Keresés

Keresési eredmények

• A fiskális politika vizsgálata a PaCifiCa országaiban

  109-126

  Pöstényi Andrea

  Megtekintések száma:

  103

  Latin-Amerikában évtizedeken keresztül meghatározó tényező volt a volatilitás, melyet az egyes országok az elmúlt évtizedek reformsorozatainak köszönhetően kisebb-nagyobb sikerrel küszöböltek ki. A globalizálódó világ kihívásaira válaszul a térségben regionális integrációk is születtek. A legutóbb létrejött integráció a PaCifiCa, melynek megalakulása kapcsán érdemes megvizsgálni a tagállamok fiskális
  helyzetét, amely nagymértékben meghatározza a jövőbeni együttműködés sikerességét. Habár a vizsgált négy ország a 2007–2009-es válságot stabilnak mondható fundamentumokkal vészelte át, a visszaesés rávilágított a köztük lévő különbségekre is: amíg Chile és Peru kontraciklikus fiskális politikát alkalmazva könnyen tud reagálni a ciklikus kilengésekre, addig Kolumbia és Mexikó gazdasága sokkal sebezhetőbb. A jóléti rendszerek vizsgálata pedig megmutatja, hogy bár Chile kiterjedt jóléti rendszerrel rendelkezik, a térség országai továbbra is jelentősen elmaradnak a hagyományos értelemben vett jóléti állam fogalmától.

  Journal of Economic Literature (JEL) kód: H50, H60

• Néhány szó a szabályrendszer által korlátozott fiskális politikáról

  131-152

  Vass Kitti

  Megtekintések száma:

  86

  Magyarországon, 2005 őszén ismét – immár menetrendszerűen – a költségvetés tervezése kapcsán viták zajlottak. Az Európai Unió tagjaként ráadásul új elemmel is bővült a disputa, előtérbe került az EMU tagsághoz szükséges deficitkorlátozás problematikája, és a lehetséges csatlakozási időpontok meghatározásával kapcsolatban is jelentős véleménykülönbségek alakultak ki. Vajon más országokban is hasonlóképpen alakul a költségvetés elfogadásának eljárása? Az államháztartási többlet csupán a tankönyvekből ismert utópia? E kérdések megválaszolásához a fiskális politika, a fiskális korlátozások és azok szükségességének kérdéskörét tárgyalom a közgazdaságtan fejlődéstörténetébe helyezve, majd az Európai Monetáris Unió és a feltörekvő gazdaságok fiskális politikáját elemzem. A tanulmány befejező részében empirikus kutatásaimról adok számot, melynek kapcsán bemutatom és megvizsgálom néhány EU-tagország egymástól eltérő fiskális teljesítményét az elmúlt 15 évben. Az elemzés nyomán kapott eltérő eredmények egyik magyarázatául az szolgálhat, hogy a fenntarthatóan kiegyensúlyozott államháztartás szükségességére vonatkozóan tett közgazdasági felismerés és a szabályrendszer megléte nem
  elégséges a fenntarthatóan kiegyensúlyozott államháztartás biztosításához. A nevezett tényezőkön túl politikai akarat és megfelelő intézményrendszer is szükséges azok megvalósításához, miközben a gazdaságpolitikának elegendő mozgástere marad saját preferenciarendszerének megvalósítására.

• Pénzügyi válság, gazdaságpolitika és a közgazdaságtudomány (Nemegyensúlyi paradigma)

  19-34

  Móczár József

  Megtekintések száma:

  107

  A 2007–2009-es pénzügyi válság kapcsán számos politikus, közgazdász, de más tudományág képviselői is feltették a kérdést: miért nem lehetett elkerülni a válságot, miért nem bizonyult sikeresnek a közgazdaságtudomány a megelőzésében? E cikk az eddigiektől eltérően új választ ad e kérdésekre. Fő érve, hogy a gyakorlati gazdaságpolitika zsákutcába jutott, amikor a közgazdászok hosszú időre elfogadták a hatékony piac elméletén alapuló egyensúlyi modelleket. A múlt század közepén megjelent statikus egyensúlyi paradigma oly erősen uralkodik mind a mai napig, hogy sem Kornai (1971), sem Benassy (1982), sőt Goodwin (1991) intelmeit sem vették komolyan. A gazdaság ugyanis szinte sohasincs egyensúlyban, így „egyenletrendszereik” semmilyen útmutatást sem adhatnak a politikusoknak, hogy mit is kellene tenniük a felerősödött válságok idején. A Dornbusch-modell (1976) vagy Krugman–Obstfeld (2000) tankönyvi magyarázatai is pénzpiaci egyensúlyi helyzetből indulnak ki, és csak egy másik egyensúlyi helyzetbe történő átmenet mechanikáját írja le kis nyitott gazdaságokban. A szerző legújabb könyve (Móczár 2008) egy új paradigmához, a nemegyensúlyi modellezéshez nyit utat, aminek fel kell váltania az ortodox egyensúlyi paradigmát, hogy kezelni tudjuk a buborékokat, hogy megengedjük a pénzpiacok szabályozását stb. Itt most felvázoljuk ennek szükségességét.

  Journal of Economic Literature (JEL) kód: E00, E5, E6, G28

• A monetáris unió és a politikai egységesülés Európában

  96-104

  Megtekintések száma:

  108

  A tanulmány az európai Gazdasági és Monetáris Unió politikai vonatkozásait járja körbe. Megvizsgálja miképpen magyarázható a monetáris politika létrejötte a tradicionális integrációs elméletek segítségével, valamint azt is, hogy a politikai egyesülés kérdésére milyen válasz vezethető le belőlük. A következőkben áttekinti, hogy az EMU előfutárának tartott Werner-tervből milyen tapasztalatok szűrhetők le a monetáris unió későbbi alakulását illetően - az optimális valutaövezetek elméletének fényében. Külön kitér az európai szintű fiskális föderializmus kialakítását övező szakmai polémiára is. A sokszor lebecsült gazdasági hatóerők rehabilitása jegyében a Mundell-Fleming modell segítségével illusztrálja a monetáris unió mögött meghúzódó közgazdasági összefüggéseket, amelyek bizonyos mértékig szembeszállnak a mindent a politikai megfontolásokra visszavezető vélekedésekkel. 

• A német transzferrendszer mint a gazdasági visszaesés okozója

  Orosz Ágnes

  Megtekintések száma:

  160

  A monetáris integráció elmélete alapján azt mondhatjuk, hogy az integráció egyik leglényegesebb előnye az a gazdasági növekedést generáló hatás, amelyet tagjai számára eredményez. Németország esetében viszont azt tapasztaljuk, hogy a növekedés nemhogy nem fokozódott, hanem inkább lelassult, és a keleti területek felzárkózása is megtorpant. Ez rávilágít arra a tényre, hogy a német valutaövezet nem működik megfelelően, és az eltelt időben sem javult a teljesítménye. Az „optimális valutaövezet”-elmélet fejlődésének megfelelően a kritériumokat endogénnek tekinthetjük. Ennek azt kellene jelentenie, hogy a valutaunió létrehozását követően a monetáris integráció egyre inkább optimálissá válik. Németország esetében a növekedési adatokat áttekintve arra következtethetünk, hogy a német valutaunió az eltelt időben sem vált optimálissá. Így felvetődhet az a kérdés, hogy Németország esetében melyek azok a speciális körülmények, amelyek az endogenitási feltétel ellenére megakadályozzák a valutaövezet optimalitásának javulását. Ennek megválaszolására a dolgozat megvizsgálja a politikai és monetáris integráció egymáshoz való viszonyát, különös tekintettel a fiskális politika kérdéseire. A tanulmány alapján az elmélet és a német példa közötti ellentmondás, illetve az endogenitási feltétel nem teljesülése magával a német transzferrendszerrel és a „transzferfüggőség” kialakulásával magyarázható.

  Journal of Economic Literature (JEL) kód: E42, E62, E63, F01, F31, F36

• A fiskális politika sokrétűsége: Benczes István–Kutasi Gábor: Költségvetési pénzügyek Akadémiai Kiadó, 2010, 358 oldal, 4200 Ft

  159-163

  Nádasi Levente

  Megtekintések száma:

  123