Suchen

Ergebnis der Suche

• Metamorphosis of the sanction power of local self-governments

  2-10

  Zsuzsanna Árva

  Views:

  50

  A tanulmány a magyar közigazgatási szankciórendszer körében végbemenő legújabb folyamatokat mutatja be. Ezek közé tartozik a szubjektív és objektív szankciók között megfigyelhető átrendeződés, ahol egyre inkább tért nyernek az utóbbiak. Végigköveti, hogy a változásokat az Alkotmánybíróság hogyan értékelte és rámutat, hogy az alkotmányos testület álláspontja szerint az államnak – olyan jogi elveket betartva, mint a jogállamiság elve vagy az emberi méltóság követelménye - lehetősége van arra, hogy a szankciórendszer körében a közigazgatási jog érvényre juttatása érdekében változásokat hajtson végre, így akár a szubjektív szankciók közül az objektív szankciók közé soroljon át tényállásokat. Ezen változások között szerepel a nagy vitákat kiváltó objektív közigazgatási bírságok bevezetése is, amely új szabályozást az Alkotmánybíróság a 60/2009 (V. 28.) határozata kifejezetten is alkotmányosnak mondta ki az állam életvédelmi kötelezettségére is hivatkozással. 2012-ben több fontos változás zajlott le egyszerre. Az új szabálysértési törvény a büntetőjog irányába mozdult el, miközben megszüntette a helyi önkormányzatok azon jogát, hogy szabálysértést statuáljanak önkormányzati rendelet által. Ezzel párhuzamosan a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény eleinte egy felhatalmazás alapján lehetőséget adott a helyi önkormányzatoknak közösségellenes magatartások szankcionálására, amelyet később az Alkotmánybíróság még ugyanebben az évben elvont a 38/2012. (XI. 14.) AB határozat nyomán, megsemmisítve az említett parttalannak minősített felhatalmazást. A határozat emellett azonban más lényeges megállapításokat is tett, így a hajléktalanság szankcionálásáról történt állásfoglalás mellett részletesen elemezte, hogy az új szabálysértési törvény büntető jellege milyen szabályozási elemekben nyilvánul meg. A tanulmány foglalkozik a döntés hatásával, elemzi, hogy a helyi önkormányzatoknak a jelenlegi jogi keretek között - amelyet az Alkotmánybíróság 29/2015. (X. 2.) határozata is megerősített- milyen lehetőségük van szankcióalkotásra, valamint meghatározza azon szempontokat, amely mentén a jogalkotó a helyzetet rendezhetné. A 2012 után kialakult gyakorlat nyomán ugyanis a helyi önkormányzatok részben felhatalmazás nélkül, részben visszautalva az önkormányzati törvény azon rendelkezésére, amely szerint a közösségi együttélés szabályrendszerét meghatározhatja a képviselő-testület, egyre több ilyen szankcionáló rendeletet alkotott. Ezek jogellenessége nem volt már kezdetben sem magától értetődő, hiszen a képviselő-testület szabályozási joga nyilvánvalóan kiterjedt az említett területre, ugyanakkor a helyzetet nehezítette, hogy a szankcionálás keretrendszerét és sarokpontjait a jogalkotó nem jelölte ki. Minden hasonló anomália ellenére egyre több ilyen rendelet született, amelyek megalkotását az Alkotmánybíróság az említett döntés nyomán immáron legalizálta.

• Das Auftreten, die Entwicklung und die Aufnahme von Gefahren für die Gesellschaft in den ungarischen Strafgesetzen

  105-120

  Ádám Szemán

  Views:

  166

  Gesellschaftsgefährdung ist das vielleicht umstrittenste Begriffselement des Kriminalitätsbegriffs des Strafgesetzbuches. Dieses Konzept spielt eine herausragende Rolle bei der Bestimmung der innerstaatlichen strafrechtlichen Verantwortlichkeit. Seine Notwendigkeit wurde im 20. Jahrhundert von anerkannten Rechtswissenschaftlern auf dem Gebiet des Strafrechts in unserem heutigen Strafgesetzbuch diskutiert.

   

  Im sozialistischen Strafrecht der Zeit vor dem Regimewechsel wurde der Begriff der Gesellschaftsgefährdung verwendet, um den "Klasseninhalt" des Strafrechts auszudrücken. Nach den ’90er Jahren wurde dieser Begriff – in der Strafrechtswissenschaft, im Bereich der Gesetzgebung und der Strafverfolgung gleichermaßen – von inhaltlichen Elementen bereinigt, die aus dem sowjetischen Recht übernommen wurden und parteistaatlichen Zwecken dienten. Heutzutage hat die Definition der Gesellschaftsgefährdung keine ideologische, parteipolitische Bedeutung mehr, so dass ein erheblicher Teil der mit dem Strafrecht vertrauten Rechtswissenschaftler und in der Rechtsprechung als begriffliches Äquivalent der aus der deutschen Dogmatik übernommenen materiellen Illegalität angesehen wird. (Újvári, 2003)

   

   

  In diesem Beitrag stelle ich die Entstehung und Rezeption des Begriffs der Gefahr für die Gesellschaft sowohl im ungarischen Strafrecht als auch in der Strafrechtsprechung dar, und zwar von der vorangegangenen Periode – in der die formale Illegalität angewandt wurde – bis zum aktuell – geltenden Strafgesetzbuch.

• Aspects of Penal Law and Investigation of the Criminal Offence of Theft as Stipulated by the Romanian Criminal Code

  1-12

  Elena-Ana Mihuţ

  Views:

  126

  Theft represents one of the oldest ways of embezzling goods from the public or private patrimony. As a typical form of criminal offences concerning the patrimony which are committed by stealing, it represents a great social danger in any given historic age. Thus, it is necessary that the judiciary bodies be aware of the main issues concerning the methodology of investigation of this kind of criminal offences, as well as of the nature of the causes and conditions that trigger or favorize the committing of such deeds.
  The Romanian Criminal Code stipilates in article 208 theft in its simple form and in article 209 aggravated theft. Simple theft has the following forms: theft of movable material goods, theft of energies or documents; theft of a good that belongs entirely or partly to the doer; theft of a vehicle for the purpose of using it; theft from one’s spouse; theft committed by the person who lives with the injured party or is housed by the latter; theft committed by a minor to damage his/herguardian. According to the Romanian legal provision theft consists in ”taking a movable good from the possession or custody of another, without the consent of the latter, for the purpose of unjustly appropriating it“, certain circumstances being necessary to consider it as an aggravated theft. Activities performed in accordance with the forensic regulations and with the provisions of the Romanian Code of Criminal Procedure must clarify the following general aspects: what is the area of the crime scene, what category do the stolen goods belong to, the circumstances in which the deed was committed with reference to the number of persons that participated together in committing the theft, conditions of place and time, the way of getting on the crime scene. Also, dispositions can be given to perform searches, reconstructions, to present persons and objects in order to have them recognized, as well as tactical activities of hearing persons.

• Einige aktuelle praktische Fragen zu präventiven Einstweiligen Verfügungen bei Gewalt in der Familie

  115-137

  Andrea Noémi Tóth

  Views:

  111

  Das Gesetz Nr. LXXII aus dem Jahr 2009 über das Fernhalten zum Zweck der Gewaltanwendung zwischen Verwandten (Gesetz über Einstweilige Verfügungen) wurde seit seinem Inkrafttreten am 1. Oktober 2009 insgesamt acht Mal geändert. Einige der Änderungen wurden vorgenommen, um Mängel in der Praxis zu beheben, andere, um dem EU-Recht zu entsprechen. In Anbetracht der fast anderthalb Jahrzehnte, die seit dem Inkrafttreten des Gesetzes vergangen sind, ist es angebracht zu überprüfen, wie sich die Praxis der Anwendung dieses Gesetzes über die Änderungen hinaus entwickelt hat. In dem vorliegenden Beitrag soll die gerichtliche Praxis der präventiven Freiheitsentziehung, vor allem beim Obersten Gerichtshof, kurz beschrieben und die Schlüsselelemente bei der Beurteilung des Begriffs der Gewalt zwischen Verwandten, die Feststellungen der Gerichte, insbesondere beim Obersten Gerichtshof, im Zusammenhang mit der Freiheitsentziehung und der elterlichen Sorge und der Nutzung der Wohnung sowie die Anwendbarkeit des Strafgesetzbuchs erörtert werden.

• Egy problémás szabályozási örökség az új anyagi büntetőkódexben: az életveszélyt okozó testi sértés

  47-78

  László Kőhalmi

  Views:

  108

  A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012.évi C. törvény újabb jelentős szabályozástörténeti
  állomást jelent a magyar büntetőjogban. A szakzsargonban nemes egyszerűséggel, csak új
  Btk.-nak nevezett kódex különböző kritikákat kapott mind jogirodalom, mind a jogalkalmazás
  művelőitől.2 Az észrevételek azonban átsiklottak egy olyan szabályozási megoldás felett,
  amelynek létjogosultsága – véleményem szerint – meglehetősen vitatható. Az egymásnak
  feszülő bírósági ítéleti indokolások is bizonyítják, hogy az életveszélyt okozó testi sértés
  tényállása az egyik legproblematikusabb szabályozási megoldás az „1978-as” büntető anyagi
  kódexünkben. E tanulmányban a fenti téma körüljárására teszek kísérletet.

• A sérelemdíj funkció-analízise

  97-117.

  András Mátyus

  Views:

  212

  A 2013. évi V. törvény (Ptk.) – felválta a korábbi, elméleti és gyakorlati ellentmondásoktól terhes nem vagyoni kártérítés jogintézményét – a személyiségi jogok megsértésének önálló szankciójaként vezeti be a sérelemdíjat, mely kettős funkcióval bír: egyrészt célja az, hogy akit személyiségi jogában megsértenek, olyan pénzbeli juttatásban részesüljön, amely az elszenvedett nem vagyoni sérelmeket hozzávetőlegesen kiegyensúlyozza, kompenzálja. Másrészt magánjogi büntetésnek is tekinthető a hasonló jogsértések megelőzése érdekében, preventív jelleggel.

  A cél szerinti értelmezés szerint a sérelemdíj csak akkor kerülhet alkalmazásra, ha az képes betölteni a funkcióját, vagyis ha nem mutatható ki olyan nem vagyoni sérelem, amely arányos jóvátételére (elsődlegesen) hivatott lenne a sérelemdíj, akkor egyáltalán nincs helye megítélésének, hiszen a személyiséget érintetlenül hagyó jogsértések esetében kizárólag a büntető funkció érvényesülne, ami teljesen összeegyeztethetetlen a magánjog eredendően helyreállító, kiigazító jellegével.

  A jogirodalom egyöntetű véleménye szerint az elsőbbség a kompenzációs funkcióé kell, hogy legyen és csak másodlagos helyet foglalhat el a magánjogi büntetés jelleg. Munkám alapján elmondható, hogy sérelemdíjra a bírák is elsősorban az elszenvedett immateriális sérelmeket orvosló, az elveszett életörömök pótlására szolgáló jogintézményként tekintenek és azt kizárólag preventív céllal nem ítélik meg, hanem az esetek döntő részében a prevenciós funkció a marasztalás összegét emelő tényezőként kerül értékelésre.

  Tanulmányomban több szempontból kívánom elemezni, hogy a sérelemdíj kettős funkcióját a bíróságok hogyan értékelik az előttük fekvő ügyekben, melyik jelleg domborodik ki az összegszerűség és melyik a jogalap kapcsán. Lévén a kutatás alapvetően empirikus jellegű, ezért minél több ítélet feldolgozásán keresztül vizsgálom, hogy, milyen szempontokat értékel a judikatúra a kompenzációs (pl.: elszenvedett testi sérülések, lelki változások, életkor, a sértett családi élete, életvitel megváltozása stb…) és milyen szempontokat a prevenciós funkció (pl.: jogsértés súlya, elhúzódó jellege stb…) keretében. Végül meg kívánom válaszolni dolgozatom központi kérdését, vagyis: milyen funkciót tulajdonít a gyakorlat a sérelemdíjnak.