Keresés

Keresési eredmények

• Gondolatok az élethez való jog és a jogellenességet kizáró okok viszonyáról

  3-9

  Deák Viktória

  Megtekintések száma:

  168

  A modern polgári demokratikus berendezkedésű államokban az élethez való jog alkotmányos alapjog, mely a legnagyobb értéket, az emberi életet védi. Bár e jog elismerése és védelme megkérdőjelezhetetlen a modern társadalmakban, mégis számos esetben merülhet fel az élethez való jog korlátozhatóságának problematikája.

  Munkámban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy az élethez való jog a jogellenességet kizáró okok tükrében korlátozható alapjognak tekinthető-e, avagy sem. Miután megvizsgáltam e jog megjelenését az Alkotmányban, illetve az Alaptörvényben, illetve megvizsgáltam a kapcsolatát a jogos védelemmel és a végszükséggel, arra jutottam, hogy ezek a jogellenességet kizáró okok kétség kívül az élethez való jog korlátait jelentik. 

  Az Alaptörvény újítása, hogy a jogos védelmet alapjogi szintre emelte. Az Alkotmány és a régi Btk. hatálya alatt sem volt vitás, hogy az élet ellen irányuló jogtalan támadás a támadó életének kioltása árán is elhárítható. A problémát az jelenti, ha az egymásnak feszülő jogi érdekek, a védett jogi tárgyak heterogének, mely eset fennállhat a tisztán vagyon elleni támadások esetén. Különösen problematikus az új Btk. által bevezetett szituációs jogos védelemnek az az esete, mely felhatalmazást ad a lakásba éjjel történő jogtalan behatolás esetén a behatoló életének kioltására. Mivel ebben az esetben nem tisztázott, hogy a támadás az élet, avagy a vagyoni javak ellen irányul, véleményem szerint helyesebb lett volna meghagyni a bírói szabad mérlegelés lehetőségét.

  A végszükséggel kapcsolatban a bizonyos hivatást űző személyek megítélése a problematikus, ugyanis a törvény kizárja e jog hatálya alól azokat, akiknek a veszély vállalása foglalkozásuknál fogva kötelességük. Tekintettel arra, hogy mind a jogos védelem, mind a végszükség megengedhetőségének indoka az, hogy az emberi természettel összeegyeztethető, jómagam nem látom indokát annak, hogy ebből a jogból bárki is ki legyen zárva.

• ”Alkalmazni vagy nem alkalmazni, az itt a kérdés” avagy Az Európa-jog időbeli alkalmazhatóságának kérdése az újonnan csatlakozott tagállamokban

  Havas Lóránt

  Megtekintések száma:

  45

  Az Európai Unióhoz való csatlakozás számos jogi kérdést vet fel, amelyek közül az egyik az acquis communautaires időbeli alkalmazásához köthető. Pontosan melyik pillanattól és mely ügyekre alkalmazzuk az új jogrendet? A Csatlakozási Szerződésekben ez a kérdés a következő módon nyert szabályozást: „A csatlakozás időpontjától kezdődően az eredeti szerződések rendelkezései és az intézmények (…) által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek, és az említett szerződésekben, illetve az ebben az okmányban megállapított feltételekkel alkalmazandók ezekben az államokban.”

  Az így kimondott alapelv alkalmazása azonban nehézségekbe ütközhet, mégpedig az olyan jogi szituációkban, amelyek a csatlakozást megelőző periódusban jöttek létre és jogi hatásaikat vagy azok egy részét már a csatlakozás utáni közegben fejtik ki. Az ilyen helyzetek egy részére még a csatlakozást megelőző jogrend szabályait kell alkalmazni (C-321/97 Andersson vagy C-302/04 Ynos), míg más esetekben (C-43/95 Data Delecta vagy C-122/96 Saldanha) a Közösségi jog alkalmazandó a csatlakozás időpontjától kezdődően. Az ezen esetek közötti különbségtételt szolgálják az Európa-jog időbeli alkalmazhatóságának szabályai, amelyeket az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatából szűrhetünk le.

  A dolgozat sorra veszi az általam fontosnak tartott jogeseteket az 1973-ban eldöntött Westzucker ügytől egészen a 2006. januárjában, az Ynos v Varga János ügyben hozott ítéletig.

  A Metallurgiki-ban kimondott tétel szerint „a Közösségi jog ab initio és in toto alkalmazandó az új tagállamokra a csatlakozás időpontjától, ettől eltérni csak az átmeneti intézkedésekben előírt módon lehet”. A már említett Data Delecta vagy Saldanha esetekben úgy tűnhet, hogy az EB kiterjesztő módon értelmezi az alapelvet és olyan helyzetekre is előírja a Közösségi jog alkalmazandóságát, amelyek tényállásbeli elemei egytől-egyig a csatlakozás előtti periódusban valósultak meg; azonban az eljárás elhúzódása folytán a nemzeti procedurális szabályokat már a Közösségi jog fényében kell vizsgálni.

  Az Andersson ügy jelentős hozadéka a különbségtétel a már véglegesen rendezést nyert esetek (situation définitivement fixée) valamint a függő szituációk (situation continue en cours) között. Az előbbi esetekre a csatlakozás előtti szabályok, míg az utóbbira a csatlakozás utáni (európa-jogi) szabályok érvényesek.

  Az egyik első magyar döntéshozatali kérelem nyomán született Ynos ítéletben az EB úgy találta, hogy a kérdéses esetre nem a Közösségi jog az alkalmazandó. A Bíróság ítélete egyfelől illeszkedik az Andersson által meghatározott csapásirányba, másfelől azonban intő jelként is lehet értelmezni az “új fiúk” irányába. A minden korábbi csatlakozási hullámnál nagyobb léptékű 2004-es kibővülés után az Európai Bíróság talán nem véletlenül óvatosabban bánik az acquis alkalmazandóságának kérdésével.

• A beteg önrendelkezéshez való jogának törvényi tartalma és megjelenése a bírói gyakorlatban

  145-172

  Zákány Judit

  Megtekintések száma:

  126

  A tanulmány célja a beteg önrendelkezéshez való jogának vizsgálata, jogértelmezési kérdéseinek bemutatása. Az önrendelkezési jog kiemelten fontos betegjog, mivel a tájékoztatáshoz való jog mellett együttesen biztosítja, hogy a páciens ne egy információhiányban szenvedő, kiszolgáltatott szereplője legyen az egészségügyi ellátásnak, aki helyett más hoz döntést, hanem egy tájékozott fél, aki a kapott információk birtokában képes saját érdekének és értékrendjének megfelelően dönteni a kezelésével kapcsolatban.

  A vizsgálat középpontjában az önrendelkezési jog legszűkebb értelmezése, azaz a beavatkozásokba történő beleegyezés, ennek korlátai, illetve a jog helyettes döntéshozók általi gyakorlása áll. A jog törvényi tartalmán és értelmezésén túl fontos, hogy az utóbbi néhány év ítélkezési gyakorlatából is említsünk példákat, és az ezekben szereplő jelentősebb megállapításokat megjelenítsük. Az önrendelkezési jog vizsgálata aktuális és indokolt, tekintve, hogy az ezzel kapcsolatos jogviták, kárigények napjainkban is folyamatosan jelen vannak, így a jogértelmezés is fejlődést mutat ezen a területen.

• Bírói függetlenség és a tisztességes eljáráshoz való jog

  58-85

  Ravasz László

  Megtekintések száma:

  334

  A tanulmány arra a kérdésre próbál választ adni, hogy milyen viszonyban van egymással a bírói függetlenség és a tisztességes eljáráshoz való jog.

   

  A magyar bírósági szervezeti rendszeren belül elterjedt álláspont szerint a bírói függetlenséget teljesen korlátozhatatlannak kell tekinteni, a bírói döntés semmilyen módon nem tehető vitássá, és a bíró az ítélkező tevékenysége miatt nem vonható felelősségre. Ezen szemlélettel kapcsolatban szükséges szembeállítani a tisztességes eljáráshoz való jog biztosításából vagy ennek elmulasztásából eredő peres féli valamint alkotmánybírósági alkotmányos elvárásokat illetve a bírósági szervezeti és a bírói egyéni felelősséget.

   

  Ennek keretében a tanulmány első része a bírói függetlenség mibenlétével foglalkozik. A magyar bírósági szervezeti rendszer függetlenségének történeti áttekintése és annak jelenlegi meglétének megállapítása mellett alapvető kérdésként az vetődik fel, hogy az egyéni bírói függetlenség is biztosított-e a rendszeren belül. Az egyéni bírói függetlenség biztosítottságának történeti áttekintése mellett a műben feltárásra kerül a jelenlegi helyzet is. Ezzel kapcsolatban megállapíthatónak tűnik az is. hogy az egyéni bírói függetlenséget biztosító garanciális szabályok hiánya miatt az egyéni bírói függetlenség a korábbi időszakokhoz hasonlóan jelenleg sem biztosított még Magyarországon. Ennek megléte azért lenne fontos, mivel csak így biztosítható a peres felek számára a tisztességes eljáráshoz való jog.

   

  A tisztességes eljáráshoz való jog és a bírói függetlenség egymáshoz való viszonyának megértéséhez nélkülözhetetlen a tisztességes eljáráshoz való tartalmának az ismerete. Erre tekintettel a tanulmányban ismertetésre kerülnek a magyar Alkotmánybíróság jelenlegi gyakorlata alapján a tisztességes eljáráshoz való jogot alkotó alapelvek és alapjogok. Így itt kifejtésre kerül a pártatlan ítélkezéshez a tisztességes tárgyaláshoz és a perek ésszerű határidőn belüli befejezéshez való jog mibenléte is. A fenti alapjogok tartalmának meghatározása mellett a teljesség igénye nélkül feltárásra kerülnek a műben, mindazok a rendes bírósági jogalkalmazási és jogértelmezési problémák, amelyek miatt felmerülhet a bírósági eljárásokkal kapcsolatban a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése.

   

  A tisztességes eljáráshoz való jog megsértése esetén felmerül annak a problémája, hogy a sérelmet szenvedő peres fél milyen reparációs igényekkel fordulhat a bíróságok felé, illetve az, hogy az ilyen igények érvényesíthetőségének mekkora az esélye a jelenlegi bírósági szervezeti rendszeren belül. Ezzel összefüggésben kerül a műben tárgyalásra a felelőtlen szervezeti működési forma meghatározása, és a rendes bírósági szervezeti rendszer e szerinti minősülésének okai.

   

  A felelőtlen szervezetként való működés számtalan veszélyt rejt a bírósági szervezeti rendszer tekintetében. Ezek közül a legproblematikusabb a nyílt korrupció megjelenése a bíróságokon. A korrupció meglétének és a felelőtlen szervezetként való működésnek a lehetséges következményei is tárgyalásra kerülnek a tanulmányban.

   

  A szerző aktív bíróként dolgozik jelenleg is a Szegedi Törvényszéken. A tanulmány megírásának célja elsősorban az volt, hogy a szerző ezzel is felhívja a rendes bíróságok jogalkalmazó tevékenysége során felmerülő anomáliákra a figyelmet. A bíróságok tekintélyének a megőrzése érdekében ezen problémák megszüntetése elengedhetetlen, és ezért van szükség ezek feltárására és a további kutatások folytatására.

• A kutató jogai és kötelezettségei a felsőoktatási találmányok viszonyában a magyar és német (berlini és bajor) jog tükrében

  105-134

  Stipkovits Tamás István

  Megtekintések száma:

  25

  Az akadémiai kapitalizmus megjelenésével a felsőoktatási intézmények társadalmi rendeltetése, feladatai és belső felépítése is változásokon ment keresztül. Az USÁ-ban bekövetkezett reformok hatására több európai országban is megjelent az az elvárás, hogy a felsőoktatási intézmények az oktatási és kutatási funkcióik betöltése mellett gazdasági értelemben is vállaljanak szerepet, ami elsősorban a felsőoktatási intézmény keretei között létrejött innováció hasznosításában ölt testet. A felsőoktatási találmányok viszonyában kiemelt jelentősége van annak, hogy milyen jogosultságok és kötelezettségek illessék meg a kutatót a minél hatékonyabb hasznosítás érdekében. Jelen tanulmány a felsőoktatási intézmény kutatójának jogait és kötelezettségeit hivatott bemutatni. A felsőoktatási intézmények speciális helyzetének és feladatainak számba vételét követően, a tanulmány rátér az akadémiai szabadság egyéni aspektusainak feltárására és kifejti, hogy a munkaviszonyban előállított szabadalmaztatható találmányok terén milyen speciális – az általános szabályoktól eltérő – jellegű jogok és kötelezettségek illetik meg a kutatót. A tanulmány a magyar és német jog összehasonlítására, így a releváns joganyag számba vételére vállalkozik. Tekintettel a német szövetségi rendszerre, a tagállami szabályozás terén a berlini és bajor tagállami jogot veszi irányadónak. A tanulmány következtetéseket von le azzal kapcsolatban, hogy a hazai jog milyen adalékok segítségével motiválhatná a kutató szempontjából a tudástranszfer hatékonyságát, ezáltal növelve az akadémiai keretek között született eredmények kipörgetésének intenzitását.

• Az érzelmek felfedezése : – avagy a „law and emotion scholarship” a jogelméletben

  47-53.

  Kovács Zsófia Dóra

  Megtekintések száma:

  166

  Az „ideális bíró” nem ismeri az érzelmeket. A bírói székben ülve minden érzelmet kizárva objektíven és racionálisan hozza meg döntéseit. A jogelméleti gondolkodásban egészen az elmúlt pár évtizedig ez az egyelten lehetséges bírói ideál élt és tagadhatatlanul nagyon erősen van jelen mind a mai napig. Azonban az 1960-as évektől kezdődően az angolszász jogi kultúrában, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban, szemléletváltás indult el. Gyors fejlődésnek indultak a jogot interdiszciplináris igénnyel vizsgáló irányzatok. Önálló irányzattá vált a jogelméleti gondolkodáson belül a Critical Legal Studies mozgalom. Emellett óriási előrelépés történt az érzelmek tudományos vizsgálata terén is, ahol mind a pszichológia, mind az idegrendszert vizsgáló neurotudományok komoly eredményeket értek el. Mindezen tényezők együttesen alapozták meg a jog és érzelem mozgalom (Law and Emotion Scholarship) megjelenését. A mozgalom egy kialakulóban lévő interdiszciplináris terület, amely a jog, pszichológia, irodalom, közgazdaságtan és filozófia területéről egyesíti azokat a tudósokat, akik határozott érdeklődéssel fordulnak a jog jelenségei és az érzelmek kölcsönhatásának vizsgálata felé. Kutatásomban elsősorban a mozgalom bírói ítélkezéssel kapcsolatos megállapításaira koncentrálok, vizsgálva azt, hogy hogyan kaphatnak szerepet az érzelmek a bírói döntéshozatalban. Hiszen a jog és érzelem mozgalom képviselői – a hús-vér bírák valóságát figyelembe véve – megkérdőjelezik annak gondolatát, hogy létezhet érzelemmentes bíráskodás.

• A szellemi alkotások jogának szabályozási kérdései

  27-33.

  Csécsy György

  Megtekintések száma:

  165

  A tanulmány megállapítja, hogy a szellemi alkotásokra vonatkozó szabályozásban a polgári jogi szabályok dominanciája érvényesül. A régi Polgári Törvénykönyv kifejezte a kapcsolódást a szellemi alkotások jogával és szabályozta a know-how jogvédelmét, a joganyag ugyanakkor az ahhoz szervesen kapcsolódó külön jogszabályokban volt fellelhető. Az új Polgári Törvénykönyv, a 2013. évi. V. törvény már nem a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok, hanem a „szerzői jog és iparjogvédelem” címet viseli, a know-how pedig az üzleti titok egyik fajtájaként részesült védelemben. A szerzői jog homogén jellegét megtöri a 2016. évi XCIII. törvény, amely a közös jogkezelésről rendelkezik. Az iparjogvédelem területén a legproblematikusabb jogintézmény a know-how volt. Az új Polgári Törvénykönyv szabályai után megszületett 2018. évi LIV. törvény új fejezetet nyit a know-how szabályozása terén. Ezzel kapcsolatban a törvény a 2016/943/EU Irányelvet ülteti át a magyar jogba. A jogalkotó tehát azt a megoldást választotta, hogy az üzleti titok védelmére vonatkozó új fogalmi megközelítést, jogintézményeket és eljárási szabályokat nem a Polgári Törvénykönyvben, hanem egy új jogszabály megalkotása útján tette azokat a nemzeti jog részévé. Ezzel a természetes és jogi személyek magántitkai változatlanul személyiségi jogi védelmet, míg az üzleti titok és a know-how a szellemi tulajdonjogi védelem logikájára és szankciórendszeré épülő védelmet élveznek majd.

• Az állam jogi személyiségének problémái

  Pribula László

  Megtekintések száma:

  51

  Az állam a polgári jog egyik leggyakrabban szereplő jogalanya. A klasszikus magánjog egyik alapvető elve, hogy a jogalanyok között a jogképesség szempontjából nem tehető különbség (azaz valamennyi jogalany jogképessége egyenlő, feltétlen és általános), hiszen a polgári jog az egymásnak mellérendelt jogalanyok vagyoni és bizonyos személyi jogviszonyait tárgyalja. Az alapelvet azonban a szocialista jogi felfogás nem osztotta, hiszen az állam kiemelt jogalanyisága az egyébként klasszikus magánjogi alapokon (is) nyugvó Polgári Törvénykönyvbe is belekerült. Ennek értelmében a jogi személyek csoportjától eltérően – ahol a főszabály a korlátozott, tehát a feladathoz kötődő jogalanyiság volt – az állam volt a természetes személyek körén kívül eső egyetlen olyan jogalany, amelyik jogképessége korlátlan volt, lévén az államnak nincs behatárolt feladatköre. E felfogás a rendszerváltozás után túlhaladottá vált, azonban mintegy tíz évig tartott az államra vonatkozó Ptk. anyag „rendbetétele”. Az állam jogalanyiságának kiemelt vagy a többi jogalannyal azonos szerepének egyik nagy próbatétele volt a metróper, ahol lényegében két felfogás küzdött egymással: az egyik szerint az állam ugyanolyan feltételekkel vállal polgári jogi kötelezettséget, mint bármely más jogalany, a másik szerint az állam kötelezettségvállalása a költségvetési törvény keretei által behatárolt. Ez a két felfogás különbségét jól mutatják a metróperrel kapcsolatos ítéletek. A Ptk. legutóbbi, ez irányú módosítása ugyan igyekezett e kérdést részben rendezni, de hosszú évekig még sok jogvita várható az állam jogalanyiságával kapcsolatban.

• A családi gazdasági társaságok és a szindikátusi szerződések lehetséges kapcsolódásai

  99-124

  Fazakas Zoltán József

  Megtekintések száma:

  91

  A családi társaság fogalmát nem adja meg a hatályos jog. Azon gazdasági társaságok esetében, amelyekben egy család tagjai rendelkeznek döntő befolyással kizárólag formai megközelítést tesz lehetővé. A formai megközelítésen túl ugyanakkor a tartalmi kérdések, a családi érdekek és értékek sajátosságai ezen gazdasági társaság vizsgálatát más szempontok szerint is indokolják, amelyek alapján nem csak a hosszú távú üzletszerű gazdasági tevékenység, hanem a családi viszonyok jellegadó sajátosságai is vizsgálhatók társasági jogi alapon. Fentiek szerint a családi gazdasági társaságokban a családi viszonyok megjelenítése, a nemzedékeken átívelő működés igénye és családi jellegének védelme, továbbá a család tartós jólétének biztosítása kiemelkedő jelentőségű. A formai és tartalmi elemek együtteséből megállapítható, hogy a családi gazdasági társaságok olyan különleges jogi személyek, amelyekben egy meghatározott családi közösség döntő befolyása érvényesül, sajátos érdekeket és értékeket vall és képvisel, amelyek közül a családi vagyon védelme, a nemzedékeken átívelő működés célja, a családtagok tartós jólétének biztosítása emelendő ki. Ezen érdekek elérésének többes eszközrendszerét biztosítja a Polgári Törvénykönyv, a klasszikus társasági jogi eszközökön túl többek között a szindikátusi szerződésesek lehetőségével.

• A CISG és a UPICC gyakorlati jelentőségének megítélése

  21-40

  Boros Sándor

  Megtekintések száma:

  209

  Jelen tanulmány elsődleges célja a jogirodalom által kifejezetten jelentősnek titulált, a nemzetközi kereskedelmi jog területén megalkotott jogi szabályozók közül a Bécsi Vételi Egyezmény (CISG) és a Nemzetközi Kereskedelmi Szerződések Alapelvei (UPICC) értékelésének útján annak megállapítása, hogy a vizsgálat tárgyává tett jogi instrumentumoknak mekkora a tényleges gyakorlati relevanciája, alkalmazási volumene. A kitűzött célok megvalósítása érdekében a tanulmány a CISG tekintetében a rendelkezésre álló empirikus kutatások eredményeire, míg a UPICC vonatkozásában az elérhető esetjogi kivonatokra támaszkodik. A Bécsi Vételi Egyezmény esetében megállapítható, hogy az Egyezmény gyakorlati alkalmazásának volumene mérsékelt, elmarad attól a sikerességtől, amit a jogirodalom tulajdonít a számára, míg a UPICC közzétett joggyakorlatának a revíziója eredményeként egyértelműen rögzíthető, hogy az UNIDROIT Alapelvek elsődlegesen a nemzeti jog, valamint a nemzetközi egyezmények értelmezését, kiegészítését hivatott elősegíteni, a felek hajlandósága a UPICC elsődleges alkalmazása iránt rendkívül csekély mértékű.A tanulmány továbbá foglalkozik a jogi szabályozók nemzeti jogalkotásra gyakorolt hatásaival is, mely körben mindkét instrumentum vonatkozásában megfigyelhető a jelentős mértékű befolyás az egyes országok polgári anyagi jogi kodifikációja tekintetében.

• On Law as a Multidisciplinary Phenomenon

  42-50

  Szmodis Jenő

  Megtekintések száma:

  82

  The article introduces the limits of conceptual analysis of law, and the possibilities of functional and multidisciplinary approaches to law. It sketches some stations of the history of legal philosophy emphasizing spreading multidisciplinary tendencies of the philosophy of law. It illuminates some connection of various scientific approaches on the basis of a concrete research relating to the religious roots of Roman law. Finally it outlines vertical and horizontal structures of multidisciplinary legal research, which are based on the ontological levels of reality and special scientific interests.

• Bridging Jurisdictions: Enforcing Access Rights under the Brussels IIb Regulation

  5-21

  Gönczi Barbara

  Megtekintések száma:

  19

  The research work discusses the issue of the maintenance of contact with children in the context of the new Brussels IIb Regulation. The Regulation introduces a number of important innovations that will make it easier to resolve international divorce cases and to ensure that the rights and best interests of the child are respected. The study highlights the provisions of the Regulation, with particular attention to the issue of recognition and enforcement of foreign judgments in the context of national family law. Finally, a recent decision of the Hungarian Curia is presented, which is an important precedent in the context of the enforcement of the right of access.

• Az Alaptörvény XX. cikk alkotmánybírósági gyakorlata, kitekintéssel az ENSZ emberi jogi végrehajtás-ellenőrzés közvetlen alkalmazhatósági indikátorára

  25-37

  Falusi Bernadett

  Megtekintések száma:

  150

  A tanulmány egy szélesebb körű kutatás részeként, az Alaptörvény XX. cikkében is elismert testi és lelki egészséghez való jog, s kiemelten az egészségügyi ellátás megszervezésével kapcsolatos állami kötelezettségek vonatkozásában készült. Az egészséghez való jogot, mint emberi jogot, napjainkban is fennálló jogérvényesítési dilemmájára tekintettel, többek között a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya állami jelentéstételi mechanizmusában a 2009-es évben bevezetett közvetlen alkalmazhatósági indikátor és azzal összefüggő állami visszajelzések alapján vizsgáltam. Az említett indikátort ugyanis hosszabb távon a jogérvényesítés előmozdítására alkalmas kezdeményezésnek tartom abban a folyamatban, amelyet Buza László a nemzetközi jog programjellegű normáinak teljes értékű jogszabályokká alakításaként határozott meg.

  Ennek hazai vonatkozásban elengedhetetlen kiegészítőjeként tekinthetünk az Alaptörvény XX. cikk Alkotmánybíróság általi értelmezésére. Ezt az Alaptörvény elfogadásának tíz éves jubileuma mellett egyrészről alátámasztja, hogy a legutóbbi évek gyakorlatáról az államjelentések még nem reflektálnak. Másrészről, a testület által kimondottan, bár az alkotmányossági elbírálás alapját az alaptörvényi rendelkezések képezik, az mégsem zárkózik el feltétlenül a releváns nemzetközi és európai (jog)politikák, megközelítések vizsgálatától sem. Ezért elsőként a közvetlen alkalmazhatóságot és annak alkotmánybírósági gyakorlat által meghatározott akadályait, majd az államjelentések által nem érintett részkérdést tekintettem át.

• A munkaidő egyoldalú meghatározása a hatályos munkajogi szabályozásban

  63-80

  Szabó Mercédesz Ibolya

  Megtekintések száma:

  249

  A jog a legtöbb esetben nem különbözteti meg egy szerződés mellérendelt pozícióiban lévő különböző személyeket – az Állam is azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik egy adásvétel során, mint magánszemély szerződő partnere. A munkajog kifejezetten az a jogterület, ahol az elméletileg teljesen mellérendelt felek közül az egyik – a munkavállaló - a valóságban mindig alárendeltebb és nem kétségesen kiszolgáltatottabb helyzetben van. A fentiek tükrében kifejezetten figyelemre méltó, hogy a munkajogi szabályozásnak mégis vannak olyan területei, ahol éppenséggel a harmadik út érvényesül – nem azonos erőpozícióban vannak a felek, de nem a munkavállaló kap jogszabályi segítséget esélyegyenlőségéhez, hanem handicap helyzetét maga a jog erősíti. Ezt a helyzetet nevezzük az egyoldalú hatalmasság jogi helyzetének és célunk annak megvizsgálása, milyen mértékben van ez jelen a magyar munkajogban és mennyire előnyös vagy hátrányos ez bármelyik oldal számára. Az a jogterület, ahol leginkább felfedezhetjük az egyoldalú hatalmasság nyomait, az a munkaidővel kapcsolatos jogi szabályozás, amely így a jelen tanulmány tárgyát képezi s a továbbiakban a munkaidő fogalmát a munkáltató egyoldalú jogviszony alakítási jogkörének aspektusából vizsgáljuk. A munkajogra alapvetően nem jellemző az egyoldalú hatalmasság érvényesülése, így a munkaidővel kapcsolatos szabályok - amelyek túlnyomórészt a munkáltató diszkrecionális jogkörébe tartoznak – ilyen tekintetben kivételnek számítanak. A kötetlen munkarend lehetősége ugyanakkor a munkaidővel kapcsolatos egyoldalú hatalmasság – fölény alól jelent kivételt, így tulajdonképpen a kivétel kivétele. Ez a bonyolultnak tűnő rendszer mindazonáltal lehetőséget ad arra, hogy meggyőződjünk arról, hogy építő jellegű-e az egyoldalú hatalmasság érvényesülése a munkajogi szabályozásban vagy célszerűbb lenne egy kiegyenlítettebb rendszer alkalmazása, akár a Guy Davidov által javasolt munkáltatói ultima ratio megoldásával. Megjegyezve, hogy a fent is említettek szerint a kötetlen munkarend is rejt magában veszélyeket, álláspontunk szerint hatékonyabb és szociálisabb lenne egy konszenzusos rendszer kialakítása, amellyel nem mellesleg Európai Uniós jogharmonizációs kötelezettségeinknek is eleget tennénk. Jogalkotásunk s így munkajogi jogalkotásunk előtt számos feladat áll társadalmi – gazdasági problémák megoldásának elősegítése illetve a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése érdekében – a fenti megállapítások álláspontunk szerint alátámasztják, hogy a munkaidő szabályozásának liberálisabbá tétele a jogalkotásunk előtt álló fontos feladatok közé tartozik.

• A magyar öröklési jog fragmentálódása, változásai

  81-103

  Kiss Tibor

  Megtekintések száma:

  238

  Az örökléshez való jogot az Alaptörvény elismeri, a részletes anyagi jogi szabályok a Polgári Törvénykönyv Hetedik Könyvében kerültek rögzítésre. Az utóbbi években a jogalkotó a magánjogi kódexünkön túlmenő egyéb jogszabályokban anyagi jogi öröklési szabályokat fogalmazott meg. A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény szerint a házastársra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársra is megfelelően alkalmazni kell, ami azt jelenti, hogy a bejegyzett élettárs is törvényes örökös. A mező- és erdőgazdasági földek tulajdonjogának végintézkedéssel történő megszerzésének speciális szabályait rögzíti a földforgalmi törvény (2013. évi CXXII. törvény). 2023. január 1-jén lép hatályba egy újabb törvény (2021. évi CXLIII. törvény), ami a Ptk-beli öröklési jogi rendelkezéseket egészíti ki, az osztatlan közös tulajdonban álló termőföldek több örököstárs általi közös törvényes öröklése esetére. Az államot az öröklési jogi jogviszonyokban képviselő állami szerv kijelöléséről egy külön miniszteri rendelet rendelkezik. A jelen írás azt elemzi, hogy mindezen összetett, szórt szabályozás hogyan nehezíti a jogalkalmazást, mennyiben akadályozza a hagyatéki eljárások gyors lefolytatását. A jelen írás kritikával illeti a fragmentált szabályozást és javaslatot tesz a külön törvények szabályainak a Ptk.-ba történő integrálására, ugyanis ez hozzájárulhat a hatékonyabb jogalkalmazáshoz.

• A szerződési szabadság értelmezése a modern polgári jogban

  Béky Ágnes Enikő

  Megtekintések száma:

  146

  A szerződések joga a polgári és kereskedelmi jog egyik legdinamikusabban fejlődő jogterülete napjainkban. A szerződéskötési technikák, a szerződések teljesítése, valamint a szerződéstípusok köre is új tartalommal telítődik. A jogterület fejlődésének és népszerűségének alapköve a római jogban gyökerező szerződési szabadság mai napig fenntartott tétele. A szerződési szabadság négy fő aspektusa (szerződéskötés szabadsága, partnerválasztás szabadsága, típusszabadság, tartalom szabadsága) biztosítja, hogy a szerződések jogának szabályai könnyen alkalmazkodnak a társadalmi, gazdasági változásokhoz. A szerződő felek jogviszonyukat személyre szabottan alakítják, az e köré keretet építő kontraktus szabályait nagyfokú szabadsággal formálhatják. A szerződések jogának alapelve a modern jogrendszerek alappillére, azonban értelmezése, megítélése államonként és időszakonként változik. Ez a változás sosem tekinthető visszalépésnek, vagy az alapelv lényegi jelentését átértékelő, lerontó változásnak. Az azonban kétségtelen, hogy a szerződési szabadság alapelvi szintű elismertsége egyes nemzetek jogrendszerében valódi operatív alapelvként jogvitát eldöntő, joggyakorlatot fejlesztő mozgatórugó, míg más nemzetek jogalkotásában és jogalkalmazásában az állandóság megtestesítője e gyorsan változó jogi környezetben.

  A tanulmány a szerződési szabadság aspektusainak jelentéstartalmát elemzi a kontinentális és az angol-amerikai jogrendszerek írott szabályainak és jogalkalmazási gyakorlatának függvényében. A jogtudomány értelmezései, konkrét jogesetek szentenciái, valamint az írott jogforrások indokolása adja a tanulmány kiindulópontját. A szerződési szabadság korlátlan érvényesülését „lerontó” szabályok (pl. szerződéskötési kötelezettség, formakényszer, stb.) az alapelv céljának és létének fényében kerülnek vizsgálat alá. Az angolszász rendszerekben az alapelv által generált jogfejlesztő értelmezés a kontinentális jogok lassan változó szemléletével ütközik.

  A tanulmány célja, hogy a szerződési szabadság alapelvének funkcióját megvilágítva bemutassa azt a lineáris jogfejlődést az európai jogi tudományosságban, mely a mai tartalommal ismert alapelvet alkalmassá teszi a szerződések jogában fejlődést generáló és iránymutató szerepkör betöltésére.

• A polgári jog és a munkajog összehasonlítása az alapelvek tükrében

  13-21

  Bodó László

  Megtekintések száma:

  184

  Absztrakt nélkül

• A jogcímes elbirtoklás kérdései

  81-89

  Máté Tucsek

  Megtekintések száma:

  406

  Jelen dolgozatban a Polgári Törvénykönyben felvázolt új dologi jogintézmény, a jogcímes elbirtoklás egyes aspektusainak bemutatására szándékozom. Ezen fiatal tulajdonszerzési mód a jogalkalmazás és a jogtudomány számára merőben szokatlannak hatott, és a jogalanyok vonatkozásában is novumnak számít. A dologi jog a magánjog legfontosabb, leglényegeseb szabályait tartalmazza, ezért mindig égetően fontos, hogy a jogalkotó, továbbá a jogszabály egzakt célját sikerüljön feltárni a lehető legpontosabb módon, hiszen ez szolgálja a vagyoni forgalom biztonságát, és ez garantálja az egyik legősibb társadalmi intézmény, a tulajdon szabadságát és védelmét. Az elbirtoklás sajátos természeténél fogva mindig jogviták kereszttüzében állt, így a fenti szempontok esetében halmozottan érvényesülnek.

  Jelen dolgozat célja, hogy bemutassa a jogcímes elbirtoklás szabályozását, dogmatikai sajátosságait, magyar jogtörténeti előzményével, valamint egy szokatlan külföldi példával párhuzamot vonjon, a bírói gyakorlat egyes releváns mozzanatait megvizsgálja, és kísérletet tegyen egy alternatív szabályozási technika felvázolására.

• A jogorvoslathoz való jog érvényesülése a végrehajtási eljárásban

  49-76

  Németh Zoltán György

  Megtekintések száma:

  94

  Absztrakt nélkül

• A helyi önkormányzatok büntetőhatalmának átalakulása

  2-10

  Árva Zsuzsanna

  Megtekintések száma:

  50

  A tanulmány a magyar közigazgatási szankciórendszer körében végbemenő legújabb folyamatokat mutatja be. Ezek közé tartozik a szubjektív és objektív szankciók között megfigyelhető átrendeződés, ahol egyre inkább tért nyernek az utóbbiak. Végigköveti, hogy a változásokat az Alkotmánybíróság hogyan értékelte és rámutat, hogy az alkotmányos testület álláspontja szerint az államnak – olyan jogi elveket betartva, mint a jogállamiság elve vagy az emberi méltóság követelménye - lehetősége van arra, hogy a szankciórendszer körében a közigazgatási jog érvényre juttatása érdekében változásokat hajtson végre, így akár a szubjektív szankciók közül az objektív szankciók közé soroljon át tényállásokat. Ezen változások között szerepel a nagy vitákat kiváltó objektív közigazgatási bírságok bevezetése is, amely új szabályozást az Alkotmánybíróság a 60/2009 (V. 28.) határozata kifejezetten is alkotmányosnak mondta ki az állam életvédelmi kötelezettségére is hivatkozással. 2012-ben több fontos változás zajlott le egyszerre. Az új szabálysértési törvény a büntetőjog irányába mozdult el, miközben megszüntette a helyi önkormányzatok azon jogát, hogy szabálysértést statuáljanak önkormányzati rendelet által. Ezzel párhuzamosan a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény eleinte egy felhatalmazás alapján lehetőséget adott a helyi önkormányzatoknak közösségellenes magatartások szankcionálására, amelyet később az Alkotmánybíróság még ugyanebben az évben elvont a 38/2012. (XI. 14.) AB határozat nyomán, megsemmisítve az említett parttalannak minősített felhatalmazást. A határozat emellett azonban más lényeges megállapításokat is tett, így a hajléktalanság szankcionálásáról történt állásfoglalás mellett részletesen elemezte, hogy az új szabálysértési törvény büntető jellege milyen szabályozási elemekben nyilvánul meg. A tanulmány foglalkozik a döntés hatásával, elemzi, hogy a helyi önkormányzatoknak a jelenlegi jogi keretek között - amelyet az Alkotmánybíróság 29/2015. (X. 2.) határozata is megerősített- milyen lehetőségük van szankcióalkotásra, valamint meghatározza azon szempontokat, amely mentén a jogalkotó a helyzetet rendezhetné. A 2012 után kialakult gyakorlat nyomán ugyanis a helyi önkormányzatok részben felhatalmazás nélkül, részben visszautalva az önkormányzati törvény azon rendelkezésére, amely szerint a közösségi együttélés szabályrendszerét meghatározhatja a képviselő-testület, egyre több ilyen szankcionáló rendeletet alkotott. Ezek jogellenessége nem volt már kezdetben sem magától értetődő, hiszen a képviselő-testület szabályozási joga nyilvánvalóan kiterjedt az említett területre, ugyanakkor a helyzetet nehezítette, hogy a szankcionálás keretrendszerét és sarokpontjait a jogalkotó nem jelölte ki. Minden hasonló anomália ellenére egyre több ilyen rendelet született, amelyek megalkotását az Alkotmánybíróság az említett döntés nyomán immáron legalizálta.

• Az élethez való jog néhány jogelméleti kérdéséről

  65-73

  Vörös Judit

  Megtekintések száma:

  124

  Nowadays in vitro fertilisation raises relevant controversies at the point of view of jurisprudence as well. The distinct approximations of in vitro embryos, such as to be considered as personae or objects, are also resources of several theoretical and pragmatical questions. It is essential to give a compendious summary about what kind of jurisprudental environment had been contributed to the intrumental comprehension of human embryos too, otherwise it is difficult to understand the scientific quandaries connected to the subject correctly. Merely thereafter the international and the Hungarian regulation of in vitro embryo’s status seems to able to be dissected, in particular the case-law of the Hungarian Constitutional Court related to the right to life and the constitutional funds of the oncurrent re-regulation in our country.

• A Nemzetközi Büntetőbíróság és a magyar jog viszonya

  Sztancs Edit

  Megtekintések száma:

  56

  Absztrakt nélkül.

• Nótári Tamás - A magyar szerzői jog fejlődése

  45-48

  Török Tamás

  Megtekintések száma:

  130

  Absztrakt nélkül

• Apa csak egy van? A gyermeket tévesen magáénak tudó apa családjogi védőhálója

  135-151

  Varga Nelli

  Hadházi Edit

  Megtekintések száma:

  19

  A származás tudata szerves részét képezi identitásunknak, a szülő-gyermek kapcsolat pedig az egyik legmeghatározóbb társadalmi viszony életünk során. A vélelmezett apa meghatározott ideig sajátjának hisz egy valójában mástól származó gyermeket és legyen bármilyen rövid is ezen periódus, nagy valószínűséggel kialakul egyfajta tudati és érzelmi kötődés közte és a gyermek között. Ha egy ilyen, az önértékelés alapját adó ismeretről, a származásunkról tévesen gondolkodunk, és erről egyik napról a másikra szembesítenek bennünket, az minden bizonnyal traumatikus élményhez, az identitásunk sérüléséhez vezet.

  A jelen tanulmányban egy jogalkalmazó bőrébe bújva teszünk kísérletet a leírt történeti tényállás és az ahhoz kapcsolódó releváns törvényi tényállás(ok) összevetésére. Mit tud reagálni a családi jog, ha „az alma messze esik a fájától”? Abból indulunk ki, hogy a történeti tényállás elsősorban egy családi konfliktust tár elénk, így kézenfekvő a családjog által nyújtott védelem igénybevétele volna. Kérdésként merül fel azonban, hogy a családjog egymaga képes-e teljesen kompenzálni a vélelmezett apa leírt érdeksérelmét, vagy adott esetben ehhez más jogterületnek is aktiválnia kell-e magát?

• Nótári Tamás: Jog, vallás és retorika.

  9-12

  Gulyás Ábel

  Matura Tamás

  Megtekintések száma:

  57

  Absztrakt nélkül.