Keresés

Keresési eredmények

• Társasági adó – új paradigmára van szükség! – I.: Jövedelemadó versus hozzáadottérték-adó

  26-47

  Török László

  Megtekintések száma:

  401

  Mióta a társasági adó intézménye létezik, nehezen megoldható feladatot jelent a társasági adó alapjának egzakt meghatározása. Amíg az államok a lehető legnagyobb, az adóalanyok a lehető legkisebb adóalapban érdekeltek. Az adóalap meghatározásának nemzeti és nemzetek feletti szabályai irreális gyakorisággal módosulnak, betartásuk csaknem lehetetlen, ezért állandósulni látszanak a konfliktusok az országok, valamint a vállalatok és az adóhivatalok között a fizetendő társasági adóval összefüggésben. A transz- és multinacionális vállalatok térnyerésével pedig kimutathatók a társasági adóval kapcsolatos agresszív adótervezésre, a burkolt adóelkerülésre irányuló erőfeszítések is. A nemzeti kormányok két- és többoldalú szerződésekkel próbálják ennek elejét venni, de a közelmúltban leleplezett, több milliárd euró/dollár nagyságrendű társasági adóügyek verdiktjei azt igazolják, hogy ezek nem bírnak elrettentő erővel, vagyis az eddig megtett intézkedések koránt sem elégségesek az adóelkerülések megakadályozására. Kutatási hipotézisemben azt állítom, hogy a társasági adó mai formájában nemzeti és globális szinten is fenntarthatatlan a bonyolult rendszere és manipulálhatósága miatt, valamint
  jelentős makro- és mikroszintű implicit költségei következtében. Ezt követően javaslatot teszek egy olyan hozzáadott érték alapú új adóra és adókulcsra, mellyel a megszüntetésre kerülő társasági adó miatt kieső államháztartási bevétel ekvivalens és esszenciálisan letisztult módon pótolható. Ezután elvégzem a javaslatom szerinti új adónem tesztjét az Európai Unió országainak hozzáadottérték-adatai alapján. Végül bemutatom a társasági adót helyettesítő új globális adó területi elvét és hozzájárulását a nemzeti közteherviseléshez.

  Journal of Economic Literature (JEL) kódok: C53, E62, H24, K34

• Pénzügyi válság, gazdaságpolitika és a közgazdaságtudomány (Nemegyensúlyi paradigma)

  19-34

  Móczár József

  Megtekintések száma:

  107

  A 2007–2009-es pénzügyi válság kapcsán számos politikus, közgazdász, de más tudományág képviselői is feltették a kérdést: miért nem lehetett elkerülni a válságot, miért nem bizonyult sikeresnek a közgazdaságtudomány a megelőzésében? E cikk az eddigiektől eltérően új választ ad e kérdésekre. Fő érve, hogy a gyakorlati gazdaságpolitika zsákutcába jutott, amikor a közgazdászok hosszú időre elfogadták a hatékony piac elméletén alapuló egyensúlyi modelleket. A múlt század közepén megjelent statikus egyensúlyi paradigma oly erősen uralkodik mind a mai napig, hogy sem Kornai (1971), sem Benassy (1982), sőt Goodwin (1991) intelmeit sem vették komolyan. A gazdaság ugyanis szinte sohasincs egyensúlyban, így „egyenletrendszereik” semmilyen útmutatást sem adhatnak a politikusoknak, hogy mit is kellene tenniük a felerősödött válságok idején. A Dornbusch-modell (1976) vagy Krugman–Obstfeld (2000) tankönyvi magyarázatai is pénzpiaci egyensúlyi helyzetből indulnak ki, és csak egy másik egyensúlyi helyzetbe történő átmenet mechanikáját írja le kis nyitott gazdaságokban. A szerző legújabb könyve (Móczár 2008) egy új paradigmához, a nemegyensúlyi modellezéshez nyit utat, aminek fel kell váltania az ortodox egyensúlyi paradigmát, hogy kezelni tudjuk a buborékokat, hogy megengedjük a pénzpiacok szabályozását stb. Itt most felvázoljuk ennek szükségességét.

  Journal of Economic Literature (JEL) kód: E00, E5, E6, G28

• Az orosz tőkeexport és az eklektikus paradigma jövője: Mi változik a 2008–2009. évi válság után?

  31-54

  Kalotay Kálmán

  Megtekintések száma:

  138

  This article explores the future of Russian outward foreign direct investment in the aftermath of the crisis of 2008–2009. As it is too early to analyse the full impact of the crisis, it develops hypotheses about the degree of slowdown in the foreign expansion of Russian transnational corporations. It uses an extension of the eclectic paradigm to home country advantages (competitive environment, business environment, development strategy, State involvement) applied to a comparison of the Russian Federation with other economies in transition as an analytical tool. Systematic differences between transnationals from the Russian Federation (global firms, based on natural resources, aiming for vertical integration of assets) and from new European Union member countries (regional firms, based on downstream activities or services, aiming for horizontal integration) allow us to formulate more solid conclusions about the future of the Russian firms facing lower export prices, lower market capitalizations and higher debts. In turn, this article argue that a comparison with the large emerging economies of Brazil, China and India, under the acronym of BRIC can be less useful in the current context, as these economies are significantly less affected by the crisis of 2008–2009 than the Russian Federation; hence they can not expect a slowdown in their outward foreign direct investment similar to that of Russian transnationals.

  JEL: F23; F21; O52; P29