a szarvasmarhát, míg a helyi gazdálkodók a juhot és a szarvasmarhát preferálták. A vízkormányzással kapcsolatban a természetvédelem a víz megtartásában, a gazdálkodók a víz elvezetésében voltak érdekeltek. A gazdálkodók számára a rugalmatlan természetvédelmi szabályok is problémát jelentettek. Mindhárom kérdésben sikerült előrelépni a részvételi folyamat során, az álláspontok közeledtek és kompromisszumos megoldások születtek. Megállapítottuk, hogy a Felső-Kiskunsági táj természetvédelmi és társadalmi szempontból is optimális használatát a két említett érintett csoport csak együtt tudja megvalósítani. Igen sokféle szempontnak kell megfelelni mindkét oldalon, ezért a részvételi tervezés módszereinek alkalmazása mindenképpen hasznos, ahogy ezt a kutatásunk is bizonyította. 

  • Természetvédelmi célú gyeprekonstrukció rövid távú eredményei dombvidéki löszgyepekben és erdőssztyepréteken
    29-37
    Megtekintések száma:
    60

    A természetvédelmi célú gyeprekonstrukciós programok célja általában egy korábbi, természetvédelmi szempontból kívánatos állapot elérése. Az eredményes munkához a tapasztalatok és a hatásmonitorozások eredményeinek megosztása hozzájárulhat, emellett a gyepek kezelés-függő dinamikájának, szukcessziójának tanulmányozásával a gyeptársulások működéséről is bővülhetnek ismereteink. 2013 során egy Eger és Felsőtárkány közti, a Bükk hegység előterében elhelyezkedő dombvidéki területen vizsgáltam az alkalmazott gyeprekonstrukciós kezelések hatását a terület növénytakarójára. A kezelések célja a gyepterületek természetességi állapotának, illetve területi kiterjedésének növelése volt, melynek elérését a becserjésedett, valamint az inváziós fajok (elsősorban a Robinia pseudoacacia) által elfoglalt területek tisztításával valósított meg a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. A kezelési módszerek közt szárzúzás, gépi és kézi cserjeirtás, kaszálás és fakitermelés szerepelt. A vizsgálatot a beavatkozásokat követő évben, illetve részben azokkal párhuzamosan végeztem. Következtetéseimet a korábbi, 2007-ben Á-NÉR alapján készült élőhelytérkép és az általam készített 2013- as élőhelytérkép összevetéséből vontam le. A természetesség állapot jelzői a karakterfajok és a színező elemek, azok a gyakran védett, de legalább is lokálisan értékes növényfajok, melyeknek tőszámlálásos felmérését terepi munkám során szintén elvégeztem. Mind a löszgyepek, mind az erdőssztyeprétek esetében pozitív változások következtek be. A kutatási területen a gyepes élőhelyek kiterjedése közel másfélszeresére nőtt, a térképezés közben 19 védett növényfaj 5676 egyedét, valamint 10 lokális értékű növényfaj 1969 egyedét találtam meg. A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a fenti műveletek rövidtávon alkalmasak dombvidéki gyepterületeink területi és természetességi állapot szerinti javítására, azonban állapotuk stabilizálásához a gyepek kezelésének folytatása elengedhetetlen. A gyakran költséges, és csak külső források bevonásával megvalósítható élőhely-rekonstrukciók eredményinek megőrzéséhez a hagyományos gazdálkodás és tájhasználat felélesztése jelenthet megoldást. 

  • Extenzív és intenzív húsmarhafajták legeltetésének hatása a fitomasszára, hortobágyi szikeseken
    25-34.
    Megtekintések száma:
    52

    Napjaink legfontosabb természetvédelmi célja a biológiai sokféleség megóvása és fenntartása száraz gyepeken és vizes élőhelyeken, valamint az ökoszisztéma funkciók megőrzése. A gyepek természetvédelmi kezelésekor fontos figyelembe venni a biomassza-fajgazdagság kapcsolatot, hiszen a biomassza viszonyok kismértékű növekedése vagy csökkenése jelentősen befolyásolja a fajgazdagságot. Vizsgálatunkban két hortobágyi mintaterület (Pap-ere és Zámpuszta) szarvasmarha legelőit hasonlítottuk össze növényzeti szempontok alapján (biomassza, fajösszetétel, növényzeti magasság, összes borítottság). A két mintaterület főbb környezeti paramétereiben hasonló (növényzet, talaj, mikrodomborzat, stb.), azonban hasznosításuk eltér egymástól: Zámon intenzív, vegyes genotípusú szarvasmarhafajtákkal, míg Pap-erén az őshonos extenzív magyar szürke szarvasmarhával legeltetnek. A mintákat 2015-ben és 2016-ban, évente egy alkalommal, júniusban gyűjtöttük be. Mindkét legelőn a nedvességgradiens mentén kiválasztott társulásokból (szikes mocsár és szikes rét) 3-3 db, 8 méter×8 méteres kvadrátokat jelöltünk ki. A biomassza produkció meghatározását átlagos növénymagasság mérésével, és a növényzet nyírásával végeztük. Összesen a 2 év alatt 440 db (2015-ben 240 db, 2016-ban 200 db) mintát gyűjtöttünk. A munkánk során a következő kérdésekre kerestük a választ: milyen hatással van a legeltetés a gyepek növényzetének biomasszájára, mennyiben tér el a különböző gyeptípusok növényzetének fitomasszája, eltérő hatása van-e a különböző szarvasmarha fajták (magyar szürke szarvasmarha, intenzív húsmarha) legeltetésének a gyepek növényzetére? Az eredményeink alapján megállapítottuk, hogy az emelt állatlétszámmal való legeltetés hatására az avar mennyisége csökkent, az élőanyag biomasszája jelentősen nőtt, különösképpen a szálfüvek és a pillangósok mennyisége. Nagyobb fajszámot 2015-ben a kisebb intenzitással legeltetett területeken kaptuk. A legeltetés hatása gyeptípusonként eltérő. A pillangósok kivételével az összes vizsgált gyepalkotónk mennyisége és a növényzet magassága is jóval nagyobb volt a nedvesebb szikes mocsarakban. A szárazabb szikes réten nagyobb fajszámot találtunk, mint a szikes mocsárban. Az eredményeink alapján továbbá megállapítottuk, hogy a különböző szarvasmarhafajták legeltetése eltérő hatással van a növényzetre. Amíg az intenzív húsmarhával legelt területen avar felhalmozódást tapasztaltunk, addig az extenzív húsmarhával legelt területen jelentősebb mennyiségű élőanyagot, illetve fajszámot találtunk. Eredményeink is igazolták, hogy mind a nedvesebb, mind a szárazabb szikes élőhelyek fenntartása szempontjából rendkívül fontos a szarvasmarha legeltetés. Eddigi adatok alapján elmondható, hogy mind az extenzív húsmarha és mind az intenzív húsmarha alkalmas a szikes élőhelyek kezelésére mindkét gyeptípus esetében. 

  • Magas biológiai értékű tömegtakarmányt biztosító gyep kialakítása az ökológiai gazdálkodás keretei között: előzetes eredmények
    11-16
    Megtekintések száma:
    84

    A parlagokon számos természetvédelmi szempontból nem kívánatos, özöngyom jellegű faj találja meg az életfeltételeit, melyek esetenként káros hatással vannak egészségünkre is. A problémára megoldást jelenthet a gyomos parlagterületek gyepesítéssel történő rekonstrukciója. Az ehhez szükséges ideális keverék megalkotása érdekében 2012 tavaszán gyepnövényzetvizsgálatokba és gyepvetőmag fejlesztésbe kezdtünk. Három eltérő összetételű gyepvetőmag keveréket vizsgáltunk: egy hagyományos pillangós-füves, egy komplett (pillangós-, fű- és gyógynövényfajokat egyaránt tartalmazó) és egy pillangósgyógynövényes keveréket. A magvetésre két módszert használtunk: az első esetben nem történt előkészítés, a másodikban gépi kaszálás után talaj-előkészítés (boronálás és hengerezés) előzte meg a vetést. Minden kezelésben, minden keverékben és a kontroll kvadrátokban is rögzítettük a hajtásos növényfajok számát, valamint százalékos borítási értékeit Braun-Blanquet (1964) módosított módszere alapján. A kezelések és a keverékek pozitívan befolyásolták a kísérleti parcellák fajösszetételét. Az előkészített parcellákban több hasznos fajt és kevesebb gyomfajt találtunk az előkészítés nélküliekhez viszonyítva, ami arra enged következtetni, hogy a talaj-előkészítés növeli a vetett fajok megtelepedésének sikerességét. 

  • Gyepgazdálkodásunk jellemzése
    4-12
    Megtekintések száma:
    88

         Az állattartó magyar nép ezer éven át legelőn tartotta állatait, amelyeket a nyugati országok vásároltak szívesen. A XIX. században kezdődött az állatok istállózása és szántón termelt monokultúrákkal való takarmányozása. Állataink leromlottak, tartásuk megdrágult, legelőink jelentős részét fölszántották, másik része erdősült és mindössze 30%-át hasznosították. A kérődzők száma 1975-1995 között 43%-ra csökkent az árpolitika miatt.
         A kísérleti és üzemi eredmények szerint a legelőn való állattartás eredményes, szakmailag megalapozott és jelentősen mérsékli a települések környezet-terhelését. Fentiek miatt célszerű a legeltetéses állattartáshoz való visszatérés.

  • Szarvasmarha- és juh legelés hatásának összehasonlítása szikes gyepek fajösszetételére
    55-63
    Megtekintések száma:
    101

    Napjainkra a nagyobb összefüggő gyepek megőrzése és helyreállítása a hazai és nemzetközi természetvédelem kiemelten fontos feladata. Számos gyeptípus fenntartásának legmegfelelőbb módja a legeltetés, megfelelő állatfajjal, állománysűrűséggel és intenzitással. Mivel fontos e tényezők hatásának pontosabb ismerete, ezért jelen vizsgálatban célunk a szarvasmarha és juh rövid füvű szikes gyepek fajösszetételére, diverzitására és funckcionális diverzitására gyakorolt hatásainak vizsgálata volt. A legelési intenzitás a területeken alacsony és közepes (0,5-1,5 állategység/ha), illetve magas (2,5-3 állategység/ha) volt. Több kvantitatív levél- (LDMC, SLA, LA, LDW) és funkcionális növényi tulajdonság (életforma, virágzás, rozetta képzés, növényi magasság, klonális terjedés, magtömeg) alakulását vizsgáltuk. Eredményeink szerint a fajgazdagság alacsonyabb volt a juh által legelt területeken, a legeltetési intenzitással összefüggésben pedig azt tapasztaltuk, hogy a növekvő intenzitás csökkentette a fajgazdagságot. A Shannon-diverzitás és az egyenletesség csak a legelő állatfajjal mutatott összefüggést, viszont az intenzitással nem. A növényi tulajdonságok, traitek tekintetében a Rao index szignifikánsan magasabb volt a szarvasmarha legelt területen és nem függött a legelési intenzitástól. A több tulajdonságra számolt funkcionális divergencia függött az intenzitástól, és a két állatfaj is különbségeket mutatott. Az egyedi tulajdonságok tekintetében a súlyozott átlag függött a legelő állatfajtól, de a legelési intenzitás csak néhány esetben mutatott jelentős hatást. Az eredmények alapján a vizsgált területek közül a juhokkal legeltetett gyepekben kisebb a taxonómiai és funkcionális fajdiverzitás. Eredményeink alapján a jelen kutatásban vizsgált, rövid füvű gyepek esetében a legelő állatfaj hatása felülmúlja az intenzitás hatásait. Eredményeink alapján elmondható, hogy jelen vizsgálat esetében a szarvasmarha legeltetés faj- és trait-gazdagabb, illetve kétszikűekben gazdagabb növényzet kialakítására képes, bár a juh legelés alkalmasabb lenne a gyomfajok elnyomására. 

  • Természetvédelmi célú botanikai és takarmányozástani vizsgálatok adatai Káli-medencei juhlegelőhöz
    51-58
    Megtekintések száma:
    33

    Jelen munkában a Káli-medencében, Kővágóörs mellett a Nemzeti Park gondozásában, Kővágóőrs és a Köveskál közötti műúttól nyugatra található területen végzett összehasonlító cönológiai és gyepgazdálkodási vizsgálatok eredményeit mutatjuk be. Értékeltük a gyepek fajösszetételében és borítási értékeiben végbement változásokat, a regeneráció vagy a degradáció mértékét, illetve azt, hogy ezek a takarmányozási érték szempontjából hogyan változnak. Felmértük, hogyan változott a különböző legeltetési terhelés mellett a terület gyomösszetétele is. A mintanégyzet csoportokat a karámtól távolodva jelöltünk ki. 5-5 kvadrátot az istállóhoz közeli (0-100 m) puha rozsnokos és áljuh csenkeszes gyepeken, valamint az istállótól távoli részeken (250- 500 m) különítettünk el. Ezen kívül a legeltetéstől mentes térszínen is (0-100 m-en belül szintén), mint kontroll terülten is jelöltünk ki kvadrátokat. Az eredmények alapján természetvédelmi szempontból a gyep a legelőnyomás csökkentésével folyamatos javulást mutatott. Gyepgazdálkodási szempontból is javult a gyep a karámtól távolodva, mind produkció, mind fajösszetétel szempontjából, és ideálissá vált extenzív legeltetéshez. A legeltetés fenntartása mellett a társulások megőrzése is megvalósult. A jelen dolgozat adatokat szolgáltat a természetes gyepek juhokkal történő legeltetése – mint kezelési és fenntartási forma – során a növényzetben mutatkozó változásokra, segítve a természetvédelmi értékeket figyelembe vevő technológiák alkalmazását.

  • Az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség 21. konferenciája
    145-146
    Megtekintések száma:
    39

    2006. április 3. és 6. között rendezte az Európai Gyepgazdálkodási Szövetség (European Grassland Federation) a 21. hivatalos konferenciáját (21st General Meeting of the European Grassland Federation) a spanyolországi Badajozban.
    A Spanyol Gyepgazdálkodási Társaság (SEEP, Sociedad Española el Estudio de los Pasots) a Szövetség Végrehajtó Bizottságának (Executive Committee) jóváhagyásával a gyep termelékenységének fenntarthatóságát (Sustainable Grassland Productivity) választotta a rendezvény átfogó témájának. Közel 40 ország csaknem 300 résztvevője a téma aktualitását kellőképpen indokolja.
    A szakmai program a Szövetség alapszabályának megfelelően bonyolódott hétfőtől csütörtök délig, amiből egy délutánt a szakmai tanulmányút (mid conference tour) foglalt el. Az európai gyepgazdálkodás szakirodalmát friss eredményekkel gazdagítja az a 278 tudományos dolgozat, amelyeket a konferencia idejére megjelentetett tudományos kiadvány (Sustainable Grassland Productivity – Proceedings of the 21st General Meeting of the European Grassland Federation, Badajoz, Spain, Grassland Science in Europe Volume 11. Caja de Badajoz, 847. p.) tartalmaz.
    A konferencia megnyitója a mediterrán térség gyepgazdálkodási sajátosságaival foglalkozott. Ennek első része a dél-spanyol térség tradicionális fás legelőit (dehesa) tárgyalta. Bemutatta, hogy ezt a történelmi gyökerekkel rendelkező gazdálkodási módot – közel 4 millió hektáron a térségben – milyen eredménnyel sikerült a vidékfejlesztés mai igényeinek is megfelelően megőrizni (termelés /erdő, gyep, időszakos szántó, valamint a kérődzők és a sertés legeltetéses tartása/, tájmegőrzés és természetvédelem).
    A megnyitó másik része a gyenge termékenységű arid klímájú mediterrán térség másik extenzívnek nevezhető gazdálkodási módját, a gabonafélék, az ugaroltatás és a juh legeltetés hármas rendszerét vizsgálta a multifunkcionális mezőgazdaság szempontjából.
    A tudományos program további részét öt szekció köré szervezték:
    1. A szálastakarmány-gazdálkodás szezonális problémáinak kezelése (Overcoming seasonal constraints to forage production)
    2. A pillangósok szerepe és lehetőségei (Role and potential of legumes)
    3. A takarmánytermesztés mennyiségi és minőségi kérdései (Production and quality aspects of different animal feeds)
    4. Az állattartási módok változása a közös agrárpolitikához igazodóan (Changes in animal production systems to meet CAP reforms)
    5. A gyepek és a klímaváltozás (Grassland and climate change)

  • Extenzív hasznosítású gyepek élőhely kezelése különböző szarvasmarhafajták legeltetésével
    19-29
    Megtekintések száma:
    64

    A hagyományos legeltetés világszerte fontos szerepet játszik a gyepek megőrzését célzó természetvédelmi kezelési programokban. Az elmúlt évtizedekben több kísérlet is indult a korábbi hagyományos gazdálkodás visszaállítására, azonban csak néhány olyan esettanulmány áll rendelkezésre, amely az extenzív és intenzív fajtáknak a növényzet összetételére gyakorolt hatását vizsgálja. Számos vizsgálatban arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar szürke szarvasmarha az intenzív fajtáknál kevésbé válogató legelése valószínűleg több „léket” alakít ki a gyepben, ahová az egyéb, döntően kétszikű fajok megtelepedhetnek. Ezzel szemben az intenzív tartástechnológiát igénylő állatok homogénebben legelnek, a fenti fajbetelepülés korlátozott, ez mutatkozik meg a kisebb fajszámban és a fajkombinációk számának alacsonyabb értékében. A fentiek tükrében munkánk elsődleges célja olyan hazai és nemzetközi forrásmunkák bemutatása, amelyek során értékelhetjük, hogy a különböző intenzitású szarvasmarhafajták legelése, taposása milyen változásokat okoz a legelő növényzetében, a talaj tulajdonságaiban, valamint az állatok viselkedési tulajdonságainak tekintetében. 

  • Extenzív és intenzív húsmarha legeltetés természetvédelmi szempontú összehasonlító vizsgálata hortobágyi mélyfekvésű gyepekben
    39-47.
    Megtekintések száma:
    62

    A szikes puszták megfelelő állapotának és biológiai sokféleségének fenntartásában, a gyepterületek természeti értékeinek megóvásában a legelő állatoknak igen jelentős szerepe van. A legelés általános hatásain túl a természetvédelemnek különösen fontos, hogy milyen sajátosságai vannak az egyes állatfajok, sőt fajták legelésének, mivel ezek jelentős különbségeket mutathatnak mind a növényzetre, mind a talajra kifejtett hatásukban. Vizsgálatunkban két hortobágyi mintaterület (Pap-ere és Zám-puszta) szarvasmarha legelőit hasonlítottuk össze természetvédelmi szempontok alapján. A két mintaterület főbb környezeti paramétereiben hasonló (növényzet, talaj, mikrodomborzat, stb.), azonban hasznosításuk eltér egymástól: Zámon intenzív, vegyes genotípusú szarvasmarhafajtákkal, míg Pap-erén az őshonos extenzív magyar szürkével legeltetnek. A vegetáció felvételeket 2016 májusában készítettük el. A két területen összesen 40 db 2×2 méteres kvadrátban végeztük el a fajok borításbecslését nedves szikes mocsarakban és szárazabb szikes rétekben. Kérdésünk az volt, hogy a két különböző szarvasmarhafajta legeltetése, illetve a legeltetés felhagyása hogyan hat a vizsgált vegetáció típusok természetességére. A természetvédelmi értékkategóriák (TVK) megoszlását Simon (2000) szerint, a szociális magatartástípusok (SZMT) értékelést pedig Borhidi (1995) alapján végeztük. A vizsgálatok során megállapítható, hogy a szarvasmarha legeltetés hatása gyeptípusonként eltérő volt. A nedves szikes mocsarakban nagyobb mértékű változásokat figyeltünk meg az egyes növénycsoportok borításában a legelés-intenzitás változásának hatására, mint a szárazabb szikes réteken. Minden vizsgált élőhelyen az edafikus körülményekre jellemző pázsitfű- és sásfajok voltak a dominánsak. A legeltetés hatására a legtöbb területen nőtt ezen fajok borítása, ami hozzájárul a gyep záródásához és a gyom- és ruderális kompetítor fajok visszaszorításához, amelyek minden területen csak kis borítással fordultak elő. Eredményeink alapján mind az extenzív, mind az intenzív húsmarha legeltetés alkalmas a vizsgált élőhelyek természetvédelmi kezelésére. 

  • Fajösszetétel és diverzitás változás kiskunsági száraz és nedves fekvésű legelőkön
    15-30
    Megtekintések száma:
    113

    A vizsgálatok a Kárpát-medence központi régiójában található Kiskunságban, Tatárszentgyörgy melletti nedves fekvésű szarvasmarha-legelőn és Bugac mellett száraz fekvésű legelőn történtek, ahol szarvasmarhával és juhval legeltetnek Tatárszentgyörgyön 2007, 2008, 2009 és 2010, Bugacon 1997, 2005 és 2010 júniusban. A cönológiai felvételek három zónában készültek az állattartó telephez közel 0-50 m-re („A” zóna), az állattartó teleptől 50-150 m-re („B” zóna), az állattartó teleptől több mint 150 m-re („C” zóna). Az ökológiai, környezeti tényezők elemzése a (Borhidi, 1995) relatív ökológiai értékszámok alapján készült. Az életforma elemzést Pignatti (2005) életforma típusai alapján végeztük el. Az adatok statisztikai elemzéséhez az R program csomagot használtuk. A Shannon-féle diverzitási értékeket is kiszámoltuk. Eredményeink alapján a többi felvételtől a száraz és a nedves fekvésű gyepben is jól elkülönültek a karámhoz közeli „A” zóna kvadrátjai. A túlzott használat, túllegeltetés és a jelentős taposás, a vegetációban itt a meglévő különbségeket elmosta, gyomokban és zavarástűrőkben gazdag vegetáció típust alakítva ki. Minden vizsgálati évben itt volt a legalacsonyabb a fajszám és legkisebb a Shannon-diverzitás. A „B” és a „C” zóna felvételei elkülönültek az „A” zóna felvételeitől. Ezen túl a száraz és a nedves gyep kvadrátjai is külön csoportot alkottak. A két mintaterület (Bugac, Tatárszentgyörgy) diagnosztikai fajainak mintegy 25%-a közös volt, de ezeket élőhely-függetlenül bárhol előforduló gyomjellegű és zavarástűrő taxonok adták. A „B” és „C” zóna felvételeiben az évelő gyepes fajok (H caesp) és az évelő felemelkedő hajtású (H scap) fajok szaporodtak fel, amelyek a legeltetés indikátorai. A legnagyobb életforma gazdagságot a bugaci „B” zóna felvételei mutatták. A tatárszentgyörgyi „B” zónában az intenzív legeltetést mutató kúszó fajok (Hrep) mennyisége is jelentős volt, a legeltetés stabilizálta a növényzetet amellett, hogy a zavarástűrők aránya nagy marad. Ennek oka a gyephasználati mód megváltozása, a szabad legeltetésből a szakaszolásra való áttérés, amikor a távolabbi (C zóna) területet jobban bevonták a legeltetésbe. Az „A” zónák teljes mértékben átalakított, teljesen megváltoztatott térszínekké váltak. A távolabbi mintaterületek növényzetét a legeltetés nem homogenizálta, sőt a vegetációra jellemző fajok megmaradását segítette elő. A száraz fekvésű gyepben (Bugac) az erőteljesebb legeltetés, a karámhoz közeli „B” zónában a vegetáció természetvédelmi szempontból is értékesebb vegetáció kialakulásához vezetett. A nedves fekvésű gyepben a kiskunsági homokterületen a jelen minta alapján a természetvédelmi értékeket is megőrző gyepösszetétel kialakulása a karámtól távolabb lévő, kisebb legeltetési nyomás mellett valósult meg. A szárazabb térszínek erőteljesebb legeltetési nyomást is elviselnek (ld. Bugac), a legeltetést a nedvesebb területeken (ld. Tatárszentgyörgy) viszont a fenntarthatóságot figyelembe véve nagyobb körültekintéssel kell végezni.

  • A gímszarvas és őz téli erdősítés-használatára és csemeterágására ható tényezők vizsgálat az erdei kár csökkentése céljából
    75-79
    Megtekintések száma:
    91

    A nagytestű növényevők táplálkozása során keletkező erdei vadkár elviselhető mértékének meghatározása meglehetősen bizonytalan, és az érdekelt felek részéről óhatatlanul, általában számos érzelmi elemet is tartalmaz. A túlzott, vagy annak vélt nagyvad-sűrűségnek általában két, erdőgazdálkodást és természetvédelmet egyaránt érintő kihatását szokták említeni. Az egyik az, hogy lehetetlenné válik az ökológiai szempontból ténylegesen kedvezőbb és olcsóbb természetes felújítások alkalmazása, a másik pedig, hogy a vadrágás megdrágítja az erdőfelújításokat, értéktelenebb erdőket eredményez, és ráadásul a sokszor kényszerűen alkalmazott erdősítésvédő kerítések tájromboló hatásúak, vagyis a természetvédelem érdekeivel is ellentétesek.

  • Tájhasználat és gyephasznosítás Natura 2000 területen: – esettanulmány a Balatonkeresztúri rétek példáján –
    31-38
    Megtekintések száma:
    58

    Célunk egy Natura 2000 terület, a Balatonkeresztúri rétek jelenlegi tájhasználatának ismertetése. A tájhasználat elemzése során elkészítettük a terület művelési ágak szerinti földhasználati térképét. Terepbejárások (2013) során felmértük a területen folyó mezűgazdálkodási tevékenységeket és összevetettük a nyilvántartott művelési ágak szerinti földhasználattal. Az összevetés során sorra vettük a terület mezűgazdasági hasznosítás szempontjából érintett élűhelyeit. Eredményeink alapján elmondható, hogy a Balatonkeresztúri rétek legelő és rét művelési ágba tartozó területeinek jelenleg 42,6%-át művelik. Az élűvilág gazdagságának megőrzése érdekében fontos lenne a teljes gyepterület extenzív hasznosítása, a legeltetett és kaszált területek kiterjesztése, ami az állatállomány növelésével lenne megvalósítható. A jelenlegi tájhasználat, a mezűgazdasági támogatásoknak köszönhetően, várhatóan a továbbiakban pozitív irányba változik. A jövőben növekedhet a ténylegesen művelt (kaszált és/vagy legeltetett) területek nagysága és ezzel javulásnak indulhat a gyepterületek állapota is. 

  • Természetvédelmi célú botanikai, takarmányozástani és talajtani vizsgálatok a Tapolcai és Káli-medence szürkemarha és bivaly legelőin: A 2008. május 22-23-án rendezett „Szakmapolitikai kihívások és kilátások a gyephasználatban 2007-2013” című szakmai-tudományos tanácskozáson elhangzott előadás szerkesztett változata.
    47-53
    Megtekintések száma:
    87

    Jelen munkában a Balaton-felvidék (Badacsonytördemic, Csobánc, Káptalantóti és Kövágóőrs) eltérő gazdálkodású gyepeiben folytattunk összehasonlító cönológiai és talajtani vizsgálatokat. Értékeltük a fajösszetételben és borítási értékekben, elsősorban a gazdasági szempontból értékes fajok esetében végbement változásokat, az esetleges regeneráció vagy degradáció mértékét, illetve azt, hogy a növényzeti eltérések a gyepek takarmányozási értékében hogyan változnak. Felmértük, hogy milyen mértékben jelentek meg vagy tűntek el a fontos pázsitfüvek és pillangósvirágúak, hogyan változott a túllegeltetést elviselő fajok aránya, milyen a legeltetett, illetve a nem legeltetett területek növényi összetétele. Az eredmények alapján a vizsgált gyepekre általában jellemző a túllegeltetés, az állatlétszám csökkentésével a gyepnek mind a természetvédelmi, mind a gazdasági haszna növelhető lehet. A mintaterületre jellemző a magas szervesanyagtartalom, ami következtében alkalmasak a gyepművelésre és legeltetésre is. A foszfor- és káliumértékek jelentősek. A lejtős területeken az alsó harmadban jelentősebb a szervesanyagfelhalmozás. 

  • Inváziós fajok, mint a magas aranyvessző (Solidago gigantea) és a siskanád tippan (Calamagrostis epigeios) tömegtakarmányként való alkalmazhatósága kecskék takarmányozásában
    11-17.
    Megtekintések száma:
    158

    Vizsgálataink során két fontos inváziós fajt, a magas aranyvessző (Solidago gigantea) és az őshonos, de inváziós fajjá váló siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) takarmányként való hasznosítását értékeltük. Ez a két faj a gazdálkodók, erdőgazdálkodók és a természetvédelem szempontjából is jelentős. Mindkét faj képes monodomináns állományok kialakítására, ezért a gyepek fajösszetételének radikális átalakítására. Ezen felül nagyban megnehezítik a gyepek regenerálását, mesterséges javítását vagy a tarvágások utáni erdőtelepítést. Visszaszorításukra számos agrotechnikai módszert kidolgoztak, de a gazdasági állatfajok takarmányaként korábban nem merültek fel, beltartalmi értékeiket hazánkban nem vizsgálták. A kísérlet során saját gazdaságon belül kaszált növénymintákat etettük meg a gazdaság kecskéivel. A takarmánykihasználási vizsgálatok során meghatároztuk a két faj beltartalmi értékeit (szárazanyag tartalom, nyers fehérje, nyers zsír, nyersrost, N mentes kivonható anyag), ezek látszólagos emésztési együtthatóit, valamint létfenntartó-, súlygyarapodási- és laktációs nettóenergia tartalmát (NEm, NEg, NEl) is. A vizsgálatok során arra kerestük a választ, hogy legelő kecskeállomány számára milyen mértékben alkalmas a két növényfaj, mint tömegtakarmány bázis. A takarmány beltartalmi vizsgálat eredményei alapján összehasonlítottuk a két növényfajt több tömegtakarmányként alkalmazott takarmánynövény értékeivel. Ajánlásokat tudtunk megfogalmazni a gazdálkodók számára, hogy a kecskeállomány hasznosítási formájától függően a magas aranyvessző és a siska nádtippan legeltetése során milyen kiegészítő takarmányozásra van szükség az állatok termelési szintjének fenntartásához. Meghatároztuk a két növényfaj legeltetésének ideális idejét, az optimális fenológiai állapotot és a regenerációs időszakokat. Az eredmények alapján a kecske alkalmas a két faj tömegtakarmányként való hasznosítására, különös tekintettel a siska nádtippan magas szárazanyag tartalmára. Az energiaértékeik (NEm) alapján – összevetve más takarmánynövényekkel – értéke közepes, melyek elsősorban a létfenntartó nettóenergia igény kielégítésére alkalmazhatóak, ezen felül a magas aranyvessző alkalmas lehet laktáció nettóenergia biztosítására is. Tömegtakarmányként való alkalmazásuk során nagy fehérje tartalmú takarmánnyal való kiegészítés szükséges. A siska nádtippan négyleveles, a magas aranyvessző pedig bimbózás előtti állapotában javasolható kecskékkel való hasznosításra leginkább. A regenerációs idők a legeltetés céljától függően változnak. Mindkét fajról elmondható, hogy a gyöktörzsében tárolt tápanyagok mennyisége miatt a regenerációs időszak kevésbé függ a talajtól vagy a környezeti viszonyoktól.