Suchen

Ergebnis der Suche

• Durchsetzungsmöglichkeiten im Falle des Missbrauchs einseitiger Befugnisse im Bereich der Arbeitszeit

  101-125

  Mercédesz Ibolya Szabó

  Marcell Sípos

  Views:

  111

  Abgesehen von den bereits erwähnten Bestimmungen des Gesetzes CXVI von 2018 zur Änderung der Vorschriften des Arbeitsgesetzes über den Arbeitszeitrahmen gibt es in unserer aktuellen Gesetzgebung nirgends eine sinnvolle Forderung nach der Zustimmung der Arbeitnehmer zum Thema Arbeitszeit, die - selbst wenn die ultima ratio des Arbeitgebers beibehalten wird - unserer Ansicht nach nicht nur aus grundrechtlicher und sozialer, sondern auch aus wirtschaftlicher Sicht von großem Nutzen wäre. Die Erfüllung der oben erwähnten Verpflichtung zur Harmonisierung des EU-Rechts würde zweifellos auch in diesem Bereich Vorteile bringen. Es sei jedoch darauf hingewiesen, dass auch die Rechtsvorschriften der Europäischen Union keine zufriedenstellende Lösung für diese Probleme bieten, da sie selbst keine ausreichenden Rechtsvorschriften für die Beteiligung der Arbeitnehmerseite an Entscheidungen über die Arbeitszeit/den Arbeitsplan enthalten. Unserer Ansicht nach wäre die einzige Lösung eine innerstaatliche Gesetzesreform, die alle in unserer Studie aufgezeigten Probleme im Einklang mit dem EU-Recht, aber mit eigenen Lösungen, lösen würde.

• Az Alaptörvény XX. cikk alkotmánybírósági gyakorlata, kitekintéssel az ENSZ emberi jogi végrehajtás-ellenőrzés közvetlen alkalmazhatósági indikátorára

  25-37

  Bernadett Falusi

  Views:

  150

  A tanulmány egy szélesebb körű kutatás részeként, az Alaptörvény XX. cikkében is elismert testi és lelki egészséghez való jog, s kiemelten az egészségügyi ellátás megszervezésével kapcsolatos állami kötelezettségek vonatkozásában készült. Az egészséghez való jogot, mint emberi jogot, napjainkban is fennálló jogérvényesítési dilemmájára tekintettel, többek között a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya állami jelentéstételi mechanizmusában a 2009-es évben bevezetett közvetlen alkalmazhatósági indikátor és azzal összefüggő állami visszajelzések alapján vizsgáltam. Az említett indikátort ugyanis hosszabb távon a jogérvényesítés előmozdítására alkalmas kezdeményezésnek tartom abban a folyamatban, amelyet Buza László a nemzetközi jog programjellegű normáinak teljes értékű jogszabályokká alakításaként határozott meg.

  Ennek hazai vonatkozásban elengedhetetlen kiegészítőjeként tekinthetünk az Alaptörvény XX. cikk Alkotmánybíróság általi értelmezésére. Ezt az Alaptörvény elfogadásának tíz éves jubileuma mellett egyrészről alátámasztja, hogy a legutóbbi évek gyakorlatáról az államjelentések még nem reflektálnak. Másrészről, a testület által kimondottan, bár az alkotmányossági elbírálás alapját az alaptörvényi rendelkezések képezik, az mégsem zárkózik el feltétlenül a releváns nemzetközi és európai (jog)politikák, megközelítések vizsgálatától sem. Ezért elsőként a közvetlen alkalmazhatóságot és annak alkotmánybírósági gyakorlat által meghatározott akadályait, majd az államjelentések által nem érintett részkérdést tekintettem át.