Keresés
Keresési eredmények
-
Természetes gyepek tájléptékű védelme a Hortobágyi Nemzeti Park határzónájában
3-10Megtekintések száma:53A védett területek füves élőhelyei világszerte erős antropogén zavarásnak vannak kitéve, melynek vizsgálata természetvédelmi oltalom alatt álló területek határzónájában rendkívül hatékonyan kivitelezhető. Ez azért is nagyon fontos, mert a védett területek pufferzónáját érintő negatív hatások időbeli felismerésével azokat még az érzékenyebb, belső területek elérése előtt csökkenteni lehet. Ennélfogva a nagy kiterjedésű és összefüggő nemzeti parkok különösen alkalmasak a védett területek határzónáit érintő antropogén eredetű tényezők elemzésére. Általánosságban a nemzeti parkok határán a régióra jellemző földhasználati típusok térben és időben változatos aránya figyelhető meg. Vizsgálatunkban a Hortobágyi Nemzeti Park határzónájában fellépő, emberi tevékenységhez köthető diszturbancia-faktorok hatását elemeztük, különös tekintettel az özönnövények előfordulására. Mivel a terület a régióra reprezentatív egységként tekinthető, eredményeink a pannon régió más füves élőhelyeire is értelmezhetőek. Tanulmányunk eredményei alapján a nemzeti park határzónáját elsősorban a földhasználat-váltás, illetve az agrártechnológia intenzifikálódása érinti negatívan. Az özönnövények térhódítását az öntözőcsatornák gyorsítják fel, emellett terjeszkedésüket elősegíti a legeltetés intenzitása és az élőhely-típus is. Összességében a következő javaslatokat tesszük a természetvédelmi oltalom alatt álló füves területek kezeléséhez: (1) legeltetési és özönnövény ellenes rendszerek hosszú távú kombinációi (2) hulladékok eltávolítása (3) vonalas létesítmények megszüntetése (4) csurgalékvizek kezelése (5) fényszennyezés csökkentése.
-
Biomassza-fajgazdagság kapcsolatok vizsgálata szikes gyepekben és vizes élhelyeken
57-61Megtekintések száma:28A természetes gyepek és vizes élőhelyek kezeléséhez és helyreállításához elengedhetetlen a faj gazdagságát kialakító és fenntartó folyamatok értelmezése és magyarázata. A biomassza és a fajgazdagság kapcsolatának vizsgálata természetvédelmi és gazdálkodási szempontból egyaránt kulcsfontosságú. Vizsgálatunkban a teljes földfelszín feletti biomassza és a holt biomassza fajgazdagságra gyakorolt hatását vizsgáltuk természetközeli állapotú száraz gyepekben és vizes élőhelyeken. Kutatásainkat a Hortobágyi Nemzeti Park területén végeztük; nyolc száraz gyep (szikes és löszgyep), illetve öt vizes vegetáció típust vizsgáltunk. Kimutattuk, hogy a vizsgált gyepek és vizes élőhelyek esetében a földfelszín feletti fitomassza és a fajszám kapcsolata unimodális (humped-back) görbével írható le. A fajgazdagság maximumát gyepek esetében 750 g/m2, vizes élőhelyek esetén 2000 g/m2 teljes biomassza értékeknél mutattuk ki. Eredményeink alapján a természetvédelmi kezelések megtervezésekor érdemes lenne figyelembe venni, hogy az adott közösség a biomassza – fajszám görbe melyik részén helyezkedik el.
-
Felhagyott jószágállások növényzetének vizsgálata a Hortobágyi Nemzeti Parkban
21-27Megtekintések száma:39Napjainkban a Hortobágyon a szikes gyepek hagyományosan legeltetéssel vannak hasznosítva, ezen belül kiemelt szerepe van a juhlegelésnek. A Hortobágyon jellemző extenzív legeltetési rendszer része a legeltetést támogató infrastruktúra, például jószágállások, kutak és hodályok kialakítása a legeltetett területeken. A jószágállások területén a legelés, a taposás és a trágyázás jelentősen koncentrálódik, ezáltal egy igen intenzív területhasználat alakul ki, emiatt a használatban levő jószágállások növényzete gyakran jelentősen különbözik az extenzíven legeltetett gyepek növényzetétől. A vizsgálatban eltérő korú (nyolc, illetve tizenhat éve felhagyott) egykori jószágállások növényzetét hasonlítottam össze legeltetett szikes gyepek növényzetével. A mintaterületek a Hortobágyi Nemzeti Park területén helyezkedtek el. A vegetáció felvételeket 2004 júniusában készítettem, területenként 20 darab 2×2 méteres kvadrátban végeztem el a fajok borításbecslését. Eredményeim azt mutatják, hogy a felhagyott jószágállások fajkészlete jelentősen elkülönült a juhlegelőéktől még nyolc, illetve tizenhat évvel a felhagyás után is. A rövidéletű fajok borítása a felhagyott jószágállásokon magasabb volt, mint a juhlegelőkön. A hosszan tartó intenzív trágyázás következtében a nitrofil fajok aránya mind a nyolc, mind a tizenhat éves felhagyott jószágállásokban magas volt. A gyep vázát alkotó kompetítor (C) fajok aránya a juhlegelőn volt a legmagasabb, míg a zavarástűrő (DT), ruderális kompetítor (RC) és gyom (W) fajok aránya magasabb volt a felhagyott jószágállásokon. Mind a nyolc, mind a tizenhat éves jószágállások esetében már elindult a szikes gyepek regenerációja és a gyepekre jellemző vázfajok és kísérőfajok betelepülése, ugyanakkor a juhlegelőhöz hasonló fajösszetétel regenerációjára feltehetően hosszabb időre van szükség.
-
Gyepesített területek fajgazdagságának növelése kolonizációs ablakok segítségével
49-55Megtekintések száma:49Vizsgálatunk célja vetett gyepek fajgazdagságának növelése volt, melynek során egy sokfajos magkeveréket vetettünk úgynevezett „kolonizációs ablakokba”. A Hortobágyi Nemzeti Parkban nyolc – 2005-ben gyepesített területen –, 2013 őszén területenként három darab (1 m2, 4 m2 és 16 m2) kolonizációs ablakot létesítettünk. Talajmunkákat követően az ablakokba szikesés löszgyepi célfajok magjait tartalmazó, 35 fajból összeállított sokfajos magkeveréket vetettünk. A vizsgálat során a vetett fajok mindegyikét sikerült megtalálnunk: 31 faj már 2014-ben megtelepedett, 7 faj borítása szignifikánsan nőtt 2015-re. Kimutattuk, hogy a célfajok fajszáma és összborítása is a nagyobb méretű ablakokban volt a legnagyobb. A legsikeresebben betelepülő faj a Dianthus pontederae volt, amelynek minden ablaktípusban növekedett a borítása. A gyomok borítása 2014-ben 26-31%, 2015-ben 16-23% volt, így intenzív gyomosodás nem veszélyezteti a gyepesített területeket. A kolonizációs ablakok alkalmasak a gyepesített területek fajgazdagságának növelésére. A talajelőkészítés alkalmas volt a vetett kompetítor füvek dominanciájának megtörésére, ezáltal csökkentette a mikroélőhely-limitációt, a diverz magkeverék vetése pedig csökkentette a propagulum-limitációt. Ahhoz, hogy a célfajok a környező területekre is kiterjedjenek, elengedhetetlen a területek hosszú távú megfelelő kezelése.
-
Különböző szarvasmarhafajták legelői viselkedésének összehasonlító vizsgálata hortobágyi szikeseken
29-36.Megtekintések száma:49Az állatok viselkedésének ismerete alapvető feltétele annak, hogy a haszonállatok termelési környezetét élettani igényüknek megfelelően tudjuk kialakítani. A legelés általános hatásain túl fontos tudni, hogy az egyes állatfajok, sőt fajták legelésének milyen sajátosságai vannak, mivel ezek jelentős különbségeket mutathatnak. Tanulmányunk célja a fajta és az időjárás hatásainak meghatározása hagyományos legeltetés mellett, hortobágyi szikes gyepeken tartott különböző genotípusú szarvasmarhafajták legelői viselkedésére. A kutatás során 2016 és 2017 júliusában a magyar szürke szarvasmarha és a vegyes genotípusú intenzív húsmarha legfontosabb legelői viselkedési formáit (mozgás, állás, fekvés, legelés, kérődzés) figyeltük meg, a reggeli kihajtástól a késő esti behajtásig, a Hortobágyi Nemzeti Park területén. Gulyánként 20-20 egyedet jelöltünk be és 76 időpontban jegyeztük fel az állatok viselkedését. Kimutattuk, hogy a szarvasmarha legfontosabb legeli viselkedésformája az állva legelés. A két fajta aktivitása közötti különbség csak a hőségnapok idején jelentkezett, az intenzív húsmarha jóval többet mozgott, mint a magyar szürke. A legelő viselkedésükben viszont mind a két évben jelentős eltérést tapasztaltunk, az intenzív húsmarha több időt töltött legeléssel, mind mozogva és mind állva legelve. Megállapítottuk továbbá, hogy a magyar szürke aktivitását az évek nem befolyásolták, viszont a táplálékfelvételüket igen. A hőségnapok idején jóval kevesebb időt töltöttek legeléssel, mint a kevésbé meleg 2017-es évben. Az intenzív húsmarha esetében ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk. 2016-ban jóval többet mozogtak az állatok, viszont a legelő viselkedésükben nem mutattak különbséget. A legelés napszaki változásának vizsgálatakor általánosságban elmondható, hogy a szarvasmarhák genotípustól függetlenül 5 periódusban legeltek (délelőtt három és délután kettő). Ez alól kivétel az intenzív húsmarhának a hőségnapokon való legelése, amikor a kora reggeli kihajtástól a déli behajtásig folyamatosan legeltek. Az eredményeink azt mutatják, hogy az eltérő időjárási viszonyoknak hatása van a két fajta legelői viselkedésére, mind aktivitására mind legelésére. További vizsgálatokra lenne szükség annak megállapítására, hogy milyen hatások érvényesülnek a fajta és a környezet egyes elemei (például gyepminőség, időjárás) között.
-
A pásztorkultúra turisztikai értékei
103-105Megtekintések száma:252009-ben nemzetközi összefogás révén kialakult egy országokon átívelő tematikus útvonal terve, amely Hortobágytól Ausztrián keresztül egészen a németországi Augsburgig vezetne. Az országokat és régiókat összekötő „Magyar Szürkék Útja” hitelesen mutatná be az évszázadokon keresztül folyó marhahajtás történetét, és egy új típusú, minőségi turizmust hozhat a régiónkba, igényes vendégkörrel.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság három hortobágyi csárda vagyonkezelője. 2009-ben sikeresen pályázott „Történelem Országútján” című pályázatával egy tematikus csárdaútvonal kialakítására, amelyen keresztül hitelesen bemutathatóak az alföldi csárdák.